Rendkívül kedvezőtlen folyamatokat indított el azzal még a 2010-ben hatalomra került Orbán-kormány, hogy a svájci indexálás helyett az inflációkövető nyugdíjemelést vezette be az ellátásoknál. Noha ezzel a nyugdíjak értékének megőrzését tűzte zászlajára a kabinet, a gyakorlat már teljesen más eredményt hozott. Ez egyrészt megmutatkozik abban, hogy a következő évi költségvetés korai összeállításakor jelzett inflációtól nagyban eltér a tényadat. Ezt az eltérést a novemberi nyugdíjkorrekcióval ugyan kompenzálja a kormány, ám 11 hónapon keresztül az elmaradt emelés összegével gyakorlatilag az államot hitelezik a nyugdíjasok. Másrészt, mivel évek óta már bőven két számjegyű bérnövekedés jellemző a gazdaságban, a nyugdíjak és a bérek közötti olló szélesre nyílt.
És van egy harmadik, rendkívül látványos eredménye is a folyamatoknak: egyre nő a szegénység a nyugdíjasok körében - erre pedig a Központi Statisztikai Hivatal nemrég publikált adatai világítanak rá. A Háztartások életszínvonala kiadványban ugyanis részletesen bemutatják, milyen életkörülmények között él a társadalom, annak különböző csoportjai. A szegénységgel összefüggő különféle mutatók közül az egyik legérdekesebb az, amely a relatív jövedelmi szegénységgel érintettek arányát jelzi.
A statisztika azokat nevezi relatív jövedelmi szegénynek, akik jövedelme nem éri el az úgynevezett medián ekvivalens jövedelem 60 százalékát, vagyis a szegénységi küszöböt. 2022-ben ez az összeg havi szinten 145 185 forint volt, 16 százalékkal magasabb az előző évinél. Egyszerűen megfogalmazva tehát azt, aki 145 185 forintnál kevesebb jövedelemből gazdálkodik havonta, a statisztika szegénynek minősíti.
A legfrissebb adatok alapján a relatív jövedelmi szegénység aránya a nyugdíjasok körében 14,3 százalék volt 2022-ben, ez 2010 óta a legmagasabb arány. Ez azt jelenti tehát, hogy tavaly a nyugdíjasok 14,3 százaléka 145 185 forintnál kevesebb pénzből élt.
A fenti grafikonon is jól látható, mennyire egyértelműen romlik a nyugdíjasok helyzete 2010 óta, miközben egyébként a teljes társadalomra vonatkoztatott jövedelmi szegénység, ha lassan is, de javuló állapotot tükröz. És nemcsak az ellentétes folyamat aggasztó, de az is, hogy az elmúlt két évben már a nyugdíjasok helyzete rosszabb a társadalom általános pozíciójánál.
Számításunk szerint 2022-ben 285 560 nyugdíjas volt jövedelmi szegény a friss adat alapján, ami 10 százalékos, 26 ezer fős növekedés eredménye az előző évhez képest.
Még sokkolóbb kép rajzolódik ki, ha a 2010-es állapotot vesszük kiindulási pontnak: a jelenlegi 14,3 százalékkal szemben akkor még "csak" 4,5 százalék volt a relatív jövedelmi szegény nyugdíjasok aránya.
Másként kifejezve: míg 12 évvel korábban még "csak" 77 355 fő volt jövedelmi szegény, 2022-ben már 269 (!) százalékkal többen vannak.
Hogy történhet ez az értékálló ellátások mellett?
A folyamatok okát cikkünk elején már sejtettük: alapvetően az inflációkövető emelés jelenti a fő problémát, mely csak a pénzromlási ütemet veszi figyelembe, a bérek átlagos növekedését már nem. Így pedig nemcsak, hogy elszakadnak a bérek a nyugdíjaktól, de magától értetődő folyamat, hogy statisztikailag egyre több lesz a szegény időskorú.
Az átlagbér növekedése ugyanis alapvetően meghatározza a szegénységi küszöb értékét, a lendületes béremelkedés egyre jobban húzza fel ezt a szintet, a nyugdíjak nem tudják ezt az ütemet tartani, így pedig egyre több nyugdíjas jövedelme fog ez alá a küszöbérték alá csúszni.
Ez a folyamat is csak arra világít rá, mennyire fontos lenne beavatkozni a nyugdíjemelés módszertanába, amire két lehetősége lenne az Orbán-kormánynak: vagy visszatér a svájci indexálásra, vagy pedig sávos nyugdíjemelést vezet be, ahol az alacsonyabb összegű ellátásoknál nagyobb emelést hajtanak végre, mint a legnagyobb, akár milliós nyugdíjaknál.
(Székely Sarolta szerzői oldala itt érhető el.)
