Erről lesz szó a cikkben:
- Hogyan hatnak az orosz olaj- és gáziparra a nemzetközi szankciók?
- Miért csökkent az orosz olajexport Európába, és milyen piacokra helyeződött át a fókusz?
- Hogyan érinti Magyarországot az orosz energiától való függőség és a szankciók?
- Milyen újabb intézkedések befolyásolhatják az orosz energiaipar teljesítményét?
- Miért lehet előnyös, de egyben kockázatos is Magyarország számára a Török Áramlat gázvezeték?
Ismert tény, hogy az orosz költségvetés legfontosabb bevételi lábát a különböző szankciók ellenére továbbra is az olaj és a gázipar adja. Igaz, az Ukrajna ellen indított háborút követően a szektor súlya folyamatosan változott. A harcok kirobbanása előtt ugyanis a bevételek 35 százaléka származott ilyen forrásból, majd 22-ben a felrobbanó energiaáraknak köszönhetően a költségvetés 42 százaléka jött az olaj- és a gázipar révén. Azóta viszont érdemi csökkenés történt, hiszen 2023-ban 31 százalékos volt az arány, tavaly pedig az árak emelkedésének köszönhetően 31,7 százalékos. A publikus információk szerint 2024-ben nagyjából sikerült az olajtermelést szinten tartani (2 százalék volt a visszaesés), miközben földgázból még 7 százalékkal többet is hoztak felszínre.
A látszólag kedvező adatokat a másik oldalról viszont árnyalja, hogy a korábban jól fizető európai vevők helyét mindkét esetben részben belföldi és a közeli külföldi (régi szovjet tagállamok), továbbá az ügyesen lavírozó kínai és indiai vevők vették át. Nem könnyíti meg az oroszok helyzetét, hogy az olaj esetén az elemzők az idei évre a 2024-es árnál jó 10 százalékkal alacsonyabbat várnak, ráadásul a legújabb korlátozások miatt az export volumene is visszaeshet. Arról nem beszélve, hogy a komolyabb hozzáadott értékkel eladható finomított termékek esetén már tavaly is 20 százalékos visszaesést láthattunk a bevételi soron, elsősorban azért, mert az olajcégeknek apelláta nélkül kell kiszolgálni a hadsereg megnövekedett igényeit az exportáraknál jóval alacsonyabb ellenértéken.
Fotó: Depositphotos
Oroszország a háború előtti időszakhoz képest kisebb mennyiségben exportál olajat Európába, ezt elsősorban a Barátság vezetéken keresztül tudja megtenni, hiszen – a tenkereken szállítottl szemben – a csővezetékes tranzit révén értékesített olajra nem vonatkozik semmilyen szankció. Ezzel a lehetőséggel a Mol maximálisan él (mind Magyarország, mind Szlovákia esetén), miközben mind az Orbán-kormány, mind a magyar energiacég Brüsszeltől remél anyagi támogatást az orosz olajról való leválásra.
Amiben persze van egy jó adag cinizmus is, hiszen az Európában irányadó Brent ára magasabb, mint az orosz Ural olajé, tehát ennek vásárlása mögött nem csak technológiai, hanem anyagi érdekek is állnak.
A két olajfajta közötti marzs egyidőben kifejezetten nagy volt, a csúcson 30 százalék feletti. Ennek a többletnek a nagy részét a magyar állam különadó formájában elvonta a magyar vállalattól.
Az oroszok számára a földgáz esetén is a bevétel jelent problémát, hiszen a korábbi piacok szerepét részben átvevő ázsiai országok esetén jelentősen alacsonyabbak az árakat tud elérni a Gazprom, mint Európában. Mindez pedig rávilágít arra is, hogy a magyar kormány nyilatkozatai ellenére relatív drága az oroszországi földgázimport. Ezt egyébként alátámasztják a külkereskedelmi adatok is, amelyek korábban rendre azt mutatták, hogy a 2021-ben kötött hosszútávú földgázvásárlási szerződés keretében érkező energiahordozó ára a benchmarknak számító TTF tőzsdei árához van kötve, ám meghaladja azt. Igaz az utóbbi fél évben némileg változott a helyzet, hiszen a felesleges kapacitásokat az oroszok részben alacsonyabb áron is hajlandók értékesíteni, és információink szerint a tavaly nyár óta kötött kiegészítő megállapodások keretében vásárolt gáz már a benchmark alatt 5-10 százalékos diszkonttal cserélhet gazdát.
