Az Európai Központi Bank évente adja ki konvergenciajelentését, amelyben az Európai Unió azon tagországainak főbb gazdasági mutatóit vizsgálja, amelyek még nem vezették be az eurót. A most közzétett jelentésben hét országot – Magyarország mellett Bulgáriát, Csehországot, Horvátországot, Lengyelországot, Romániát és Svédországot – vették górcső alá. Az alábbiakban a Magyarországra vonatkozó megállapításokat összegezzük, az euróbevezetéshez szükséges főbb mutatók szerinti bontásban.
INFLÁCIÓ
Referenciaérték: 1,8 százalék
Magyarország: 3,7 százalék
2020 márciusában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta Magyarországon 3,7 százalékot tett ki, vagyis jóval az árstabilitási kritérium 1,8 százalékos referenciaértéke felett volt. (A HICP, a harmonizált fogyasztóiár-index, amelyek segítségével a fogyasztói árak változása nemzetközi szinten összehasonlíthatóvá válik.)
A koronavírus (COVID-19) világjárvány fényében nagy a bizonytalanság, hogy ez a ráta miként fog alakulni az elkövetkező hónapokban. Magyarország jelentős fiskális, makroprudenciális és monetáris politikai intézkedéseket hajtott végre a COVID-19 világjárvány által okozott gazdasági károk ellensúlyozására. Az elmúlt tíz évben a ráta viszonylag széles sávon belül, -0,3 és 5,7 százalék között ingadozott, az időszak átlaga pedig 2,5 százalék, azaz magas volt.
Előretekintve, aggályok vannak az inflációs konvergencia magyarországi hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban - állapítja meg a jelentés. Mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek Magyarországon még mindig jóval alacsonyabbak, mint az euróövezetben, a felzárkózási folyamat valószínűleg pozitív inflációs különbözeteket eredményez az euróövezettel szemben, hacsak a nominálárfolyam felértékelődése ezt nem ellensúlyozza. A túlzott ároldali nyomás és makrogazdasági egyensúlyhiányok felhalmozódásának megelőzése érdekében a felzárkózást megfelelő gazdaságpolitikai intézkedésekkel kell megtámogatni.
GDP-ARÁNYOS KÖLTSÉGVETÉSI HIÁNY
Referenciaérték: -3 százalék
Magyarország: -5,2 százalék
GDP-ARÁNYOS BRUTTÓ ÁLLAMADÓSSÁG
Referenciaérték: 60 százalék
Magyarország: 75 százalék
2019-ben Magyarországon az államháztartás költségvetési egyenlege megfelelt a maastrichti kritériumnak, viszont az adósságrátája meghaladta a referenciaértéket, habár 2012 és 2019 között csökkent. Mindazonáltal a COVID-19 világjárvány következményeként 2020-ban és 2021-ben a költségvetési pozíció észlelhető romlása és az adósságráta jelentős emelkedése várható.
Magyarország 2013 óta a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának, továbbá 2018 óta egy jelentős eltérési eljárás hatálya alatt áll. Az Európai Bizottság 2020. tavaszi gazdasági előrejelzése a fiskális pozíciók 2020. évi határozott rosszabbodására enged következtetni a gazdasági konjunktúra markáns romlásának és a válság enyhítése érdekében végrehajtott költségvetési intézkedéseknek az együttes hatásából eredően. A Bizottság 2019-es adósságfenntarthatósági figyelője, amelyet a COVID-19 világjárványt megelőzően adtak közre, azt jelezte, hogy Magyarországon a fiskális stressz kockázata rövid és középtávon alacsony, hosszú távon viszont közepes volt. Az öregedő népesség kihívást jelentett az államháztartás fenntarthatósága szempontjából. A COVID-19 világjárvány kezelését célzó szakpolitikai intézkedések mellett a szilárd államháztartás megőrzése érdekében a prudens fiskális politika a jövőben is elengedhetetlen marad.
ÁRFOLYAM
A 2018. április 1-től 2020. március 31-ig terjedő kétéves referenciaidőszakban a forint nem vett részt az euró előszobáját jelentő ERM‑II-ben, hanem rugalmas árfolyamrendszerben kereskedtek vele. A magyar forint euróval szembeni árfolyama a referenciaidőszakban – átlagosan – viszonylag nagy mértékű volatilitást mutatott. 2020. március 31-én az árfolyam eurónként 360,02 forint volt, vagyis 15,5 százalékkal gyengébb, mint a 2018. áprilisi átlagos szintje. Az elmúlt tíz évben Magyarország folyó fizetési és a tőkemérlege konzisztensen többlettel zárt. Ez hozzájárult az ország – egyébként továbbra is nagyon magas – nettó külföldi kötelezettségeinek némi csökkenéséhez.
