A háziasszonyok jó része igencsak figyel az árakra, olykor még az 50-100 forintos különbségekre is. Hátha még kétszer annyiba kerül - mondjuk a szilva – mint másutt. Az egyik nagy külföldi áruház lánc egy ideig 400 forintért árulta a szilvát, pillanatok alatt el is fogyott, hiszen a piacon kétszer annyiba került.
Mi lehet ennek az oka? Ugyanaz, mint a spanyol paradicsom esetében, amiből több van a polcokon, mint a hazaiból. Az, hogy a külhoni lánc óriási tételben, a több országban működő, akár száz szupermarkete számára, egyszerre vásárolja fel a zöldséget-gyümölcsöt. Ily módon még az ide-oda szállítási költséggel együtt is olcsóbban, vagy ugyanolyan áron adhatja, mint a helyben termettet.
Bioként még elkél
Ez több szempont miatt is sajnálatos, egyrészt háttérbe szorítja a magyar árut, másrészt az utaztatás, hűtés rengeteg energiát igényel.
Ahogy az egyik hazai kistermelő elmondta, a háztáji kertjében termett paradicsommal ezzel nem versenyezhet. Először is, nem egyforma, teljesen szabványos mindegyik termés, másrészt neki relatíve még magasabbak a rezsiköltségei. Legfeljebb elviheti valamelyik városi piacra, és eladja bioként – úgy talán még jó áron elkél.
Ettől függetlenül, elég szomorú, hogy családok százezrei nem tudták idén megengedni maguknak, hogy egy kiló málnát, epret, vagy áfonyát vegyenek.
Amikor az alma drágább, mint a narancs
Előfordul - amit nehéz felfogni - hogy az alma drágább, mint a narancs vagy a banán. Csakhogy az alma sem hazai. (Hogy miért, az külön fejezet.)
A piacokra az erős árkartell a jellemző. Nem adhatom olcsóbban, mert a többiek megorrolnak rám – súgta nekem az egyik ismerős árus a kedvelt pesti piacon.
A kisebb falvakban ma sincs zöldséges, hiszen mindegyik ház kiskertjében megterem az áru. Ezen a nagyvárosból a környező kisebb településekre költözők kicsit meglepődnek, akik hozzá szoktak ahhoz, hogy nem egy, hanem több üzlet kínálatából válogathatnak.
Káosz a tojás- és tejfronton
Amint az várható volt, az árstopos termékek drágultak a legnagyobb mértékben, bár korántsem egyforma arányban.
Az ma is érvényesül, hogy, egy-egy konkrét termék valójában soha nem annyiba kerül, amennyi rá van írva, hiszen az üzlet teljes forgalmának nyereségessége a fontos. A legnagyobb zavart a tojás körül látom – egy villamosmegállónyi távolságon belül, van, ahol 650 forint 10 darab, másutt 1190. Ennek több oka is lehet: van, ahol éppen nem ezt akciózták le, másutt pedig, miután vasárnap is nyitva vannak, eleve minden nagyon drága.
A tejtermékek árai továbbra is átláthatatlanok, miképpen lehet 75 forintért árusítani - nem akciósan – a joghurtot, ami fél éve 150 forint volt? Van, ahol a trappista olcsó, de a túró drága és fordítva. A drágább, „igazi” sajtok egy réteg számára, már vagy két éve elérhetetlenek.
Általában véve, kívülről úgy tűnik, mintha hasra ütésszerűen döntenék el, az aznapi ártáblára kiírt forintokat.
Nyolcszáz forint a csontért
Egyébként teljes az árkáosz. Van, ahol 2000 forint a csirkemell, másutt – nagy diszkontban – van amikor 1500. De előfordul, hogy a dobozos csirkemellre ráírt 1500 forintról kiderül, nem egy kilóra vonatkozik, hanem csak 800 grammra, ami ugye becsapás-gyanús.
A marhahús, a jobbféle hal luxus. Azon is hüledeznek az emberek, hogy a sertéscsont, amiről gondosan lefaragtak minden húst, és amit régen a szemétbe dobtak, abból ma 800 forint egy kiló. Egy kis hétköznapi csirkelevesnek való aprólék 900 forint.
Közben pedig éppen a legszegényebb réteg, a nehezen mozgó nyugdíjasok nem tudnak gyakran elzarándokolni a külvárosi hatalmas parkolós hipermarketekbe, hanem kénytelenek a magasabb árakkal dolgozó boltokban megvenni, ami szükséges.
Sokszor a házban lévő kicsi üzletre vannak rászorulva, amivel a kereskedők vissza is élnek – kihasználva a helyzetet. Nekik hiába hirdetik, hogy ha három doboz gyümölcslevet vesz, akkor jobban jár, mert egyet is nehezen bír el, hiszen mást is vásárol még.
Új trendek
Friss jelenség – és független a kötelező akciózástól – hogy ami közel van a lejárathoz, azt leértékelve adják. Erre Budapesten egész lánc épült rá, ügyesen, állandóan tömve is van a bolt. A filléres áru persze csak becsalogató, hiszen közben a zöldség, a gyümölcs, az ital igen drága. Viszont olyan külföldi termékek is kaphatók, amelyek sehol másutt.
A másik variáció, - ami már külföldön régen elterjedt – hogy a szépséghibás, kicsit fonnyadt, ütődött zöldséget-gyümölcsöt vagy féláron adják, vagy például 300 forint/kilós egységáron. Ügyes ötlet ez, mert akkor mást is ott vesz a vevő. Csak akkor üt vissza a dolog, ha olyat is betesznek a zacskóba, ami már szemétbe való.
Lefagyasztani a kenyeret
Egyes kenyérboltokban újabban féláron adják reggel a tegnapi kenyeret és a péksüteményt. Sorban állnak érte, hiszen az árunak semmi baja nincs, sokan két zacskóval is vesznek, mert lefagyasztják.
Mindehhez idő kell, jó láb és tájékozottság. Ezek nem mindig adottak, ezért aztán a legtöbben abban az üzletben vásárolnak, ami épp útjukba esik. Vannak, akik már nem is számolgatják- figyelik a forintokat, hanem, teljes apátiába esve, éppen beleteszik a kosarukba, ami a kezük ügyébe akad, és mennek a pénztárhoz.