A szankciók hatnak, csak lassan
Noha az orosz propaganda és az azt visszhangzó európai politikusok és médiumok rendre azzal érvelnek, hogy semmi értelme a Moszkvával szembeni korlátozásoknak (vö. elhibázott brüsszeli szankciók kampány). Az tény, hogy ha volt is olyan illúzió, hogy ezek majd térdre kényszerítik Putyint, akkor az nem volt irreális. Elég megnézni, hogy egyes országok (Észak-Koreától Iránon és Kubáig) képesek hosszú évtizedeken át létezni az oroszokat sújtónál keményebb szankciók közepette is. Ugyanakkor, ha ezeket a korlátozó eszközöket jól választják meg, és többnyire be is tudják tartani, akkor lassan komoly gazdasági és technológiai hátrányt jelent a szankciókkal sújtott állam számára. Arról nem is beszélve, hogy amint az az elmúlt napok mutatták, újabb akadályokat is lehet állítani az oroszok elé, és akkor ezek idővel még komolyabb károkat tudnak okozni.
Így történik most is, hiszen a szakértők szerint az orosz olaj exporttal szembeni amerikai szankciók legutóbbi köre jelentősen megzavarhatja Moszkva olajellátási képességét, áll a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) szerdán publikált havi jelentésében, ez pedig végső soron potenciálisan szűkítheti a globális kínálatot. Ennek ellenére az IEA prognózisa szerint kilátások továbbra is azt sugallják, hogy a piac idén többletben lesz, mivel az OPEC+ termelőcsoporton kívüli országok (például az Egyesült Államok) növelni fogják kínálatot méghozzá a világkereslet bővülését meghaladó mértékben.
Az elmúlt időszakban bejelentett Iránnal és Oroszországgal szembeni új amerikai szankciók olyan entitásokra vonatkoznak, amelyek 2024-ben a két ország nyersolajkivitelének több mint egyharmadát bonyolították le – közölte az IEA, de egyelőre elzárkózott attól, hogy az intézkedéseket beépítse ellátási előrejelzéseibe. (Az oroszokkal szemben hozott legfontosabb korlátozásokról a szombat reggelenként jelentkező Mfor Üzemanyagár-figyelő legutóbbi elemzésében írtunk.)
Az új szankciók kapcsán az IEA prognózisa az orosz kitermelésre és exportra gyakorolt hatást illetően sokkal óvatosabb, mint a 2022 márciusában, nem sokkal az ukrajnai háború kitörése és a Moszkva elleni első intézkedések után vártak. Akkor azt jósolták, hogy a nyugati szankciók és a vevők vonakodása miatt napi 3 millió hordó orosz kínálat nem jut el a piacra, de az orosz kínálat soha nem esett vissza ennyivel.
Az IEA a jelentésben kisebb módosításokat hajtott végre előrejelzésein, és 2025-re napi 1,05 millió hordóra becsülte a globális olajkereslet növekedését, szemben a korábbi 1,1 millió hordós napi növekedéssel. A mérsékeltebb növekedés magyarázata az, hogy Kína továbbra is gazdasági kihívásokkal küzd, de az elektromos járművekre való átállás is mérsékelheti a keresletet a világ második legnagyobb olajfogyasztó országban.
