Aggódhat Toroczkai László. Pedig úgy tűnt, hogy a mai – vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, az utóbbi másfél évtized – Magyarországán ritka fejleménynek lehetünk a részesei. Annak, hogy valami egy ellenzéki párt szája-íze szerint alakul.
A Mi Hazánk azon kezdeményezése kapcsán ugyanis, miszerint vegyék bele az Alaptörvénybe, hogy a készpénzhasználat alkotmányos jog, 2024 tavaszán maga Orbán Viktor helyezte kilátásba, kormánya ennek nem tesz keresztbe.
Végül ez a passzus mégse került be az Alaptörvény egyik tavalyi módosításába se – pedig volt vagy három. Az utolsóra – összességében a tizennegyedikre – karácsony előtt kerített sor a kétharmados kormánytöbbségű Tisztelt Ház.
Izgulhatnak tehát Toroczkaiék, mivel az MNB adatai alapján egyre jobban lenne mit megvédeni (ha már annyi mindent óv a kormány – se szeri, se száma a védelmi programjaiknak). Míg 2023 júliusának végén 7991 milliárd forint értékű készpénz volt a hazai forgalomban, addig a 2024-es év utolsó napján már 8992 milliárd – de a decemberi átlagállomány már átlépte a 9 ezer milliárd forintos lélektani határt. Ez csaknem másfél év alatt 12,5 százalékos növekmény.
Emiatt érdemesnek tartottuk a legilletékesebbhez, az MNB-hez fordulni, megtudakolván, mi történhetett?
„A készpénzállomány különösen 2024. második félévében intenzíven bővült, éves bázison 10 százalékos emelkedést figyelhetünk meg az elmúlt évben” – válaszolta a jegybank sajtóosztálya az írásban feltett kérdésünkre. „A készpénz fizetési célú használata – bár régiónként eltérő ütemben – fokozatosan háttérbe szorul, így a jövedelembővülés mellett egyre inkább az óvatossági célú felhalmozást azonosíthattuk a készpénzkereslet fő motivációjaként. Ez a trend összhangban van több saját valutát használó európai ország, mint például Lengyelország adataival, de az eurózóna keresleti mintázatára is hasonló motivációk jellemzőek.”
Ebből a válaszból az következik, hogy a magas készpénzállomány nem okoz inflációs nyomást, mivel azt nem egy az egyben költik el az emberek, hanem annak csak egy részét, a többit megtakarítják. De mégis mi az arány? – szegeztük az MNB-nek az újabb kérdést.
„Pontos adataink nincsenek, mivel a forgalomban levő készpénzállomány egzakt módon nem választható szét, de különböző becslések értékeit felhasználva azt mondhatjuk, hogy készpénzállomány körülbelül 65-70 százaléka szolgálhat felhalmozási célokat.”
Vagyis a 30-35 százaléka teremthet muníciót ahhoz, hogy növekedjék a kereslet. Ami jó hír az infláció elszaladása miatt aggódó jegybanknak, rossz hír a 3-6 százalékos gazdasági növekedési álmokat kergető kormánynak.
Fotó: Depositphotos
Arra a felvetésünkre, hogy akkor a magas készpénzállomány nem okoz-e gondot a magyar gazdaságnak, az MNB azt válaszolta:
„A készpénzállomány alakulása jellemzően nem ok, hanem következményváltozó, továbbá a készpénzállomány mértéke nem tekinthető fejlettségi mutatónak, lásd például Japán vagy Svájc GDP-arányos készpénzértékét. Így a készpénzállomány növekedéséből önmagában nem vonhatunk le következtetést a magyar gazdaság állapotára vonatkozóan.”
Mindenesetre egy tavaszi becslés nem volt ennyire szemérmes. Készítői arra jutottak, hogy a magas készpénzállomány nemzetgazdasági szinten is károkat okoz, emiatt éves szinten ugyanis 450 milliárd forint úszik el a költségvetésből.
Azt már mi tesszük hozzá, még ha tényleg „csak” 30-35 százaléknyi készpénz forog a gazdaságban, az is azt jelenti, hogy mintegy 3 ezer milliárd mozgása nem követhető. Vagyis, akár ekkora összeg fordulhat meg a fekete-, szürkegazdaságban, ami hatalmas összeg. Nem véletlenül javasolta a Magyar Bankszövetség a 2019 novemberében közzétett nyolcpontos javaslatcsomagjában egyebek mellett a készpénzhasználati limit bevezetését az 500 ezer forint feletti, a gazdaság bármely két szereplője közötti tranzakcióknál.
Ám ez a mai napig nem ment át a kormányon – ahogy Torockaiák készpénzvédő alkotmánymódosítási indítványa sem.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
