A friss statisztikai jelentésekből, valamint a 2019-es zárszámadási törvényből kiderül, hogy tavaly a magyar gazdaság 4,6 százalékos növekedésre volt képes. Ez már a tényadat.
A korábban rendelkezésre álló, nem végleges statisztika alapján még arra lehetett számítani, hogy a GDP megközelítette az 5 százalékot, várható értéke 4,9 százalék volt. Ez szerepelt a nyár első felében elfogadott 2021-es költségvetésben is. Most viszont már tudjuk a Központi Statisztikai Hivatal nemzeti számlákról szóló pár napos jelentéséből, valamint a Pénzügyminisztérium jegyezte zárszámadási törvényjavaslatból, hogy tavaly a magyar gazdaság 4,6 százalékos növekedésre volt képes.
Ez folyó áron azt jelenti, hogy a GDP 47 513,9 milliárd forint volt 2019-ben. A nyár elején ezen a soron még 46 787 milliárd forint szerepelt. De akkor hogy lehet alacsonyabb a GDP a tényadat alapján? Hát úgy, hogy a folyó áras elszámolásban az úgynevezett deflátor-tényező - a GDP implicit árindexének - értéke emelkedett a vártnál jobban. Míg korábban a 4,9 százalékos GDP-bővülés mellett 4,5 százalékos deflátor szerepelt, most a 4,6 százalékos, változatlan áron számolt GDP mellett 4,8 százalékos deflátort tüntetnek fel.
Vagyis a magyar gazdaság hozzáadott értéke alacsonyabb volt az előző évben, mint azt eddig gondolni lehetett. Azonban a bázishatás nem segíti a kormányt, hogy idén jobb számokat tudjon felmutatni, mint ami most kinéz a gazdaság állapota alapján, hiszen a folyó áras GDP még magasabb is lett, mint ami az előrejelzésekben szerepelt, ahogy azt előbb bemutattuk.
A KSH jelentéséből kiderül továbbá, hogy tavaly az egy főre jutó bruttó hazai termék 4,683 millió forint volt, vásárlóerő-paritáson számolva 23 110 euró. Ezek az értékek egy évvel korábban, 2018-ban 4,434 millió forint és 21 825 euró voltak.
Ránézve az uniós statisztikai hivatal, az Eurostat adatbázisára, azt találtuk, hogy a vásárlóerő-paritáson az uniós átlag 73 százalékát teszi ki az előző évre közölt adat az egy főre jutó magyar GDP-ről. Szoros versenytársaink közül a csehek 92 százalékon állnak, a lengyelek 73 százalékon - mint mi -, a szlovákok pedig 74 százalékon.
A zárszámadási törvényjavaslatban a kormány így értékeli az előző évet:
Jóllehet a külső környezet kevésbé volt támogató, 2019 mégis kiemelkedően jó éve volt a magyar gazdaságnak, köszönhetően a magas fordulatszámon pörgő belső növekedési motoroknak, amely az elmúlt időszakban megvalósított gazdaságpolitika – főképp a 2016 novemberében a kormány kezdeményezésére megkötött béremelési és adócsökkentési megállapodás – eredménye. Mindezeknek köszönhetően az év egészében 4,6 százalékkal nőtt a GDP, ami meghaladta a költségvetés benyújtásakor prognosztizált 4,1 százalékos ütemet. A növekedéshez minden szektor hozzájárult a kedvező teljesítményével.
Az idei évvel kapcsolatban teljesen más értékelésre kell felkészülnünk: jó esetben megússzuk 5 százalékos visszaeséssel, de a piacon ennél nagyobb recessziót is elképzelhetőnek tartanak, ha a koronavírus-járvány második hulláma a tavaszihoz hasonló fékezésre készteti a gazdaságot. Ennek mindenáron gátját akarja állítani az Orbán-kormány, ezért a védekezés őszi eljárásrendje nem épít a társadalmi kapcsolatok minimalizálására, mint az első félévben. Azt már tudjuk, hogy az első félévben 6,1 százalékkal mérséklődött a gazdaság teljesítménye (ezen belül 13,6 százalékkal a második negyedévben), vagyis nagyon jó második félévre volna szükség ahhoz, hogy az elfogadható tartományon belül lehessen tartani a legfőbb gazdasági mutatót.