Az amerikai elnök vámokat vetett ki február elején három országra is, igaz, a 25 százalékos sarcot Mexikó és Kanada esetében 30 napra felfüggesztette. Kína azonban nem kapott halasztást, így az onnan származó termékek behozatala esetén az amerikai kormány 10 százalékos vámot vet ki. (A vámok gazdaságpolitikai hátteréről laptársunk, a Privátbankár oldalán jelent meg hosszabb elemzés.) Ugyan a kínai külkeresedelmi többlet valóban nyomasztó az Egyesült Államokkal szemben, várható volt, hogy Peking ellenlépéseket tesz, és ez meg is történt. Ennek keretében a kínai állam is több amerikai importterméket sújtott vámokkal, így többek között a cseppfolyósított földgázt, az LNG-t is 15 százalékos mértékű teherrel. Miután az Egyesült Államok a világ legnagyobb LNG-exportőre, és Kína is a nagyobb vásárlók kategóriájába tartozik, azonnal megindultak a találgatások és piaci spekulációk a lépések lehetséges hatásáról és az amerikai tőzsdéken a földgáz (Natural Gas) jegyzése is igen hektikus kilengéseket produkált az elmúlt napokban.
A kép ugyan árnyaltabbnak tűnik, ám az első reakciók szerint Donald Trump lépése komoly felfordulást hozott, és a termelők inkább a lehetséges kockázatokat hangsúlyozták. Ez pedig azzal járhat, hogy az infláció letörését az energiaárak révén is a zászlajára tűző régi-új elnök kudarcot fog vallani ezen a téren. Doland Trump célja ugyanis, hogy (mind a gáz-, mind az olajpiacon) a „Drill baby, drill” szlogennek megfelelően növekedjen a kitermelés, és ezáltal csökkenjenek az árak. A kereslet-kínálati viszonyok megbillenése viszont könnyen lehet, hogy pont ellentétes hatást vált majd ki.
Érdemes leszögezni, hogy egyes elemzők szerint a piaci reakciókban az is szerepet játszik, hogy Donald Trump kommunikációja és az intézkedések „előkészítettsége”, illetve egyesek szerinti irracionalitása miatt amit látunk, az bizonyos mértékben eltúlzott. Ugyanakkor ezeket a heves reakciókat mégis érdemes komolyan venni, mert előrevetíti a várható trendeket.
Mit mondanak az érintettek?
Az amerikai sajtóban megjelent anyagok alapján az elemzők, iparági források és vállalati vezetők szerint Donald Trump elnök kibontakozó kereskedelmi háborúja Pekinggel veszélyt jelent az Egyesült Államok cseppfolyósítottföldgáz-export projektjeire, mivel Kína önmagában is a kitermelt gáz fontos vásárlója. De abból a szempontból is kiemelt szerepe van, hogy az európai vevőknek van egy nagy globális konkurense.
Fotó: Facebook/Donald Trump
A vámok bevezetése ugyan eszköz lehet olyan politikai célok elérésének kikényszerítésében, mint a kábítószer-csempészet és az illegális bevándorlás korlátozása, ám ennek a másik oldalon áldozata lesz. Ugyanakkor az olyan magukat messiásnak bemutató vezetők, mint amilyen Donald Trump is folyamatosan azt igyekeznek elhitetni a választókkal, hogy náluk van a Bölcsek köve és a döntéseiknek csak pozitív hozadéka van. A világ viszont ennél jóval árnyaltabb és politikai következményei vannak annak, ha a választók szembesülnek azzal, hogy az nem kétbites.
A most kivetett vámokra adott kínai válasz is gyorsan megmutatta, hogy Trump protekcionista politikája kétélű, és az egyik oldalon elért nyereséget valahol máshol kell megfizetni. Ez pedig most úgy tűnik, hogy az energiapiac lehet, illetve a későbbiekben az infláció alakulása, amely nem fog a beígért pálya szerint alacsony szinten stabilizálódni. Az LNG-re kirótt 15 százalékos kínai vám mértéke ugyanis pont olyan szintű, amely már érdemben rontja az amerikai termékek piacra jutását. (Hasonló a helyzet egyébként az olajjal is, amelyre 10 százalékos vámot vetett ki a kínai vezetés.)
