„A pandémia megmutatta, hogy a digitalizációnak milyen hatalma van, ugyanakkor fel is hívta a figyelmet az iskolák ezirányú hiányosságaira, hiszen a tanárok digitális kompetenciáit sokszor a nulláról kellet kialakítani. Egymástól tanultak a tanárok” – tekintett vissza az elmúlt másfél évre Horváth Ádám, a Digitális Jólét Program szakértője a Telenor HiperSuli egésznapos rendezvényén.
A szakember úgy látja, hogy tavaly márciusban az egész oktatási rendszer úgynevezett ’start up-helyzetbe’ került a digitalizációval. Márpedig a start up cégeknél, de minden más munkahelyen is, bármikor jöhet olyan kihívás, alakulhat úgy az élet, hogy nincsenek kész válaszok. Ezért arra kell felkészíteni a gyerekeket, hogy ilyen helyzetekben együtt kell megoldást találni.
Balatoni József történelemtanár, közismertebb nevén ’Jocóbá’ azt mesélte, tavaly tavasszal három hetébe telt, mire mindenki beregisztrált, és lett valamilyen eszköze, amikor péntekről hétfőre át kellett állniuk online oktatásra.
„Vért izzadtam, hogy miképp ültessem át az élmény alapú pedagógiát. Olykor sikerült, máskor nem. Volt egy ellenérzésünk is a digitális oktatás iránt, hiszen rá lettünk kényszerítve hirtelen. Még én is, aki azt gondoltam, jártas vagyok az online világban, olykor csak a sarokban akartam ülni és sírni. Másrészt kiderült, hogy a digitálisnak hitt gyerekek sem olyan digitálisak.”
Elmondása szerint mégis rengeteget tanult a gyerekektől, együtt fedezték fel az applikációkat, valódi együttműködés volt az egész, ahogy a kollégákkal is, amikor mindig épp az adta át a tudást, aki valamivel többet tudott. A második-harmadik hullámban ugyan már képzettebbekké váltak, de óriási kihívás volt, hogy novembertől-márciusig a középiskolákban online, míg az általános iskolákban személyesen kellett órákat tartaniuk.
A tanárok és iskolák elkezdtek egymással kommunikálni
Prievara Tibor, digitális oktatási szakértő, a Tanárblog szerzője az elmúlt időszakban arra jutott, hogy a tanárok nagy része elkezdett gondolkozni új irányokon. Ennek is köszönhető, hogy az általa létrehozott www.hastag.school már 120 iskolával áll kapcsolatban, s ősztől megújuló honlappal vár mindenkit, aki komolyan gondolja a digitális tudásszerzést.
„Pozitívumként kell megemlíteni a tanárok hálózatosodását, azaz együttműködését, amit például a HiperSuli is erősített az általa létrehozott digitális újításaival” – említett jó példát Horváth Ádám is, aki szerint az ilyen típusú aktivitást is be kéne számolni a pedagógusok valós teljesítménybe, mert igen fontos az ezzel töltött idő és energia. Például, ha délután kérdez egy diák e-mailen valamit a tanártól, kommunikálni kell vele, mert a tanulás nem a tanórán történik feltétlenül, hanem bármikor.
„Az elmúlt másfél évben ráébredtek a gyerekek arra is, hogy mennyire jó közösségben lenni, az osztálytársakkal együttműködni. A számonkérések is fejlődésen mentek keresztül, és itt nem arra gondolok, amikor valahol kitalálták, hogy három kamera vegye a felelő diákot, nehogy lessen. A digitális oktatás során mindenki beláthatott a színfalak mögé, és sok minden kiderült, jó és rossz is. De sok szülő értékelte az erőfeszítéseinket, s reméljük, ez nem felejtődik el egyik napról a másikra” – mondta Jocó bácsi.
Horváth Ádám a pozitívumok között azt említette, hogy ami régen kényszerességnek számított, nevezetesen, hogy mindig minden kütyüt feltöltött, az ma már értékké vált. De mást is tapasztalt.
„Évek óta figyelem a gyerek képernyőidejét, s azt vettem észre, hogy bár nőtt a világhálón töltött órái száma, de az hasznos alkalmazásokkal telt. Ez pedig a pedagógusok felelőssége, hogy célzottan rávezessék őket az interneten fellelhető okos dolgokra, mert akkor a hülyeségekre szánt időt csökkentik. Ha nem lehet a világhálóról lehozni őket, akkor legalább változtassuk meg a tartalmak összetételét.”
Az oktatás jövője: a változás alulról fog jönni
„Nincs kizárva, hogy pár év múlva egy szükségszerű összeomlásból fogunk építkezni. Most toldozgatjuk-foldozgatjuk, tákoljuk azt, ami kevésbé működőképes. Jó lenne egy újjászületett oktatásban dolgozni tíz év múlva, amikor biztos, hogy lesz már robotizáció és mesterséges intelligencia. De kérdés, hogy lesznek-e hasonló hirtelen átállások, mint tavaly, s hogy a pályán lévők tudnak-e majd alkalmazkodni ehhez, mert ez már olyan váltás, ami a pedagógusszemléletet nagyon kifordítja” – próbálta a jövőt vizionálni Jocóbá.
Horváth Ádám a tanuló-tanuló közötti kommunikációban, a dinamikus csoportmunkában és a különböző szerepek elmélyítésében hisz. Véleménye szerint a jövő iskolájának olyannak kellene lennie, ahol sok a témahét, és sokfélét csinálnak a diákok.
„Jelenleg ez igen kevés iskolai program része. Műhelymunkák kellenek, ahol a gyerekek tanári közösségekkel együtt hoznak létre valamit, ami persze jól tudom, hogy tanulásszervezési és finanszírozási kérdéseket vet fel."
„A digitális oktatás nem minden szelete volt feltétlenül jó élmény, de hasznosak voltak, s a csírái elszóródtak a magyar pedagógustársadalomban. Az embereket soha semmi nem tudja felváltani, sem számítógép, sem robot, s a változás nem felülről, hanem alulról fog jönni. Mint Münchhausen báró, saját magunkat kell kihúznunk a gödörből” – vélekedett Prievara Tibor.
