Hihetnénk üres fenyegetésnek Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter minapi bejelentését a tavalyi Orbán- Tarlós paktum felbontásáról. De nem az. Tarlós István kiakolbólítása esetén a kormány a teljes arzenálját beveti Budapest ellen. S még élvezni is fogják.
A főpolgármester szerint az ellenzék szabadságharcra készül, holott erre semmi oka. Budapest a legélhetőbb város (igaz, Kelet-Európában), Demszkyék 180 milliárdos adóssággal hagyták itt a várost (jövőre újra 170 milliárdra hízik a hitelállomány, holott a kormány közben 214 miliárdot átvállalt), a 3-as metró felújított kocsijai nem működnek rosszabbul, mint az Alstom-vagonok (csak a klímát kell utólag szerelni, s emiatt elveszik a garancia), mindjárt megújul a Lánchíd, a Blaha Lujza tér, lesz új aquincumi híd (mindegyik projekt erős csúszásban), elültettek tízezer fát (a kivágottakat nem számolta senki). Mi itt a gond?
Ha röviden akarnánk megfogalmazni, akkor csak annyi, hogy Budapest Tarlós István regnálása alatt elveszítette gazdasági, politikai önállóságát. Megfosztották a rendszerváltozáskor megszerzett intézményeitől, kompetenciáitól. Cégeit vagy elvették, vagy megcsapolták bevételeikat, netán jogszabályokkal olyan szoros gúzsba kötötték, hogy semmi mozgástere nem maradt. A tavaly létrehozott Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa mögött álló „árnyékkormány” nem csupán Budapest jelenét akarja formálni, de már a jövőjének alakításába is belekezdett a Budapest új városfejlesztési tervének megrendelésével.
Lehet ennél rosszabb? Lehet. Tarlósnak ebben igaza van.
A főpolgármester szerint az ellenzék nem kampányol az önkormányzati választások előtt, hanem forradalomra készül, háborúra uszít. De valójában ez csupán tényközlés. Ha leváltják a jelenlegi városvezetést és menesztik a kerületi polgármesterek többségét, akkor valóban csúnya hidegháború elé nézünk. A hadüzenetet idejekorán meg is küldte a kormány.
2010-ben Kósa Lajos hozta: „A főváros az utolsó fészke annak a politikai gondolkodásnak, amelyet szeretnénk a múlttá tenni.” Most Gulyás Gergelyre osztották a dicstelen hírvivő szerepét.
A tavaly novemberben Orbán Viktor miniszterelnök és a Tarlós István főpolgármester által aláírt megállapodásban a kormány garanciát vállalt arra, hogy nem készül és nem is fog készülni semmiféle olyan döntés, jogszabály- vagy intézkedési tervezet, amely csökkentené, csorbítaná a fővárosi önkormányzat, illetve a főpolgármester jogait, hatáskörét, alkotmányos jogállását. Az Mfor információi szerint a kormány már korábban megbízta politikai elemző-kutatóműhelyét az önkormányzati rendszer átalakítását célzó javaslat kidolgozásával. Ennek elemeit már el is kezdték tesztelni. Másokat már korábban bevezettek.
Ha a Fidesz elbukja az októberi választásokat – különös tekintettel a fővárosra és megyei jogú városokra - a francia prefektúrákhoz hasonlatos önkormányzati rendszer felé mozdíthatja el a magyar helyhatóságokat. Az átalakítás üteme és mélysége az eredménytől függ.
A végsőállomás a települések gyámság alá helyezése, amikor a polgármester a kormányzati akarat végrehajtójává lényegül. A polgármesteri hivatalok pedig legfejlebb a hatósági ügykörökben járhatnak el, így például az építési engedélyek, közigazgatási-, szociális és gyámügyek, helyi kulturális és sportrendezvények szervezése. Az önkormányzati cégeket addigra az állam tarthatja ellenőrzés alatt, miközben a települések költségvetéseit és a beszámolót az államkincstár készítheti el.
Az ehhez szükséges jogszabályváltozások jó része már el is készült vagy most formálódik. Az önkormányzati gazdálkodás adatait gyűjtő ASP-rendszert már bevezették, már tesztelik a kincstári könyvvezetést, amellyel átvennék a hivataloktól a költségvetés és a beszámoló készítését, a jövő évre vonatkozó költségvetési törvény saláta részében pedig felhatalmazza a kormányt arra, hogy az állami és önkormányzati tulajdonban lévő közfeladatot ellátó gazdasági társaságok belső kontrollrendszerére vonatkozó részletszabályokat külön rendeletben határozza meg. Ezzel gyakorlatilag átvennék a cégek ellenőrzését.
Az önkormányzati, illetve a választási törvény módosításához szükséges kétharmad is a Fidesz rendelkezésére áll. A várható nemzetközi bonyodalmak azonban egyelőre távoltartják ennek bevetésétől a kormányt. De Kötcse óta tudjuk, hogy nem az a lényeg, hogy mekkora a kutya, inkább az, hogy mennyire harcias. Orbán-kormánya önként nem engedi át a hatalmat. Budapest vezetését sem. Ha Karácsony Gergely győzni tud és a kerületek többségében sikerül megtörni a kormánypárti hegemóniát, akkor a politikai elemzők egybehangzó véleménye szerint hatalmi ellenpólust képezhet. Leginkább a szellem és a szavak szintjén.
