Bod Péter Ákos: hiába növekszik a GDP, a magyar emberek ettől nem élnek jobban
Újabb összehasonlító adat érkezett a héten, amely a hazai lakosság lecsúszására világít rá, az úgynevezett rendelkezésre álló jövedelem alapján az Európai Unióban a magyarok az egyik legszegényebbnek számítanak. Bod Péter Ákos írásából kiderül, hogy hiába dicsekszik a magyar kormány a GDP növekedéssel, abból az egyén szintjén sokszor semmit nem érzékelünk.
Okozott némi meghökkenést az Eurostat újabb jelentése az úgynevezett rendelkezésre álló jövedelem 2021-es mértékéről. Az átlagos helyzetű (medián) magyar embernek a hazai árakon számolt elkölthető jövedelme az Európai Unióban hátulról a negyedik. E mutató szerint az elnyúló gazdasági válságból nehezen kikecmergő görögök, a bolgárok, valamint egy paraszthajszállal lemaradva a románok állnak csak mögöttünk. Három balkáni ország. Az összes többi volt tervgazdaság (szám szerint nyolc) megelőz minket a jövedelmi szintet tekintve a legújabb adatok szerint, áll Bod Péter Ákosnak a Privátbankáron megjelent írásában.
A korábbi miniszter és jegybankelnök szerint esetünkben nem történt drasztikus változás, csak egy kis hátracsúszás: 2011-ben a 11 ország között a hetedikek voltunk, egy évtizeddel később pedig a kilencedikek.
A közgazdász professzor az írásában kitér arra is, hogy a kormány ugyan rendre azt sulykolja, hogy szárnyal a magyar GDP, ám a jelentős növekedés csak a régi uniós országokhoz mérten állja meg a helyét. Régiós összevetésben már egyáltalán nem kiemelkedő a magyar bővülés, azok az országok ugyanis, amelyek a rendelkezésre álló jövedelem szintjében egy évtized alatt elénk kerültek a növekedési teljesítményükkel is felülmúltak minket.
A cikk azt is elmagyarázza, hogy a GDP-nek az itt élő emberek jövedelmén túl további jelentős tételei is vannak, ilyen a bruttó állóeszközfelhalmozás, benne a beruházás. A magas beruházási rátára rendszerint büszkélkedve fel is hívják a figyelmet a hivatalos nyilatkozók. Amint azonban a magyar gazdaságtörténelem korábbi szomorú korszaka tanúsította, a megemelt beruházási ráta a lehetségesnél kisebbre szorítja össze a családok jövedelmét és emiatt a folyó fogyasztást is, másrészt viszont semmi sem garantálja, hogy a „tyúk aranytojást tojik”. A magyar költségvetési pénzekből és az EU-s forrásokból elindított állami mega-projektek, a politikaközeli cégeknek adott turisztikai, építőipari, infrastrukturális támogatások mind megnövelik a beruházási volument és azon keresztül a kimutatott gazdasági outputot, de nem hihető, hogy a projektek nyomán hasonló mértekben fog nőni a magyar jövedelem.
A túlszámlázott mega-szerződések, a drága presztízsberuházások, a tényleges lakossági igényeket felülmúló méretű, költséges sportlétesítmények formailag mind emelik a GDP szintjét; az viszont, hogy az ügyletek később növelik-e a nemzeti jövedelmet, vagy torzóként visszamaradnak veszteséges beruházásként, erősen kérdéses.
