Kenyértéglából és ibolyasziromból
A szaloncukor már 100 évvel ezelőtt is annyira hozzá tartozott a magyar karácsonyhoz, hogy a háborús fronton a katonák száraz kenyértéglácskákat csomagoltak be kirojtozott papírba és rákötözték faágakra. Hogy miért szalon? Mert valaha a nagypolgári lakások szalonjában állították fel a fenyőfát, amelynek ágaira házilag főzött fondant darabokat akasztottak fel, mintás papírkákban, némi cérna segítségével. Akkortájt cukkedlinek is nevezték.
Az úri háztartások XIX. századi szakácskönyvei számos receptről tanúskodnak. A legillatosabb bizonyára a kandírozott ibolyaszirmos lehetett, amely Sisi tetszését is elnyerte volna, hiszen tudjuk, hogy minden tekintetben imádta az ibolyát és általában a lila színt. Talán meg is kóstolta e csemegét, pedig az anorexia határáig fogyókúrázott.
Később már vásárolni is lehetett a cukrászdákban kész szaloncukrot, de nem a mostani változatot, hiszen nem találták még fel az alufóliát és a celofánt. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén terjedt el eredetileg, de Ausztriában nem vált szerves részévé az ünnepi hagyománynak.
A zselés lett a sztár
A cukor mindig drága volt – emlékezzünk azokra a régi magyar filmekre, ahol a háziasszony övén ott lóg a kamra kulcsa és kiszámolja a kis cseléd előtt a kockacukrot. A szövőlány cukros ételekről álmodott, a költő Kuglerekről… Az édesség, amely a XXI. század veszélyes, egészségtelen - de demokratikus, mindenki által elérhető - kábítószere lett, akkor még luxus volt. Ezért sem volt régen sok elhízott ember!
Míg régen csupán néhány nagyüzem ontotta a szaloncukrot, mára a csokoládégyárak mellett több kisebb-nagyobb manufaktúra, valamint cukrászat is előrukkol vele. Ez utóbbi fajtákat akár kézművesnek is nevezhetnénk, bár azért a gépeket nem lehet teljesen kiiktatni ma már ebből a folyamatból.
Úgy fél évszázada csupán a „konzum” létezett, aztán megjelent a krémszalon – ez finomabb, harmonikusabb zamatú volt – és bővült az ízválaszték is. Aztán jött a zselés, amely meglepő módon kedvelt lett, olyannyira, hogy az eladásra kerülő szaloncukrok fele ma is ilyen.
Mára elképesztő íz, ár és fajtakínálat köszöntött be a hipermarketekben és a márkaboltokban, miközben a szaloncukor drága mulatság lett – még a kimért is. Mostanság egyre kevesebben díszítenek vele karácsonyfát, - egyébként is, évente változik a dekorációk divatja - inkább egy szép tálban az asztalra teszik, másfajta, bonbonnal, gyümölcsökkel együtt kínálják.
Paleo, vörösáfonyás, tojáslikőrös
Az egyik legnagyobb gyártó ma a Szerencsi Bonbon Kft. Az itteni csokoládégyártásnak Magyarországon több mint 100 éves múltja van, de a jelene is biztató. A Nestlé, amely a rendszerváltás után megvásárolta a gyárat, a márkanevek használati jogát pár éve visszaadta a gyárnak. Ünnepi termékskálájuk változatlanul széles, de ma már inkább a minőség, a tartalom a fontos.
Pár éve nagy sikerű újdonság volt a paleo szaloncukor, amely nem tartalmaz hozzáadott cukrot és 70 százalék kakaótartalmú étcsokoládéval készül. Manapság a jó minőségű szaloncukrok inkább finom bonbonok. Kedvelt a tojáslikőrös, a vörösáfonyás-marcipános, az alkoholos-meggyes, a narancsos, a sárgabarackos, a rumos-kakaós, a vajkaramellás, a kókuszos. A minap az egyik plázában lévő elegáns édességboltban 26 félét számoltam össze, igaz, ebből csak néhány szemet vesznek azok a milliók, akik átlagfizetésből élnek.
