Denis Mukwege, a 2018-as Nobel-békedíjat is elnyerő aktivista és nőgyógyász, aki a kongói Bukavuban klinikát alapított az olyan nők ápolására és gyógyítására, akiket az országban dúló harcokban résztvevő fegyveresek erőszakoltak meg, így foglalta össze a nemi erőszak, mint háborús stratégia jelenségét:
a nők teste háborús övezetté vált, és a szexuális erőszakból fegyver lett.
Mindez egybecseng az ENSZ női jogokkal és egyenjogúsággal foglalkozó részlegének jelentésével, amely a háborús szexuális erőszakot a történelem egyik leginkább elhallgatott, és napjaink egyik legszélsőségesebb atrocitásának nevezi. A szervezet hangsúlyozta, a fegyveres konfliktusoktól sújtott területeken a szexuális erőszak nem csupán egy-egy katona egyéni cselekedete, hanem szándékos hadviselési stratégia, hiszen terrorizálja és tönkreteszi az egyént és a családokat, egész közösségeket kényszerít menekülésre, ráadásul a nőkkel szembeni brutalitás elképzelhetetlen méreteket ölt, a csecsemőktől kezdve egészen a nagymamákig. A túlélőket a trauma és a fizikai sérülések mellett sokszor nem kívánt terhesség, társadalmi megbélyegzés, és szexuális úton terjedő fertőzések is sújtják.
Félelmetes számok
Az ENSZ adatai riasztóan magasak több korábbi fegyveres konfliktusból. Például az 1994-es ruandi népirtás során 250-500 ezer nőt és lányt erőszakoltak meg, míg a Sierra Leone-i polgárháborúban több mint 60 ezret. A bosznia-hercegovinai háborúban 20-50 ezer nő esett áldozatul, míg a belháborútól sújtott Kongói Demokratikus Köztársaságban 1996 óta legalább 200 ezer nőt erőszakoltak meg. A világszervezet arra figyelmeztetett, hogy ezek az adatok a legtöbb esetben súlyosan alábecsülik az áldozatok tényleges számát, akik többsége soha nem jelentkezik a hatóságoknál.
Hiába bűncselekmény
A háborúk és fegyveres összecsapások során elkövetett szisztematikus, széleskörű nemi erőszak mostanra emberiesség elleni bűncselekménynek és háborús bűntettnek minősül. A gyakorlatban azonban ez nem így van, az ENSZ szerint a béketárgyalások során sokszor még említés szintjén sem kerülnek elő a nők ellen elkövetett atrocitások. A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) első olyan ítéletét, amelyben valakit a szisztematikus nemi erőszak, mint háborús bűntett miatt vontak felelősségre, csupán 2016-ban hozta meg – Jean-Pierre Bemba volt kongói alelnököt, a Kongói Felszabadítási Mozgalom elnökét ítélték el.
A szervezet emlékeztett, a háború lezárásával jóval valószínűbb az, hogy az elkövetőket a leszerelési és békeépítési megállapodások részeként jutalmazzák, mint hogy áldozataik ellátásban, igazságszolgáltatásban vagy jóvátételben részesüljenek; ráadásul a nemi erőszak túlélőit gyakran a saját családjuk és közösségük is elutasítja.
A probléma rendkívüli mértékét jelzi az is, hogy sok háború után álló országban a nemi erőszak még úgyis a leggyakrabban elkövetett bűncselekmények listáján áll, hogy egyébként rendkívül kevesen merik jelenteni azt, sokszor pedig még a rendőrség tudomására jutott eseteket is ritkán vizsgálják ki megfelelően, kevés a letartóztatás, és még kevesebb az ítélethozatal.
Megint nőket raboltak el
Az izraeli-palesztin konfliktus miértjéről hosszas könyveket lehetne írni, ez a modern kor egyik legkomolyabb ügye, ahol mindkét oldalon nagyon komoly sérelmekről van szó.
Ez azonban nem változtat azon, hogy úgy tűnik, a nők elleni erőszak újabb konfliktusban vált fegyverré, a Hamász szombati támadásának keretében többek között egy fesztiválról raboltak el fiatal nőket is, valamint a 260 ott talált holttest közül többen az izraeli média által megjelenített helyszíni beszámolók szerint nemi erőszak nyomait látták. A közösségi médiában is több olyan felvétel kering, ahol a szervezethez köthető harcosok kiszolgáltatott, bántalmazott, vagy halott nőket mutogatnak – ezeket kegyeleti okokból ebben a cikkben nem jelenítettük meg.
