Az infláció kapcsán sokszor nehéz eligazodni a félrevezető (vagy legalábbis elsőre annak tűnő) kommunikáció és a személyes tapasztalatok között. Egyes élelmiszerek esetén ugyan valóban árcsökkenést tapasztalhattunk az utóbbi hónapokban, ám számos szolgáltatás tovább drágult. A hírek arról szólnak, hogy az energiaárak, így a földgázé vagy az elektromos áramé a világpiacon jelentős mértékben csökkent, a lakosság azonban ebből mit sem érzékel. Az élet továbbra is drága, a többség érzete az, hogy romlott az életszínvonala, a propaganda ellenben azt harsogja, hogy a kormány legyűrte az inflációt, hiszen Orbán Viktor kijelölte, hogy annak 10 százalék alá kell visszaesnie, és lám az októberi statisztikák szerint ez meg is történt.
A kormány győzelme vagy a lakosság nyomorúsága miatt lett 10 százalék alatti az infláció?
Jogosan merül fel a kérdés, hogy az emberek értenek félre dolgokat, megvezetik őket, vagy valami más áll a háttérben? Ahogy azt is érdemes felvetni, hogy a statisztikák mennyire megbízhatóak? A KSH által hivatalosan fogyasztóiár-indexnek nevezett inflációs mutató esetén érdemes sokadszor is néhány fontos tényt rögzíteni. A legfontosabb, hogy a közel 10 százalékos infláció azt jelenti, hogy az egy évvel korábbihoz képest a KSH által számított kosár értéke még októberben is jelentősen drágult. Az ilyen mértékű infláció a lakosság számára még mindig fájóan magas, nem véletlen, hogy a kormány hiába örül a növekedési ütem lassulásának, a fogyasztás továbbra is mélyrepülésben van. A kiskereskedelmi adatok hónapok óta brutális forgalomcsökkenésről tanúskodnak.
Ez pedig már csak azért is különösen fontos, mert éppen ez az egyik fontos oka annak, hogy az infláció növekedésének üteme visszafogottabbá vált. A kiskereskedelemben működő vállalatok ugyanis megpróbálják visszafogni az árakat, a korábbi esetleges magasabb árrés eltűnik, és érezhető árverseny alakult ki a társaságok között. Erre csak minimálisan erősít rá az a kormányzati intézkedés, amely az úgynevezett Árfigyelő révén összehasonlíthatóvá teszi a termékek árait.
A másik sarokpontként meg kell említeni, hogy a mostani adatok számítása során az árakat a tavalyi hatalmas emelkedést követően kialakult szinthez hasonlítják, így ahhoz képest egy nominálisan azonos emelkedés százalékosan már jóval kisebb mértékű. Ez egy példával jól megvilágítható: ha egy termék ellenértéke 1000 forintról 2000-re, majd egy évvel később 3000-re ugrik, akkor az első évben 100 százalékos, később viszont már csak 50 százalékos a drágulás. Ezt a jelenséget nevezik bázishatásnak, és az infláció növekedési ütemének lassulását a lakosság elszegényedése mellett ez magyarázza leginkább.
Hogyan eshettek a gázárak, ha nem is változtak?
A fenti bázishatás az egyik "vitatott" tétel miatt is igen fontos. A cikkünk elején idéztük a KSH kommentárját, amelyet most felelevenítünk: a háztartási energia 16,1 százalékkal olcsóbb lett, ezen belül a vezetékes gázért 33,5, az elektromos energiáért 3,4 százalékkal kevesebbet, a tűzifáért 5,4, a palackos gázért 4,7 százalékkal többet kellett fizetni.
Ezek közül a legkönnyebben a gáz árán tudunk fennakadni, hiszen köztudomású, hogy a tavaly nyáron bevezetett változások óta a kormány nem nyúlt a hatóságilag meghatározott árakhoz. A rezsiemeléskor a földgáz esetén két árszintet határoztak meg, egyrészt a rezsicsökkentett árat az átlagfogyasztás mértékéig, illetve egy úgynevezett lakossági piaci árat, amely ennek több mint a hétszerese lett. (Arról korábban írtunk, hogy a rezsicsökkentett ár kisebb vesztesége mellett az utóbbi a tőzsdei árakhoz képest igen komoly nyereséget biztosít az állami MVM számára.)
A KSH az infláció számítása során egy súlyozott árat számolt, amelyben a fogyasztási adatokat és a kedvezményeket is igyekeztek figyelembe venni. (A módszertanról korábban a hivatal egy tájékoztatót is kiadott.) Hogy ez mennyire ad pontos átlagos értéket, azon azért nem érdemes lamentálni, mert sokkal fontosabb, hogy milyen trendet ír le az árak változása. Miután a számítási módszer nem változott, ezért nincs ok feltételezni, hogy a statisztika bármilyen módon próbálná a valós folyamatokat eltéríteni. Ha a havi számokat megnézzük, akkor az látható, hogy a rezsiemelést követően a KSH által számított átlagos árak brutálisan megugrottak, hiszen a 2022 augusztusában alapul vett 101 forintos szintről a következő hónapban 238 forinttal számoltak. A lakosság ugyanakkor alkalmazkodott az új helyzethez és jelentősen visszafogta a fogyasztását, így valószínűsíthetően kevesebben és kisebb mértékkel csúsztak a nagyon magas lakossági piaci ár kategóriájába. A KSH által számolt átlagár ugyanakkor novemberig emelkedett, majd decembertől az előző hónaphoz képest csökkenésnek indult. Ennek köszönhetően 2023 júniusa óta minden hónapban köbméterenként 155 forintos átlagárral számolnak.
A statisztika által kimutatott nagy árcsökkenés mögött tehát az áll, hogy egyrészt a fogyasztást is figyelembe veszik, így alakul ki egy "átlagár", másrészt itt is valójában a bázishatás jelentkezett és ennek köszönhetően mutatták ki, hogy olcsóbb lett a földgáz.
Érdemes megemlíteni, hogy miután a vezetékes gázfogyasztás súlya a teljes fogyasztói kosárban 1,87 százalékos, a magas áraknak a bázisból való kiesése önmagában is jelentős mértékben csökkentette a fogyasztóiár-index ütemét.
Persze, ha valaki farkast akar kiáltani, akkor előcitálhatja a PB-gáz árának alakulását. Ott ugyanis azt láthatjuk, hogy a földgázzal ellentétben, ahol a forgalommal és kedvezményekkel korrigált árak látványosan csökkentek, a palackos kiszerelésű termékeknél csak minimális mértékű árcsökkenés következett be.
Arról az anomáliáról egyébként korábban is írtunk, hogy a háztartási energia esetén a kormány az iránta elkötelezett alacsony jövedelműeket magára hagyta. A vidéki lakosság által használt PB-gáz vagy tűzifa ára ugyanis nem szabályozott. Utóbbi termék esetén ugyan tavaly az állami erdészetektől lehetett kedvezményes áron tüzelőt vásárolni, ám idén erre nincs lehetőség.
