A KSH által közölt adatokat az utóbbi időben rendre megkérdőjelezik, nem csak a fogyasztók, hanem időnként szakértők is. A statisztikusok persze védték a mundér becsületét, és azzal magyarázták az infláció érzékelése és a hivatalos adatok közötti különbséget, hogy a leggyakrabban vásárolt termékek ára erőteljesebben drágultak, miközben számos olyan termék és szolgáltatás van, amelyet ritkábban vásárolnak vagy vesznek igénybe. Ez vélhetőleg valóban így van, ugyanakkor az adatokat böngészve érdekességek is megfigyelhetőek.
A KSH a havi adatok publikálásakor rendre kiemel termékeket, és kommentálja azok drágulását, emellett a közleményhez csatolt magyarázó táblázatban árakat is közöl a hivatal. Ezek az utóbbi időben számunkra meglepő adatokat tartalmaznak, már csak azért is, mert laptársunk, a Privátbankár Árkosár felmérésben az adatok szélesebb körű gyűjtése történik.
Így a KSH adatai alapján meglepőnek tűnik, hogy ők a margarin esetében 41 százalékos drágulást mértek, míg a fent említett Árkosár szerint a nagy áruházláncokban ennél kétszer nagyobb drágulás volt tapasztalható. Hasonló a helyzet a sajt esetén, hiszen míg a KSH a trappista sajt esetén 45 százalékos drágulást mutatott ki, addig három nagy lánc adatai alapján 70 százalék feletti áremelkedést lehetett tapasztalni. Ennél szerényebb mértékű, de még szignifikánsnak tekinthető a tészta esetében is a drágulás mértéke, hiszen a KSH a félkilós spagetti esetén 43 százalékos drágulásról adott számot, az Árkosár felmérés a száraztészta esetén 56 százalékos áremelkedést mért éves összehasonlításban.
Ha a KSH ártáblázatát nézzük, akkor is találkozhatunk számunkra meglepő adattal. Így például a hivatal szerint a májusban a fehér kenyér kilója 577 forintért volt kapható. A kérdés, hogy az adatfelvétel hogyan történt, ilyen áron hol lehet kapni fehér kenyeret? Hasonló megállapodást tehetünk a tojás kapcsán, a hivatalos statisztikák szerint egy 10 darabos pakkot 609 forintért lehet kapni, miközben a boltokban jellemzően 700 forint feletti árakkal találkozhatunk.
Mondhatjuk persze, hogy ez szőrszálhasogatás, és a trendeket érdemes nézni, az pedig a KSH mérése szerint is növekszik. Sőt az utóbbi hónapok trendje alapján a fogyasztói árindex gyorsuló növekedést mutatott. Felmerül a kérdés, hogy az adatok alapján mi olvasható ki a következő hónapokban.
Borús kilátásokat jelez a maginfláció
A fogyasztóiár-index publikálásakor a KSH több más adatot is közölni szokott, ezek között van a nyugdíjas infláció és a maginfláció is. Előbbi alakulásáról itt írtunk, az utóbbi viszont akkor szokott előkerülni, amikor „kozmetikázni kell az adatokat”. Ez a mutató ugyanis nem veszi figyelembe az átmeneti, rövid távú hatásokat és esetleges, nem piaci eredetű árváltozásokat, mint amilyenek a hatósági szabályozások. Így például tavaly amikor a fogyasztási adók emelése miatt a dohánytermékek ára megugrott, akkor a maginfláció jóval kedvezőbb képet mutatott, mint az inflációs alapmutató. Éppen ezért a maginflációt úgy is szokták jellemezni, hogy az árak hosszú távú, tartós trendjét fejezi ki a mutató.
A monetáris politika számára azért fontos a maginfláció értékének meghatározása, mivel az átmeneti ármozgások kizárásai miatt alkalmas előretekintő, hasznos információk elemzésére a döntéshozatal során. Az MNB is jellemzően a maginflációt vizsgálja, amikor az inflációs pályát nézik, illetve a kamatokról döntenek. A rossz hír az, hogy a maginfláció értéke immár meghaladja az inflációs alapmutatót. Ugyan az MNB legutóbbi, márciusban publikált Inflációs jelentésében már jelezte, hogy adószűrt maginfláció az év első hónapjaiban folyamatosan emelkedett. A jegybank szakemberei azt állapították meg, hogy az év elejére jellemző átárazások kapcsán általánosan elmondható, hogy az adott évi árdinamikára vonatkozó legfontosabb információt az év első hónapjainak adatai adják. Ez az átárazási mintázat főként a tartós inflációs tendenciákat megragadó adószűrt maginfláció, ezen belül is az annak mintegy harmadát adó piaci szolgáltatások esetében figyelhető meg. Ugyanakkor ezúttal a maginfláció az első hónapok átárazását követően nem szelídült, sőt gyorsuló ütemű a pénzromlás, ami azt jelzi, hogy a következő hónapokban biztosan nem fog érdemben visszaesni az infláció.
Ebben fontos szerepet játszik az energiaárak növekedése, amelyek drágulásának ráadásul tovább gyűrűző hatása van, amit a jegybankárok és a politikusok a legkevésbé szeretnek, hiszen az ilyen folyamatok megállítása a legnehezebb. A másik oldalról viszont érdemes kiemelni, hogy az inflációban a kormány intézkedéseinek is szerepe volt. Így például az szja-visszatérítés, a 13. havi nyugdíj, a minimálbér emelése, brutális összeget, összességében 1500-2000 milliárd adott a lakosság kezébe, amelynek egy részét a kiskereskedelemben elköltve hozzájárult az árak növekedéséhez.
Hasonló a helyzet a béremelések kapcsán, amely fokozta a már egyébként is elinduló ár-bér spirált, amely immár beépülve a várakozásokba, várhatóan a következő időszakban is hatással lesz a fogyasztói árak alakulására.
Ráadásul a kormány újabb intézkedései is növelheti az inflációt, így az a tény, hogy a kisvállalatokat kiteszik a rezsicsökkentésből szinte biztosan hatással lesz számos szolgáltatásra, egy fodrászat, vagy bármilyen más hasonló vállalkozás aligha fogja tudni átvállalni az áremelkedés költségét. Szinte biztosra lehet venni, hogy a kormány extraprofit adója is beépül az árakba. Az új adóval sújtott kiskereskedelmi vállalkozások, vagy éppen a pénzintézetek ezt a költséget tovább fogják hárítani.
