Rövid távon arra lehet számítani, hogy a mediterrán országok állampapírjainak kamatfelára (a német államkötvényekhez képest) nőni fog. A dollár erősödése növelheti a feltörekvő országok adósságterheit, így elfogyhat az árupiac és a feltörekvő piaci országok lendülete.
Az első félévben valószínűleg kedvezőtlen gazdasági adatok sora fog érkezni, mivel a globális ellátási lánc súlyos problémákkal küzd. Ennek Európa lesz a legnagyobb vesztese, hiszen amikor jól mentek a dolgok, éppen Európa volt a legnagyobb nyertes. Az európai parlamenti választások eseménykockázat-jellege növekedni fog, és nőni fog az esélye a fiskális kiadások bővülésének. Az új TLTRO nem más, mint keynes-i értelemben vett állami támogatás.
A második félévben várhatóan Németország is recesszióba fordul, és ezzel csatlakozik Olaszországhoz. A hosszú távú német állampapírok hozamaira nyomás nehezedhet, és az infláció szintje is alacsony maradhat – márpedig ez utóbbit az EKB különösen nagy kockázatnak tekinti. Az európai részvények körében kialakulhat egy alulértékeltség más részvénypiacokhoz képest.
Összességében olyan válságjelek megjelenése valószínűsíthető ebben az évben, amelyek felébreszthetik az európai vezetőket, akik hosszú távon ható döntésekkel végre valóban újra definiálják Európát.
