Mint arról beszámoltunk, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerda reggeli közlése szerint 2025. májusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 702 800, a nettó átlagkereset 483 000 forint volt, a bruttó átlagkereset 7,8, a nettó átlagkereset 7,7, a reálkereset pedig 3,2 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit.
Bár a reálkereset bővülése jóval alacsonyabb az egy hónappal korábbinál, sőt több mint másfél éve nem volt ilyen szűk a különbség a keresetek emelkedése és az infláció között, a KSH a bruttó átlagkereset közel 8 százalékos éves szintű növekedését emelte ki. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) pedig mintha mi sem történt volna, a lapunknak küldött közleményében a reálkeresetek 3,2 százalékos májusi emelkedéséből azt bírta leszűrni, hogy „így már több mint 1,5 éve folyamatosan nő a fizetések vásárlóereje”. Ennél több érdemit nem tartalmaz a Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkárnak tulajdonított komment, csak a szokásos politikai lózungokat és választási ígéreteket lehet olvasni, brüsszelezéssel, ukrajnázással és azzal, hogy – idézzük – „A kormány folyamatosan azon dolgozik, hogy tovább emelkedjenek a bérek és a családok egyre több pénzből tudjanak gazdálkodni, ezáltal pedig többet is tudjanak költeni”.
Így szokás szerint ismét a hazai makrogazdasági elemzők háttérmagyarázatára voltunk kénytelenek hagyatkozni.
Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza arra hívta fel a figyelmet, hogy az áprilisi pozitív meglepetés után a májusi bérstatisztika kiegyenlítette az összképet. A KSH legfrissebb adatközlése szerint ugyanis 2025 májusában jelentősen lassult a bérnövekedés üteme. A meglepően erős április után a piaci konszenzus inkább a dinamikus növekedés fennmaradását várta. Ehhez képest viszont jóval gyengébb lett az adat.
Az átlagkereset 7,8 százalékos éves bázisú bővülési üteme még a legpesszimistább előrejelzésnél is gyengébb lett.
A reálgazdaság szempontjából ennél is fontosabb Virovácz szerint, hogy a trendszerűen fékeződő bérnövekedés mellett a még mindig magas (éves szinten májusban 4,4 százalékos – a szerk.) infláció alacsonyan tartotta a bérek vásárlóerejének változását. Májusban a nettó átlagbér reálértéke 3,2 százalékkal emelkedett éves összevetésben. Ez nagyjából megegyezik a historikus átlaggal, tehát önmagában nem nevezhető problémásnak. Ugyanakkor a magas infláció és a magas nominális bérnövekedés kombinációjából adódó reálkereset-változás hosszú távon nem kívánatos.
Az pedig az NGM már említett értékelésének szöges ellentéteként jellemezhető, hogy az ING Bank vezető közgazdásza szerint a vásárlóerő 2023 vége és 2024 vége között tapasztalt két számjegyű növekedéséhez képest ez olyan mértékű lassulás, ami a fogyasztók számára vélhetően az anyagi helyzetük relatív romlását érezteti, még akkor is, ha valójában annyi történik, hogy az elkölthető jövedelem vásárlóértékének emelkedése normalizálódott.
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza szerint a keresetemelkedés lassulását két tényező okozza elsősorban: egyrészt nagyjából mostanra érhettünk el az idén várható jellemző béremelés szintjére, hiszen nem minden cégnél történnek meg januárban a béremelések, van ahol ez későbbre tolódik, márpedig így több hónap kell ahhoz, hogy a tavalyi kiemelkedően magas, 13 százalék körüli átlagos béremelkedési szintről beálljon az új, 8 százalék körüli egyensúly. Másrészt egyértelműen csökken a munkaerőpiac feszessége, az ipar problémái egyre inkább átgyűrűznek a munkaerőpiacra is. Ez ugyanakkor a szerdán megjelent alkalmazotti statisztikában csak részben lászik, hiszen bár májusban az alkalmazottak száma egy hónap alatt közel 13 ezer fővel csökkent, ez az előző havi növekedés korrekciója, visszajutottunk a márciusi szintre és az egy évvel korábbinál 22 ezer fővel magasabban vagyunk – persze ennek egy része harmadik országból érkező munkavállaló.
A friss adat Regős szerint rámutat arra is, hogy mennyire fontos a garantált bérminimum emelésének mértéke: a garantált bérminimum a minimálbérnél sokkal több, nagyjából háromszor annyi munkavállalót érint, így nagyobb hatással van az átlagbérre. A minimálbér hatása inkább abban jelenik meg, hogy arról beszélünk többet, az van jobban szem előtt, de a gyakorlatban talán kevéssé irányadó – pontosan ezért nem mindegy, hogy jövőre milyen mértékű lesz a garantált bérminimum emelése, hiszen ez nagyban meghatározza az átlagkereset növekedését és így a fogyasztás bővülését.
Fotó: Depositphotos
A májusi adatokat részleteiben vizsgálva Virovácz szerint megállapítható, hogy elsősorban vélhetően a bónuszokkal bántak szűkmarkúbban a munkáltatók, hiszen a rendszeres keresetek dinamikusabban nőttek, mint a prémiumot, jutalmat, egyhavi különjuttatást is magában foglaló átlagbérek.
