Az Education Week cikke szerint az amerikai Ohio államban található Columbus városban az augusztus végén kezdődő tanév rögtön sztrájkkal indult – a tanárok 47 év óta először sztrájkoltak több napon keresztül, amely alatt a tankerület helyettesítő tanárok és szakszervezeti alkalmazottak segítségével oldotta meg az oktatást, online formában. A három napig tiltakozó pedagógusok végül elérték a céljukat, és új szerződést kötöttek, amely béremelést, a tantermek fűtéssel és légkondicionálással való ellátását, az osztályok méretének csökkentését és a tanárok fizetett szülői szabadságának programját tartalmazta - írta a CNN.
Szintén az Egyesült Államok: szeptember második hetében, Seattle-ben több mint 6000 tanár öt napig sztrájkolt jobb munkakörülményeket, magasabb béreket, és a hátrányos helyzetű diákok számára jobb körülményeket kérve, ezzel késleltetve az iskolakezdést. Csakúgy, mint ohiói társaik, a pedagógusok itt is sikerrel jártak, az aláírt új szerződés egyebek mellett biztosítja, hogy a tanárok az első évben 7 százalékos fizetésemelést kaptak, a következő években pedig további 4 százalékos, majd 3 százalékos emelést. A megállapodás, amelyet azóta elfogadtak, a Seattle Times szerint nemcsak a tanárok, hanem az iskolai tanácsadók, nővérek és más dolgozók érdekeit is védi. Ez a két munkabeszüntetés egyáltalán nem egyedi Amerikában mostanában, hiszen idén ősszel más városokban is tartottak már több mint egy-egy hetes sztrájkokat.
Az oktatási szaklap úgy fogalmaz, hogy 2018 óta a tanári aktivizmus történelmi hulláma zajlik az Egyesült Államokban: Nyugat-Virginiában, Oklahomában és Arizonában teljes állami szintű tanári munkabeszüntetések, valamint kisebb léptékű, de szintén állami szintű tiltakozások voltak Észak-Karolinában, Dél-Karolinában, Virginiában, Kentuckyban és Coloradóban. Több nagyvárosi tanári sztrájk is volt, többek között Los Angelesben, Chicagóban, Denverben, Minneapolisban és a minnesville-i St. Paulban.
Az amerikaiak „kockás inges” mozgalma
Mindez magyar szempontból azért lehet igazán érdekes, mert a megnövekedett sztrájkkedv, amely szemmel láthatóan mostanra akár néhány nap alatt is képes tényleges fejlődés elérni az oktatásban, alapvetően egy mozgalom égisze alatt nőtte ki magát igazán nagyra, ez pedig a ’Red For Ed’ („pirosban az oktatásért” – a szerk.). Ez a szlogen játszott óriási szerepet abban, hogy a tanárokra igazán odafigyeljenek, a pirosba öltöző tanárok ugyanúgy szimbólummá váltak, mint az itthon az azóta a süllyesztőben eltüntetett ex-oktatási államtitkár kijelentései a „borotválatlan, kockás inges tanári karról”.
A #RedForEd mind hangzatos hashtagként, mind a szakszervezetek közti lazán szervezett, de mégis rengeteg embert megmozgató összefogásként, és pirosba öltöztető fogalomként 2018 februárjában jelent meg az ország köztudatában, amikor Nyugat-Virginia minden megyéjében a tanárok és a kiegészítő személyzet bezárta az iskolákat, megindítva ezzel egy régóta várt tiltakozási hullámot, és újjáélesztve a sok szempontból tetszhalott szakszervezeti tevékenységet - áll a City of New York University munkaügyi és urbanisztikai intézetének oldalán megjelent tanulmányban. Az ezt követő tavaszon pedig a már említett módon Oklahomában, Arizonában és más államokban is sztrájkoltak az iskolai dolgozók, hogy az oktatás finanszírozásának növelését és jobb fizetést követeljenek.
