Megjelentek a sztárpékségek
Rossz nyelvek szerint némely áruda elkezdte rontani a műfaj hitelét azzal, hogy a nagybani piacon szerezte be az árualapot, és kinevezte kézművesnek.
Azon a rácsodálkozáson is túl vagyunk, hogy az elmúlt tíz évben a kenyérboltok – maradjunk ennél a retro szónál – kirobbanóan népszerűek lettek. Ebben nemcsak a magasabb minőség iránti igény tükröződik, de az is, hogy a vásárlók egy része bármi pénzt megad, csak magos, kovászos, „házi” kenyérhez jusson.
Online és retro
Az iparcikküzletek sajátos hibrid fajtája, amikor online webáruházak nyitnak saját „élő” boltot, amint azt néhány plázában is megtapasztaljuk. Megjelentek viszont szinte minden utcasarkon a fiókállványok, a boxok, ahonnan elővarázsolhatjuk a neten megrendelt árut, hogy ne kelljen fizetni a szállításért.
Hol vegyek egy jó lábost? Nos, a Vasedényben is megteheti – ha épp retro kedvében van, mert némely üzlet még mindig viseli a szocreál lánc tipikus sárga logóját –, rendelhet netről, beszerezheti bútoráruházban, kínai boltban.
Tűvé tesszük a várost, tűért
Időközben eltűntek a klasszikus rövidáru-boltok, Röltex Rózsi negyven éve nyugdíjba ment. Cérnáért, gombokért, zipzárért, horgolótűért szó szerint tűvé kell tenni a várost. Ami ugyanis javításra szorul, azt sokan egyszerűen kidobják, még jó, ha nem gyömöszölik azonmód a kukába.
Némely kínai boltban még fellelni varrótűt, de a dolog elég reménytelen.
Ide a maradék is jó?
A plázák és márkaboltok mindenhatósága nem most kezdődött, de még ma is tart, bár némelyikben csak lézengenek az emberek – lásd infláció. Több külföldi ruházati márka (magyar nincs sok) esetében tapasztaljuk, hogy a választék sokkal gyengébb, mint akár öt éve volt.
A multicégek mintha a maradékot szórnák ki a volt szocialista országok piacára – jegyezzük meg magunkban, amikor éppen nézegetjük az egyik nagy német ruházati lánc kínálatát.
Ne vásároljon, tegye be a pénzt a bankba!
Új jelenség, hogy a bank beszél le minket a vásárlásról, arról, hogy capuccino-t igyunk vagy vegyünk még egy pulóvert a leárazásnál – logikus, a megtakarított pénzünkkel inkább ők szeretnének gazdálkodni.
A gyógyszertárak egyre inkább kezdenek amerikai drugstore-rá, sőt, kozmetikaiáru-halmazzá válni. Ez nem teljesen új jelenség: van olyan kozmetikai márka, amelyik az indulása óta kizárólag gyógyszertárban engedi árusítani a termékeit, mert ezzel fogalmi szintet ugrik és hitelesebbé válik.
Patika vagy drogéria?
A minap az egyik budai plázában e sorok írója tépett sorszámot a patikában – ez is viszonylag új jelenség –, miközben látta, hogy két lányka is pakolja ki hatalmas dobozokból az arckrémeket, testápolókat. Az irányzat oka egyértelmű: ezeken nagyobb az árrés. (Nem mintha a gyógyszerek ne drágultak volna ijesztő mértékben.)
Közben pedig a honi tévés reklámidő legalább felében vény nélküli szereket hirdetnek, erőszakosan, reggel, délben, este, éjjel.
A drogériák – persze itt is a német láncok vezetnek – más irányba terjeszkednek: a háztartási és kozmetikai cikkek mellett az élelmiszerek, főleg a diétásak, az üdítők, vagy éppen a bizsuk és ünnepi dekorációs kellékek, konyhai eszközök lepik el a polcokat.
Cuki, de minek cuccok
Időközben feltűntek a külföldön oly népszerű „cuki, bár teljesen fölösleges” holmikat árusító boltok, amelyek elsősorban a fiatal nőket célozzák meg. Kapható itt szép tányérka, farsangi álarc, csinos füzet, mandulatejes kézkrém, jópofa pohár, bájos szalvéta – tipikus impulz áruk, azaz olyanok, amelyeket csak hangulatból veszünk, mert hirtelen beleszerettünk.
A design többnyire az északi stílust idézi, de olykor giccsbe csap át. Élénk a látogatottságuk, szinte kizárólag a hölgyek körében.
Mennyi az egy euró?
Az infláció leginkább az úgynevezett egy eurós boltokban tapasztalható igazán, amelyek kezdetben szinte arattak. Csak akkor mondjuk 300 forintot ért egy euró, ma meg – ki tudja. Az árfolyamváltozást nem követhetik nap, mint nap, ezért inkább egy kicsit előrekalkulálnak, beleszámítva az inflációt is. Nos, itt aztán minden kapható, tán még cérna meg tű is, de szemfesték, hajkefe, befőttes gumi, tányéralátét meg művirág özönével.