Az egyes szektorokat vizsgálva egyedül a költségvetési szférában gyorsult a bérdinamika (a közigazgatás és védelem területén dolgozók kereseti többlete miatt). Ezzel szemben a nonprofit és a vállalati szektorokban is csökkent a kiugró áprilishoz képest a bérindex. A vállalati szférában a 7,4 százalékos átlagbérnövekedés meglehetősen vegyes kép mellett alakult ki. A legfontosabb indexekre koncentrálva, az előző évi bérmegállapodások kifutásával 6 százalék alá lassult a bérnövekedés a feldolgozóiparban, de az ipar egészében is
2021 óta nem látott ütemre fékeződött a keresetek emelkedése.
A szállítás és raktározás területén is markáns lassulás figyelhető meg, vagyis a tartósan gyenge ipari teljesítmény immáron megjelent az ágazati és a hozzá szorosan kapcsolódó területek bérstatisztikáiban is. Emellett a pénzügyi területen is markáns a lassulás, szintén 2021 óta nem látott lassú bérkiáramlással.
Ami az idei év egészét illeti, áprilist és májust együtt figyelve érdemben nem változott az összkép ahhoz képest, mint amit az első negyedév adatait látva gondoltunk – hangsúlyozza Virovácz. Összességében 2025-ben 8 százalék körüli átlagbér-növekedésre számítanak az ING-nél a nemzetgazdaság egészében. Lefelé mutató kockázatot jelent, hogy az üzleti bizalmi indexek továbbra is gyengék, az iparban esetlegesen még zajló bértárgyalásokon a vállalatok egyre keményebb álláspontot képviselnek és általánosságban is inkább egy enyhülés látszik a munkaerőpiac feszességében. Ez pedig a bérdinamika további fékeződését hozhatja magával.
Mivel idén 4,6 százalékos átlagos inflációval számol az ING, így
az év egészében nagyjából 3,2 százalékos lehet a reálbér-növekedés üteme, tehát visszalassul a historikus átlagra.
Így az idei év nagy kérdése, hogy képes lesz-e a fogyasztói bizalom helyreállni egy ilyen helyzetben, amikor az érzékelt relatív anyagi helyzet változása gyengébb az elmúlt egy-két évben tapasztaltnál. Egyelőre a válasz inkább az, hogy nem, hiszen
az elmúlt két hónapban a háztartások bizalmi indexe közel másfél éves mélypontjára süllyedt.
Egyelőre tehát a sorozatos kormányzati beavatkozások nemhogy javították a fogyasztói bizalmat, de úgy tűnik, mintha még inkább elbizonytalanították volna a gazdasági szereplőket. Amennyiben ez a gyenge bizalom továbbra is fennmarad, úgy ebben az esetben a megtakarítások további felhalmozása, és a már meglévő megtakarítások visszaforgatása marad a meghatározó folyamat.
A fogyasztási ráta emelkedésének hiánya pedig egyértelműen negatív kockázatot jelent az idei évre jelenleg prognosztizált 1,0 százalék körüli gazdasági növekedésére.
A Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza amondó, hogy hosszabb távon a reálkeresetek emelkedését célszerű lenne a mostaninál magasabb szintre juttatni. Ennek alapvetően négy feltétele van: a munkaerőpiac feszességének fokozása, a gazdasági növekedés beindulása, az infláció leszorítása és a garantált bérminimum emelése. Regős várakozásai szerint az idei évben az első 5 havi 9,0 százalékosnak nagyjából megfelelő, attól csak minimálisan elmaradó átlagkeresetnövekedésre lehet számítani – figyelembe véve, hogy a nagy gyárak indulása egy kicsit feszesebbé teszi a munkaerőpiacot, különösen, ha sikerül megakadályozni a külföldi munkaerő jelentős alkalmazását ezekben a létesítményekben és így a magyar munkaerőpiacra is tudnak pozitív hatást gyakorolni. A jövő évi átlagos béremelkedés ennél talán valamivel magasabb lesz, de ennek kapcsán kérdés, hogy mennyire tud beindulni a gazdaság, hogy sikerül-e érdemi bérminimumemelésre sort keríteni, illetve hogy a kormányzat milyen mértékű emelést ad a saját alkalmazottainak.
Molnár Dániel, az MGFÜ Gazdaságelemzési Központ vezető elemzője úgy véli, a béremelkedési ütem a következő hónapokban is hasonló ütemben folytatódhat. Várhatóan továbbra is a költségvetési szféra bérfejlesztései húzhatják az átlagkereset, amelynek júliustól újabb lendületet adhat, hogy a 10 ezer fő alatti településeken az önkormányzati köztisztviselői 15 százalékos béremelést kapnak. A közszféra dinamikus béremelkedése jövőre is fennmaradhat köszönhetően a pedagógusbér-emelés következő szakaszának, a kisebb településeken az újabb 15 százalékos fejlesztésnek a köztisztviselők körében, illetve a rendvédelmi és honvédelmi szerveknél dolgozók illetményemelésének (fegyverpénz). A nemzetgazdasági bérdinamikát ugyanakkor a versenyszféra bérfejlesztései határozzák meg, amelynek mértékét erőteljesen befolyásolja majd a gazdasági helyzet, magasabb növekedési kilátások mellett nagyobb béremelés jöhet a vállalatok körében is, amely a fogyasztási dinamikát is tovább erősítheti.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
