A tavaly évvégi és a most éveleji inflációs, jövedelmi, államháztartási, külkereskedelmi adatok igazából nem igazítanak el a magyar gazdaság állapotáról és lehetséges pályájáról - írja Benchmark rovatunk állandó szerzője, Bod Péter Ákos a Portfolion megjelent cikkében. Szerinte olyan mértékű, politikailag motivált állami kiköltekezést még nem éltünk meg, ami most zajlott. Emellett voltak sajátos „hangulatjavító intézkedések”: a kormány befagyasztotta az árakat, kamatokat – bevallottan záros időre.
Az ársapka leemelését követően viszont az elfojtott infláció majd felszínre tör, azzal is kezdeni kell valamit. A presztízsberuházások többségét nyilván leállítják, sőt, az összes állami fejlesztést tételesen felülvizsgálják. Az utóbbi hónapokból adódó rövidtávú trendekről ugyanis csak egy következtetést lehet levonni: a folyamatok jelentős része így semmiképp sem folytatódhat.
A cikk szerint a 2010 és 2021 között megduplázódott méretű államadósság refinanszírozásába is rossz belegondolni, hogy milyen adósságzsolgálati terheket helyet majd idén és jövőre az államháztartásra. A költségvetés mozgásterét illetően is óriási kérdőjelek vannak Bod Péter Ákos szerint. Úgy véli, a 2010 és 2019 közötti időszak alkalmas lett volna arra, hogy az állami költségvetés növekedési áldozatok nélkül egyensúlyba kerüljön, így pedig fiskális mozgástér keletkezett volna egy esetleges válság idejére. Bár hozzáteszi: persze nem lehetett előre látni, sem a világjárványt, sem az orosz-ukrán háborút. Mégis lehetett volna tartalékolni és a felhalmozott adósságoktól folyamatosan megszabadulni. Ha így lett volna, akkor a 2022-es kormányciklus nem azzal kezdődne, hogy romló nemzetközi növekedési viszonyok és növekvő finanszírozási terhek mellett kell stabilizálni, miközben mulasztások számláit nyújtja be a valóság.