Ahol senki sem számított ilyen tiltakozásokra
Ami azonban különösen érdekes, hogy minden várakozást megcáfolva, ezek az akciók pont azokban a republikánus dominanciájú (vörös) államokban törtek ki, ahol a szakszervezetek gyengék, a közszféra sztrájkjait tiltják, és ahol a választók Donald Trumpra szavaztak. A tiltakozássorozat ezen jellege miatt tehát a ’Red For Ed’ különösen érdekes lehet a magyar pedagógusok számára is, hiszen nem titok, hogy a magyar kormány sok szempontból példaképként követi az egykori Trump-kormányt.
A 2018 tavaszi fellángolás után nyitott kérdés maradt, hogy a ’Red for Ed’ egy múló fellángolás, vagy egy tartós országos mozgalom kezdete – az amerikai sztrájkstatisztikák úgy tűnik, az utóbbira utalnak. 2019-ben összesen 425 000 munkavállaló sztrájkolt, és a túlnyomó többség (270 000) ismét az oktatási ágazatból érkezett, ráadásul ez a szám nem tartalmazza az olyan iskolai körzetek számos példáját, mint például Las Vegas, ahol a szakszervezetek hiteles sztrájkfenyegetéseket jelentettek, de a vezetőség az utolsó pillanatban tett jelentős engedményekkel kerülte el a munkabeszüntetéseket.
Népszerű tüntetések
Jon Shelton, a Wisconsin Green Bay-i Egyetem demokrácia- és igazságügyi tanulmányok tanszékének vezetője az Education Week azon kérdésére, hogy milyen alapokat adtak a korábbi ’Red For Ed’ tüntetések a most tiltakozó pedagógusoknak, elmondta, hogy az egyik legfontosabb eredmény a személyi szintű szerveződés, azaz az érintettek már nem úgy tekintenek az érdekképviseletekre, mint valamilyen külsődleges dologra, hanem valóban a döntéshozatali folyamat részének tekintse magát. Mint mondta, például a Los Angeles-i tanársztrájk esetében nagyban hozzájárult a sikerhez az, hogy az iskolai körzetben a szakszervezet minden tagja valóban részt vett és támogatta a tiltakozást.
Másik döntő tényezőként azt említette, hogy a sztrájkok szervezői egyre sikeresebben találják meg azokat a témákat, amelyek mögé a közösség tagjai, különösen a szülők is be tudnak állni – hiszen igazán prioritássá azok a sztrájkok váltak, ahol a közösség megérti, hogy az, amiért a pedagógusok tiltakoznak, tényleg mindenkinek az érdeke.
Az idei munkabeszüntetések, még a tanévet megcsúsztató Seattle-i is, rendkívül népszerűek voltak, ez pedig a szakember szerint óriási eredmény, mert voltak a múltban olyan időszakok, amikor a tanári sztrájkok nem voltak ilyen népszerűek. Nem minden szakszervezet volt képes erőteljesen kifejezni, hogy az, amiért harcolnak, hogyan teszi jobbá a diákok életét és javítja a közösséget.
Magyarország nem Amerika, de…
Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok és Magyarország pedagógusainak helyzetének összehasonlítása mindig is problémás lesz abból a szempontból, hogy az alapvető gazdasági és politikai eltérések mellett az államszövetségi rendszer miatt is lényegesen más helyzetben él és dolgozik egy amerikai, és egy magyar tanár. Ugyanakkor a ’Red For Ed’ sikere mégis azt mutatja, hogy van remény arra, hogy kifejezetten barátságtalan körülmények közt is lehet komoly változásokat elérni, különösen, hogyha ehhez a társadalom is aktív támogatását adja.
Azt nem tudni, hogy a mostani pedagógussztrájkból lesz-e hosszabb távú mozgalom, az azonban biztos, hogy ma az ország több városainak utcáin diákok, pedagógusok, szülők, nagyszülők és más állampolgárok együtt tiltakoztak. Nemzetközi példa ennek sikerére pedig láthatóan van – nem is akárhonnan.