Exportálni kellene, de nehéz
Milyen lesz az idei szaloncukor forgalom? - kérdeztem Molnár Páltól, a gyár kereskedelmi igazgatójától.
Kis visszatekintéssel kezdve, a 2021-es szezonról két dolog jut röviden eszembe: ígéretes volt és változatos, mert 2020-nál sokkal jobban és kiszámíthatóbban alakult, bár sok bizonytalansággal vágtunk neki. Ígéretes pedig azért volt, mert 2022-re még többet vártunk, a rendelkezésünkre álló előrejelzések és piaci információk alapján.
A szokásos problémával újra és újra szembesülünk: vagyis azt tudjuk, mire tart igényt a kiskereskedelem, de azt már kevésbé, hogy mire a vásárló. (Vagyis a „sell-in”t ismerjük, de a „sell-out”-ot nem is sejtjük. Ez az áraktól és világpiaci hektikusságtól mentes időszakokra is érvényes, most pedig különösen.
Kérdezhetnénk, mi köze van egy globális problémának a lokális szaloncukor-fogyasztáshoz? Hiszen világviszonylatban kevesen fogyasztják ezt az édességet. A jó válasz: a fogyasztó pénzéért a verseny fokozódik, a nemzeti valuták csökkenő vásárló ereje mellett. Úgyis fogalmazhatnék, hogy az euro és a dollár árfolyama a forinttal szemben egyre növekvő költségeket indukál. Ezt az export növelésével kellene balanszírozni, de a szaloncukor kivitele nem könnyű feladat. Leginkább ott keresik külföldön, ahol magyarok nagyobb számban élnek.
Vágyunk a kényeztetésre
Egyre nagyobb és reálisabb veszély az elszabadult rezsi-költség, illetve az esetleges energia-korlátozás miatt bekövetkező, kényszerű termelés-leállítás. Az infláció, mint azt mindnyájan tudjuk, megnehezíti a családok hétköznapjait. Ugyanakkor az is igaz, hogy a fogyasztás tendenciák esetünkben nem adnak okot borúlátásra, mivel az emberek megszerették a magas minőségű, stílusos és tradicionális finom édességeket. A COVID-fenyegetettség halványulásával a fogyasztók vágynak a jó értelemben vett kényeztetésre.
A Szerencsi esetében – de általában véve is – a karácsony legnagyobb száma mindig a szaloncukor, e mellett a desszertek és a táblás csokik kerültek előtérbe a forgalom és a fejlesztések terén egyaránt. Egyre növekvő a hazai fogyasztásban a minőségi étcsokoládé és az egészségtudatos csokoládé aránya, visszatért az ajándékozási kedv és hajlandóság, a keresletben egyre fontosabb a minőség.
Ezt egyelőre nem akasztotta meg – sőt, bizonyos értelemben tovább fokozta - az áremelkedés, hiszen igazán olcsó édességet már nem lehet találni. Sem a nagy, patinás gyárak, sem a sajátmárkás termékek esetében nem lehet egyszerre olcsó és jó minőségű alapanyagokhoz jutni, egyre drágább tehát a termelés.
Közben tekintettel kell lenni a piaci trendekre is, ilyen az egészség-megőrzés és -tudatosság, valamint a glutén-mentesség.
DIY, kikapcsolódásképpen
Általános tendencia, hogy a szaloncukor fogyasztás mennyiségben csökken Magyarországon, és ez nemcsak a növekvő áraknak tudható be. Mivel sokan elutaznak az ünnepek idején, nem is állítanak fát, vagy néhány ággal, dekorációval beérik.
Egy másik trend, hogy a süteménykészítés és a csokoládégyártás hobbivá alakul: sok fiatal nő, aki egész évben keményen dolgozik a munkahelyén, kikapcsolódásképpen süt, nem úgy, mint nagyanyáink, akiknek ez volt a fő „foglalkozása”
Ezért is találták ki Szerencsen a Konyhatündér almárkát, amely „alkatrészeket” kínál, a bevonóktól a darákon át a pasztillákig. A korábbi állami vállalat által forgalmazott „Cicás” kakaóport most vezette vissza a piacra a gyár. A termék régi ízeket idéz fel, újra teremtve ezt a fajta sütési kakaópor kategóriát.