A fővárosi önkormányzat Tarlós ideje alatt elveszítette bevételeinek felét, iskoláit, kórházait, a Dagályt,a Városligetet, eladni kényszerült a Bálnát és a Főgázt, állami cég alá sorolták be a kukásokat, az állam bekebelezte és lefölözi az e-jegy projektet, miközben a fővárosi közösségi közlekedés állami támogatása a felére esett vissza. A beruházások indítása források híján a kormány kegyúri kedvétől függ, a főpolgármester mellé -egyelőre - gyámolítónak odaállították Fürjes Balázst, Budapestért felelős államtitkárként. Fürjes most ugyan rémesen el van foglalva az Orbánnak olyannyira fontos Puskás Ferenc Stadion átadásával, a Déli Városkapu negyed, benne a Nemzeti Atlétikai Központ kialakításával, de ha államunk és pártunk vezetője szerint az országnak másutt lesz rá szüksége, akkor nyilván fejet hajt az országérdek előtt.
Tarlós után az élet egyszerre lesz nagyon egyszerű és nagyon bonyolult. A már meglévő és a most formálódó jogszabályi környezet a lehető legkisebb ketrecbe zárja a városvezetést.
Nagyívű döntésekre aligha lesz mód. A gazdasági mozgástér sem lesz tágasabb. Még szorosabb lesz a béklyó, ha az ellenzéki főpolgármestert nem veszi körbe a kerületi ellenzéki polgármesterek többségi gyűrűje. Ez nemtelen alkuk egész sorára kényszerítheti rá a város ellenzéki vezetőjét.
Az így előadott városvezetői koreográfiát pedig árgus szemekkel figyelik a jó előre beépített állami „kémprogramokkal”. A megfigyelés még távolról sem hasonlít Kína orwelli rendszeréhez, de az önkormányzati választások után így is rengeteg gazdálkodási adathoz férhetnek hozzá a kormányzati szervek. Csak a kreativitásukra van bízva, hogy mire használják.
Sorra leállhatnak a beruházások is. A 3-as metró felújítására aláírt támogatási szerződése van Budapestnek, de Demszkynek is volt egy szerződése a 4-es metróra, azután mire ment vele. Orbán a pert is bevállalta, csak egy fillért se kelljen adnia a bűnös városnak. Aligha lesz ez másként Tarlós bukása után. A többi fővárosi beruházásról a közfejlesztések tanácsában döntöttek, márpedig ez a testület ugye annak a paktumnak a részeként jött létre, amiről Gulyás most azt mondta, hogy felmondják. Ha nem is veszik vissza az állami támogatást, de végeláthatatlan játszmázásba kezdenek a számlákról, a beruházás ütemezéséről, bármiről. S ha mindezt nem is teszik, a megvalósításban résztvevő cégek mind egy szálig a a NER részei vagy haszonélvezői, s mint ilyenek könnyen felsrófolhatják az árakat. A velük való alkudozás, a felújítások késése, elmaradása, megspékelve az állami appanázs és a fővárosi cégek kivéreztetése miatt előálló szolgátatási színvonal visszaeséssel és az ebből kialakuló általános közterületi állapotromlással, szinte kivédhetetlen kommunikációs fegyverré alakítható.
Addig is felszítható a Budapest-vidék ellentét. Alvó parázsként most is ott szunnyad a megye jogú városok, az apró zsákfalvak mélyén éppúgy, mint az orbáni Fidesz lelke mélyén. Ha ezt körbefújják a korábban bevetett illiberális köddel, sokakat megnyerhetnek. S akkor még nem beszéltünk az olyan elemekről, amelyeknek ma előszelét se érezzük, mint ahogy Soros-utálata is a meglehetős váratlansággal vált kormányzati kommunikációs egyenpanellé.
S mi lesz, ha minden marad a jelenlegiben és Tarlós folytathatja? Gyakorlatilag ugyanez, de mégis más.
Tarlósnak legfeljebb a választások előtt osztottak – néhány – lapot. S ezt a győzelem után visszavehetik, de ha hagyják is nyerni, ez legfeljebb erre a körre igaz. A kártyákat úgy keverik, hogy a végén mindenképpen a kormány vigye a partit. Csakhogy ezzel párhuzamosan folytatódik a szemfényvesztés a város szépüléséről – értsd még több sportberuházás, szuperkórház, stb - , Budapest felemeléséről. A városvezetés az orbáni analógia szerint nem lesz nagy, viszont annál harciasabb. Lesznek nagy kirohanások, szócsaták, fenyegetőzések, ajtócsapkodások, majd politikai paktumok, amelyek bármikor felmondhatóak.
Akárki is nyer, Budapest lakói vesztésre állnak. Az Orbán-kormánynak sikerült olyan csapdát állítania, amelyből aligha lehet sértetlenül szabadulni.
