Az idén az Európai Unióban egy adatban biztosan éllovasok vagyunk, ez pedig a fogyasztói árak emelkedése. A sokszor inflációként is emlegetett mutató már januárban megugrott, ám akkor a kormány és a jegybank illetékesei is azzal nyugtattak, hogy csak átmeneti növekedést láthatunk, és az egész a dohánytermékek januári komolyabb adóemelésére vezethető vissza.
A gond az volt, hogy a januári adóemelés a korábbi alacsony bázis miatt februárban is jelentkezett, de emellett más termékek és szolgáltatások is drágultak, így a második hónapban már minimálisan meg is haladta a pénzromlás üteme a jegybanki célként kitűzött 3 százalékos szintet. Az MNB persze ezen a ponton nem szokott beavatkozni, egyrészt azért, mert alkalmaz egy úgynevezett toleranciasávot, ami mindkét irányban egy százalék. Másrészt mert akkor is azt gondolták, hogy nem egy trendszerű folyamat, hanem csak egy egyedi tényező miatt nőtt az infláció.
A mutató azonban később sem akart javulni, sőt tovább romlott, miután a dohánytermékek mellett újabb bűnbak lett: az üzemanyagok. Tény, hogy tavaly a pandémia miatt bevezetett korlátozások hatására áprilisban padlót fogtak az árak, és az alacsony bázis miatt idén ez is rátett egy nagy lapáttal a fogyasztói árszínvonal emelkedésére. Azonban már akkor több elemző azt jelezte, hogy a folyamatok túlmutatnak azon, hogy egy-egy termék átmeneti drágulására lehessen fogni az egyre növekvő inflációt.
A drágulás pedig szélesedett, többek között azért, mert a forint gyengülésével nőtt az importált infláció, de az üzemanyagok áremelkedése is számos szektorba gyűrűzött be. Így áprilisban, májusban és júniusban is 5 százalék feletti értéket mért a KSH. Nem véletlen kezdett kamatemelési ciklusba a jegybank, és rázta meg a vészcsengőt Matolcsy György, aki több írásában is kifejtette, hogy változtatni kell a gazdaságpolitikán. Szerinte az állam prociklikus fiskális politikája jelen helyzetben értelmetlen, hiszen a masszív gazdasági növekedés úgyis beindult, az állami lépések pedig csak a szűk keresztmetszetekre ható nyomást fokozzák, aminek az eredménye a tovább növekvő infláció.
A jegybankelnök szavait egyébként a bőrükön érezhetik, akik építkezni vagy felújítani akarnak, hiszen hiába a jószándékú kormányzati támogatások, legyen szó a csokról vagy a családok felújítási támogatásáról, a drágulás mértéke „elviszi” az ingyenpénzt.
Az MNB legutóbbi három monetáris tanácsi ülésén is emelte a kamatokat, és azt közölték, hogy a következő havi inflációs adat fényében dönthetnek a folytatásról és annak mértékéről. Nos az előjelek ebből a szempontból nem túl biztatóak, hiszen a csütörtökön publikált ipari termelői árak kiugró drágulást jeleztek. Ezek pedig jó eséllyel tovább fognak „vándorolni” a fogyasztók felé, kevés az esélye, hogy a drágulást a vállalatok nyeljék be.
Most júliusban az ipari termelői árak átlagosan 14,8 százalékkal magasabbak voltak, mint egy évvel korábban. Az áremelkedés ütemét elsősorban a nyers-, az alap- és az üzemanyagok drágulása, valamint a forint euróval szembeni árfolyamváltozása befolyásolta. A belföldi értékesítési árak 18,3, az exportértékesítési árak 13,0 százalékkal növekedtek. Az előző hónaphoz képest a belföldi értékesítés árai 3,3, az exportértékesítés árai 3,6 százalékkal emelkedtek, így az ipari termelői árak összességében 3,5 százalékkal nőttek.
A részadatok azt jelzik, hogy általános volt az árak emelkedése. Mint a KSH közölte, a belföldi értékesítés árai átlagosan 18,3 százalékkal magasabbak voltak, ezen belül a 63 százalékos súlyt képviselő feldolgozóiparban 14,9, a 31 százalékos súlyú energiaiparban (villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás) 26,1 százalékos volt a drágulás.
Az infláció szempontjából nehéz megjósolni, hogy a termelői árak megugrása mikor köszön vissza a fogyasztói árakban, ám a helyzet más szempontból sem rózsás, amit egyébként partnerünk, a Privátbankár árkosár felmérése is rendre előrevetít. A szakemberek ugyanis arra hívták fel a figyelmet az elmúlt hónapokban, hogy számos ágazatban, így például a többször emlegetett építőiparban munkaerőhiány van, ami miatt a bérek tovább nőttek. Hasonló drágulást valószínűsítettek a szolgáltatások egy részénél is, amelyek közül a vendéglátásban és a turizmusban is érvényesül a hírek szerint a munkaerőhiány.
A korlátozások feloldása miatt viszont megnőtt a kereslet, így a szolgáltatók többnyire érvényesíteni tudták az áraikban a drágulást, áthárítva azt a fogyasztókra. Mindez pedig jó eséllyel vissza fog köszönni az inflációban. Persze annak mértéke nem feltétlen lesz olyan mértékű, mint amit esetleg a hétköznapokban érzékelünk, hiszen a fogyasztói árindex egy átlagos fogyasztói kosarat próbál vizsgálni, amitől azonban az egyes emberek fogyasztása minden esetben eltér.