Ami egyre gyakoribb, hogy az üzletekben egyre inkább száműzik a nejlonzacskókat, ami igen hasznos szokás. Ami régen ingyen volt, azt most venni kell pluszban, otthon meg bedobni a szelektívbe, merthogy lebomlik. Mi még nem találkoztunk olyan emberrel, aki ennek tanúja lett volna, de mindenesetre a szlogen jól hangzik.
Csomagolóanyag pénzért, antikvitás helyett átvágás
Megjelentek itt-ott – fiatal értelmiségi környezetvédő anyukák örömére – a semmilyen csomagolóanyaggal nem bíbelődő boltok, ott ugyanis mindent kimérve árulnak, mi meg vihetjük otthonról a kimosott vászon szütyőt.
Az antikvitás boltoknál szomorú a trend: szinte kizárólag herendit, Zsolnayt meg régi „orosz órákat” árulnak, és bizsut kilószámra. Ezek nem okoznak olyan örömöt, mintha rábukkanunk egy bájos kis karlsbadi ivócsanakra, százéves csontos tányérkára vagy egy szocretro hamutartóra – itt ugyanis csak a pénzről van szó, mindegy, hogy ronda az adott nipp, giccses a szobor, csak márkás legyen, merthogy állítólag azt viszik.
Ahol nincsenek eladók
Hogy kik, nem tudjuk, még ahányszor beléptünk egy ilyen üzletbe, nem tartózkodott ott senki. Egyébként az a furcsaság, hogy az eladó-tulajdonosok legalább annyira vásárolnának tőlünk, mint mi tőlük – hátha át tudnak vágni és potom pénzért eladni a karkötőnket. Vagy a lakásunkba hívjuk őket, ahol aztán filléreket akarnak adni a nagymama ezüstjéért.
Az egyik leginnovatívabb üzlettípus automatákra épül, a neve Vendo box. Farkas Zsombor alapítóval beszélgettünk az indulásukról.
Honnan jött a név, az ötlet?
Külföldi útjaink során láttunk hasonló boltokat. Másfél éves kutatómunka alapján alakítottuk ki azt a verziót, ami megfelel a hazai viszonyoknak is. A név az angol vending machine szóból ered. A box pedig arra utal, hogy általában egy négyzet vagy téglalap alakú üzletbe rendezzük a gépeket. Apró pénzzel vagy kártyával lehet fizetni, de arra törekszünk, hogy később csak kártyás legyen a fizetési lehetőség.
Hány fős a csapat?
A boltjaink legnagyobb része franchise rendszerben működik, ezért közvetve sok embernek biztosítunk megélhetést. A központi létszám relatív kicsi, de a gyors növekedés miatt folyamatosan bővítjük. Most indulunk el a környező országokban is, amelyekre szintén külön csapatot építünk.
Nincs eladó, hiszen automatákból vásárolunk. Hogyan oldják meg például a biztonsági kérdést?
Valamennyi üzletünk be van kamerázva, és folyamatosan figyeljük azokat. Bármi probléma esetén gyorsan a helyszínre érkezünk.
Milyen az árszint, hiszen éjjel-nappal nyitva vannak?
A kávénk, amelyet prémium szemes kávéból főzünk, kifejezetten olcsó. Viccesen szoktuk mondani, hogy az ország legolcsóbb kávézóláncát építjük. A többi termék ára egy normál diszkontáruházhoz képest magasabb. Sok különleges cikket árulunk, azokat a beszerzési ár miatt mi is drágábban tudjuk csak adni.
Közben megspórolják a munkabért, nincsenek munkaerő-gondok. Mégis, mi a legnagyobb költségtétel?
A legtöbb boltunkban a bérleti díj és az áramszámla. Sok partnerünk több ilyen üzletet is nyit, nekik természetesen van szükségük munkaerőre a gépek töltéséhez.
Először azt hittem, hogy a külföldi turistákra építenek – lásd az üzletbelső angol nyelvű feliratait, de látom, hogy például Mátészalkán is lesz ilyen bolt. Ott hogyan fogadják majd?
Büszkék vagyunk rá, hogy 100 százalékban magyar tulajdonú kiskereskedelmi lánc vagyunk. Az angol kifejezések a design részét képezik, de a kávégépen vagy a figyelmeztető táblákon természetesen magyar szöveg is olvasható. Budapesten rengeteg a külföldi vásárlónk. Mátészalkán még csak épül az üzletünk, de Nyíregyházán már több éve jelen vagyunk. Fehérgyarmaton, Debrecenben és Miskolcon is nyitunk üzletet hamarosan. Az a célunk, hogy minden 10 ezer főnél nagyobb településre eljussunk.
Melyek a slágertermékek?
Kávé, snackek, üdítők, ásványvizek, higiéniás termékek. Ami az árakat illeti, természetesen nekünk is folyamatosan emelni kellett, hiszen a beszerzési árak is magasabbak lettek, de az elmúlt időszakban ez stabilizálódott. Rengeteg automatát gyártatunk előre, ezek Németországban készülnek.