Trump sikerre vinné a Drill Baby, Drill politikáját
Az eddigi szankciók kapcsán arról sem szabad megfeledkezni, hogy akár a fúrási technológia korlátozása, akár egyes részegységek és alkatrészek importtilalma is rontják az orosz olajipar hatékonyságát. A kimerülő kutak pótlása ezek miatt ugyanis idővel egyre nehezebbé válik. Eközben viszont Donald Trump második ciklusában az amerikai kitermelést csúcsra fogják járatni. Az amerikai olajvállalatok és az általuk támogatott elnök számára is az lenne tehát a legjobb, ha a „Drill Baby Drill” politika nem járna együtt az olajárak esésével, erre pedig egy kézenfekvő megoldás, ha sikerül elérni, hogy az orosz olaj egy része eltűnik a világpiacról.
Washington legutóbbi szankciócsomagja több mint 160 tankerhajót tett indexre, amelyek az IEA szerint 2024-ben az orosz tengeri olajexport mintegy 22 százalékát mozgatták. A korábbi szankciók kikerülését célzó orosz árnyékflotta kiesése fájó lehet Moszkvának, már csak azért is, mert a korábbi hasonló, tankerhajókat érintő korlátozások 90 százalékkal csökkentették az adott szállítójárművek tevékenységét.
Az IEA szerint a szigorúbb szankciók, valamint az északi féltekén tapasztalható az elmúlt két évnél hidegebb időjárás miatt emelkedett január elején a nyersolaj hordónkénti ára 80 dollár fölé. Ami az európai országoknak, így Magyarország számára is azzal járhat, hogy a tavaly ősszel a jegybanki toleranciaszintek közelébe (esetleg alá) süllyedő infláció ismét gyorsulhat.
A gázpiacon is kiiktatnák az oroszokat
Az oroszok nem csak az olajpiacon nézhetnek szembe nehézségekkel, de a gázértékesítés kapcsán is. Az a tény, hogy januártól leállt az Ukrajnán át történő tranzit azzal jár, hogy egyetlen vezetéken folyik az idei évtől a szállítás. Ez Magyarország szerepét felértékeli, hiszen a Török Áramlat, amely dél felől Szerbia irányából lép hazánkba lett az egyetlen olyan csőrendszer, amelyen jelenleg orosz földgázt szállítanak. Pedig 2021-ben még négy (majdnem öt) ilyen vezeték volt, hiszen a legnagyobb forgalmat bonyolító Északi Áramlat egy mellett gyakorlatilag elkészült, ám végül soha nem helyezték üzembe az Északi Áramlat 2-t. Már csak azért sem, mert mindkét vezeték megsérült egy szabotázsakció miatt. A Lengyelországba belépő Jamal vezetéken az oroszok hagytak fel a szállítással, míg a Testvériségen, ahogy fent említettük az ukránok mondták fel a tranzitot.
A mostani helyzet Magyarország számára pillanatnyilag előnyös, hiszen pillanatnyilag az európai vevők (osztrákok, csehek, szlovákok) ezen a csövön keresztül tudnak szállítani, nem véletlenül van lekötve a Török Áramlat teljes – 8,5 milliárd köbméteres – magyarországi kapacitása. Mindez ugyanakkor kockázatokkal is jár, a vezeték kiesése rövid távon ellátási nehézséget okozhatna. Az orosz beszámolók szerint az elmúlt napokban a vezeték oroszországi szakaszán több dróntámadást hárítottak el, ami a szállítás korlátozását, esetleg leállását okozhatta volna. (A témában a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár közölt elemzést a napokban, amelyet itt érnek el.)
Ha sikerülne a Török Áramlatot kiiktatni, annak vélhetőleg az ukránok mellett az amerikai termelők lennének a legnagyobb nyertesei, hiszen tovább tudnák növelni az EU-ba irányuló gázeladásaikat. Mindez Magyarország számára rövidtávon érdemi kihívással járna, mert bár a sűrű vezetékhálózatnak köszönhetően más forrásokból biztosítható lenne a hazai ellátás, ám a szakértők szerint a mostani összegnél drágábban. Ennek két fontos ok is lenne, egyrészt azért, mert a vezeték megbénítása miatt a tőzsdei árak biztosan megugranának, másrészt azért, mert a nyugat-európai kikötőkből történő tranzit díja megdobná a beszerzés összköltségét.