HOSSZÚ TÁVÚ KAMATLÁBAK
Referenciaérték: 2,9 százalék
Magyarország: 2,3 százalék
A 2019 áprilisa és 2020 márciusa közötti referenciaidőszakban Magyarországon a hosszú lejáratú kamatlábak átlagosan 2,37 százalékon álltak, tehát a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 2,9 százalékos referenciaértéke alatt maradtak. Magyarországon a hosszú lejáratú kamatlábak 2010 óta csökkenő pályán vannak, és a 12 havi átlagos kamatlábak 9-ről 3 százalék alá estek.
A fenntartható konvergencia számára kedvező környezet megteremtéséhez Magyarországon stabilitásorientált gazdaságpolitikára és széles körű szerkezeti reformokra van szükség. A makrogazdasági egyensúlyi problémákkal összefüggésben az Európai Bizottság Magyarországot nem sorolta a riasztási mechanizmus keretében készült 2020. évi jelentésében mélyrehatóan elemzendő országok körébe. Ugyanakkor az ország javára válnának az állami intézmények és a közigazgatás minőségének javítását célzó szerkezeti reformok, valamint megfelelő termék- és munkaerő-piaci politikák végrehajtása. A pénzügyi rendszerbe vetett bizalom további támogatása érdekében az illetékes nemzeti hatóságoknak tovább kell javítaniuk felügyeleti gyakorlatukon többek között azzal, hogy követik a vonatkozó nemzetközi és európai szervek alkalmazható ajánlásait, továbbá szorosan együttműködnek az EU-tagállamok más nemzeti felügyeleti szerveivel a felügyeleti kollégiumokban.
A magyar jog nem felel meg maradéktalanul a jegybanki függetlenségre, a monetáris finanszírozás tilalmára, az euró egységes helyesírására, valamint az eurórendszerbe történő jogi integrálódásra vonatkozó követelményeknek - állapítja meg a jelentés. Hozzátéve: Magyarország eltéréssel rendelkező EU-tagállam, ezért meg kell felelnie a Szerződés 131. cikkében rögzített valamennyi alkalmazkodási követelménynek.
Mfor-értékelés:
Magyarország tehát jelenleg távolabb van az euróbevezetési kritériumoktól, mint egy évvel ezelőtt. Amiben természetesen vastagon belejátszott, hogy az EKB jelentésének elkészítésekor már javában dúlt a COVID-19, ami értelemszerűen rontotta a gazdasági mutatókat, kilátásokat - nemcsak Magyarországon, hanem világszerte.
Más kérdés, hogy még ha közeledtünk is volna az uniós pénz meghonosításának lehetőségéhez, az sem biztos, hogy nagy jelentőségű lett volna. Hiszen a legutóbbi időkig heves vita folyt az e tekintetben legmérvadóbb két hazai gazdaságpolitikai műhely, a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank (MNB), pontosabban az azokat irányító Varga Mihály és Matolcsy György között az euró bevezetéséről. Varga logikusan tartja magát ahhoz, hogy ezt a 2004. májusi uniós csatlakozáskor vállaltuk, így arra előbb-utóbb sort kell keríteni, Matolcsy viszont korábban azt mondta, az uniós közös pénz hasznavehetetlen, nem ad megoldást az EU-s közösség problémáira, amit az is mutat, hogy szerinte az eurózóna tagjai túlnyomó többségükben pórul jártak a bevezetésével. Helyette az MNB elnöke egy eurázsiai közös valutát preferált.
Tavaly novemberben azonban - érdekes egybeesésként, pont a COVID-19 kínai megjelenéséről szóló hírekkel egy időben - Matolcsy engedékenyebb hangnemet ütött meg, aminek a lényege, hogy elfogadja az eurót, igaz, nem a mostani formájában, azt meg kell reformálni. Amiben valljuk meg, ugyancsak van ráció, az MNB elnöke korántsincs egyedül azon véleményével, hogy az euróbevezetés a mostani jelentésben is kiértékelt, évtizedek óta érvényes kritériumrendszere felülvizsgálatra szorul.