Rövid távon egyébként az európai vevők még jól is járhatnak, hiszen a kitermelt gázt az amerikai vállalatok esetleg ide szállítják, ami a növekvő kínálat miatt olcsóbb árakat eredményezhet. Hosszabb távon viszont a piac potenciális szűkülése megnehezítheti az új amerikai LNG-projektek beindítását és ezek finanszírozóit – legyenek azok hitelezők vagy befektetők – visszatarthatja. A másik oldalon viszont egyes szakértők azt hangsúlyozzák, hogy a világszerte növekvő energiafelhasználás miatt a fenti hatás nem biztos, hogy bekövetkezik, hiszen a kínai vásárlók kiesése ellenére is komoly kereslet van a földgázra.
Az LSEG adatai szerint az Egyesült Államok a világ legnagyobb LNG-exportőre, Kína ugyan komoly importőr, ám az USA teljes LNG-exportjának csak a 6 százalékát értékesíti a távol-keleti országban. Az eladott mennyiség pedig valamivel kevesebb mint 5 milliárd köbméter, ami nagyjából annyi, mint amennyit a magyar vállalatok vesznek a Gazpromtól. Ami, tekintve Magyarország marginális világgazdasági súlyát, jelzi, hogy Kína kiesése esetén is jó eséllyel fel fogja szívni ezt a mennyiséget a globális piac. A másik oldalról persze az amerikai termelők vélhetőleg azzal számolnak, hogy optimális esetben a kínai értékesítések dinamikusan növekedhetnének. Például azért, mert Kínában is megvan a szándék, hogy a szenet részben kiváltsák kevésbé környezetszennyező energiahordozókra, mint amilyen a földgáz.
A vámok miatt csökkenhet a kínálat
Sajtóinformációk szerint a két legnagyobb amerikai LNG-exportőr, a Venture Global LNG és a Cheniere jelentős mennyiségű hosszútávú kínai szerződéssel rendelkezik. Így a kérdés inkább az lehet, hogy a vámok mennyire törik meg ezeket a kereskedelmi kapcsolatokat, illetve az ázsiai vásárlókat mennyire terelik esetleg a Gazprom vagy más orosz cégek felé a jövőben.
Jelenleg nyolc LNG-exportterminál működik az Egyesült Államokban, három építés alatt áll, és további közel 20 a fejlesztés különböző szakaszaiban. Az érintett vállalatok tehát nagyon komoly kapacitás- és exportbővítéssel számolnak, miután a Trump-kormányzat januárban feloldotta az új LNG-exportengedélyekre vonatkozó moratóriumot, amelyet Joe Biden volt elnök rendelt el a projektek feltételezett környezeti és gazdasági hatásai miatti.
A kínai vámok kivetése viszont most komoly bizonytalanságot okoz az iparban, és gyengíti Amerika pozícióját a globális energiapiacokon. Az első hírek szerint a 20 előkészítési fázisban lévő LNG-terminál egy része ezek miatt könnyen elbukhat. Ha pedig az exportpiacok bővülése elmarad a várttól, akkor a kitermelési projekteket is átgondolhatják az érintett vállalatok.
Pedig az amerikai gázkitermelés növelése végső soron Magyarország számára is gazdasági előnyökkel járna, hiszen a földgáz világpiaci árának esése kedvező lenne. A Rezsivédelmi alap ugyan megszűnt, de az idei költségvetésben rezsitámogatásra (amely a földgáz mellett az elektromos áramot is tartalmazza) nagyságrendileg 800 milliárd forintot különítettek el. A költségvetésből nem derül ki, hogy a kormány milyen tőzsdei gázár mellett jutott erre az összegre. Azt azonban tudjuk, hogy a költségvetés összeállításakor a nyár végén, ősz elején a 35-40 euró/MWh-os sávban mozgott a földgáz jegyzése az oroszokkal kötött szerződés alapján benchmarknak tartott TTF-gáznál, miközben jelenleg közel 55 euró. Tehát feltételezhető, hogy önmagában ez az árváltozás többszáz milliárd forint pluszterhet jelenthet. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben nagyobb mennyiségben jutott vezetéken szállított orosz földgáz magyar cégeken keresztül az EU-ba. Ez a tevékenység – ugyan etikailag felvet kérdéseket, de valószínűleg – komoly nyereséget hozhat az állami tulajdonú MVM-nek.
Donald Trump második elnöki ciklusa ugyan csak most kezdődött, de úgy tűnik, hogy Orbán Viktor és kormányának tagjai meglehetősen rosszul mérték fel a lehetséges következményeket. Az elnök intézkedései ugyanis az energiapiacon keresztül is sújtják a magyar gazdaságot. Nagy baj persze akkor lehet, ha Donald Trump az európai autóipart terhelő vámokat vezet be, ez ugyanis a jelenleg is óriási gondokkal küzdő magyar ipar számára komoly gyomrost jelent majd.
