„Védett korba kerültem / A kitüntetést megértem / A mellemet veri, a nyakamban lóg / A heavy medál.” A P. Mobil 1983-as dala még bőven a szocialista berendezkedésről szólt, ám a „védett kor” fogalma túlélte a rendszerváltást, és ma is létező munkajogi norma. Bár a munka törvénykönyvének (Mt.) indokolása nem rögzíti, de az intézkedés oka az, hogy az idősebb korosztály hátrányosabb helyzetben van a munkaerőpiacon, mint egy fiatal, hiszen a nyugdíjhoz közel nem lehet rá hosszabb távon számítani, ráadásul az ő esetükben sűrűbben fordulhatnak elő egészségügyi problémák is.
Mi is a védett kor intézménye? Az egy évtizede hatályos Mt. 66. §-a ezt mondja ki:
„(4) A munkáltató a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonyát a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással a 78. § (1) bekezdésében meghatározott okból szüntetheti meg.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott munkavállaló munkaviszonya a munkavállaló képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő okból akkor szüntethető meg, ha a munkáltatónál a 45. § (3) bekezdése szerinti munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör vagy a munkavállaló az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot elutasítja.”
A jogi bikkfanyelven megfogalmazott normaszöveg gyakorlatilag arról szól, hogy a „mezei munkavállaló” 60 éves kora után csak úgy rúgható ki, ha ő maga mindent megtesz ennek érdekében, mondjuk, nyilvánosan felpofozza a vezérigazgatót. A másik lehetőség pedig az, hogy az adott munkahelyen nincs számára megfelelő üres munkakör vagy azt nem fogadja el.
Fontos kiemelni, a „munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár” jelen pillanatban
mindenki számára 65 évet jelent,
vagyis itt nincs szerepe annak, hogy ha egy hölgy beleesne a Nők 40 programba (a nők 40 év munkaviszony, pontosabban jogosultsági idő után igényyt tarthatnak öregségi teljes nyugdíjra). Az öregségi nyugdíjkorhatár az ő esetükben is 65 év.
A másik kiemelendő részletszabály a „határozatlan tartamú munkaviszony”. Azaz vállalkozási jogviszony vagy határozott idejű munkaviszony esetében nem lehet szó védelemről.
A védett korban levő munkavállaló elbocsátása két okból lehetséges:
- Ha a foglalkoztatott a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ilyen lehet például a szabotázs, a károkozás, az, ha a foglalkoztatónak rossz hírét kelti stb. Ezek egyébként azonosak az azonnali felmondás okaival.
- A cégnek, foglalkoztatónak a telephelyén, ahol a védett korú munkavállalót alkalmazzák, nincs neki való másik állás, vagy ha van, akkor azt elutasítja. Tehát például, ha a hatvankét éves Béla bá’ esztergályosként dolgozik a gyár fővárosi telepén, onnan kiszervezik ezt a részleget az ország másik végébe, és a budapesti munkahelyen csak mérnöki pozíció van szabadon, akkor alkalmazható az elbocsátási szabály.
Utóbbi esetben azonban a munkavállaló számára végkielégítést kell fizetni. A védett kor intézménye azonban ebben az esetben is érvényesül: az ilyen módon elbocsátott munkavállalót a fő szabály szerintinél magasabb végkielégítés illeti meg.
Alapesetben a végkielégítés összege 3-5 év közötti munkaviszony esetén egyhavi, 5-10 év között kéthavi, 10-15 év között háromhavi, 15-20 év között négyhavi, 20-25 év esetén öthavi, ennél hosszabb munkaviszony esetén hathavi távolléti díj (gyakorlatilag fizetés). A védett korban elbocsátott munkavállaló esetében azonban ez az összeg több:
3-10 évnyi munkaviszony között egyhavi, 10-20 év között kéthavi, ennél hosszabb idő után pedig háromhavi összeggel emelkedik meg a végkielégítés.
Vagyis, ha a fenti példában említett Béla bá’-t, az esztergályost 21 év munkaviszony után bocsátják el, akkor a négyhavi alap mellett háromhavi plusz végkielégítéssel számolhat, azaz összesen héthavi bérét kapja meg.
A gazdasági folyamatok arra mutatnak, több helyen is akár a munkavállalók elbocsátásával kívánnak takarékosságot elérni a cégek, így például a Posta vagy az Electrolux is leépítésekkel számol.
