Ne áltassuk magunkat: csak ezután jön – a lakosság csekély hányadánál – a klímatudatosság. Régen minden családban önként és dalolva megtették mindezt, hogy aztán az elmúlt 50 évben elfelejtsék leoltani a villanyt, ha kimennek a szobából, vagy letekerni a fűtést, ha egy hétig nincsenek otthon.
A profitszerzés ellentmond a takarékosságnak
A fogyasztói társadalom nem szíveli a takarékosságot, inkább a pazarlást, a fölös vásárlást támogatja, nyilvánvalóan a korlátlan profitszerzés céljából. Ráadásul, főleg a fiatalok körében, már-már kínos a többiek előtt, ha valaki spórol, vagy nincs tele pénzzel. Akkor ugyanis nem cool, nem menő, képtelen villogni, mondjuk egy fesztiválon, vagy az iskolában. Ebben a korban, ha valaki „sóher”, nem vonzó az ellenkező nemű kortársak körében sem, és e magatartási attitűdben ez is szerepet játszik.
No meg, nem gyermekeink fizetik a villanyszámlát. Ha majd először mondja a szülő kiskamasz fiának, hogy azért nem tudjuk megvenni a legújabb csillagos edzőcipőt – bocsánat, sneakerst - vagy a lányának, hogy a méregdrága svéd hátizsák most el van napolva, mert magas a rezsi, akkor meg fognak nagyon lepődni.
Pedig mondani kell, mert máshogy nem lehet rászoktatni a gyereket az ésszerű energiagazdálkodásra, csak ha majd rájön, hogy mindezt ugyanazon családi büdzséből kell fizetni.
A nevelést egész kicsi korban kell elkezdeni, ilyenkor még hajlamosak a gyerkőcök az utánzásra. A villanyt leoltani, ha nem szükséges, célzott fényt használni, nem égetni a csillárt, amikor fölösleges,- ezzel a tizenéves nem foglalkozik, mert más, „fontosabb” dolgokkal van elfoglalva. Akkor is szól a tévé, ha rá sem pillantunk, a laptop egész nap nincs kikapcsolva? Egész nap bedugva hagyni a telefontöltőt, nem kihúzni az elektromos eszközöket, amikor elutazunk nyaralni – ez még a szülők esetében sem mindenütt természetes.
Ahogy Jamie Oliver csinálja
A fiatal háziasszonyokat, házigazdákat azonban érdemes megtanítani néhány trükkre, hátha megfogadják. Például ésszerűen kell tudni főzni és hűteni. Millióknak van villany tűzhelye, akiket soha senki nem tanított meg, hogyan kell annak a melegét okosan kihasználni. Jamie Olivert talán nem ciki – hogy ezt az ősrégi jelzőt használjam – utánozni, márpedig ő gyakran azzal kezdi a konyhai munkát, hogy egy perc alatt felforralja a vízmelegítőben a vizet, és azt önti a levesalapra, vagy abban főzi a tojást – így rögtön zubog is, míg a villanytűzhelyen jó pár perc eltelik, mire ugyanezt elérjük. Mindig az étel befejezése előtt pár perccel kell eltekerni a gombot, mert lassan hűl ki a főzőfelület.
Hűtőtitkok, megfejtésre várva
A szakácskönyvekben a sütemény-készítés elején azt javasolják, hogy kapcsoljuk be a sütőt - de ha valaki gyakorlatlan, és okosan gondolkodik, addig ne kapcsolja be, míg össze nem szedi a hozzávalókat, és összeállítja a süteménymasszát. Hiszen számára ez sokkal hosszabb időt vesz igénybe, mint amennyi egy profi esetében ehhez szükséges.
A hűtő sok háztartásban a rejtélyek tárháza. Hónapokkal ezelőtt, ki tudja miért, vett élelmiszerek hevernek ott, megroggyant állapotban, amiket régen ki kellett volna dobni. Olyat is láttam, hogy valaki konzerveket, krumplit, sőt befőtteket tart benne, így zsúfolva tele a belső teret, ami csökkenti a hatékonyságot.
Előfordul egyes családoknál, hogy hónapokig nem kapcsolják ki a hűtőt, hogy kimossák a belsejét. Hogy mikor kell kikapcsolni? Amikor kevés benne a gyorsan romlandó étel, azaz nem ér bennünket kár. Télen egyszerűbb kirakni pár órára az erkélyre a hűtő tartalmát, és gyorsan kitakarítani, majd újra bekapcsolni. A rárakódott, sokszor vastagon jeges felület csökkenti a készülék hatékonyságát, most nem beszélve a higiéniáról. Nagy ünnepek előtt érdemes „kienni” a hűtő tartalmát, hogy tudjuk majd a maradékokat hogyan tárolni.
Meglepő eredményekkel járna, ha az egyes konyhákban tartanánk egy mélyhűtő mustrát. Bennfelejtett sörök, régóta ott heverő jégkockatartók, ki tudja, mikor deponált maradékok, most nem beszélve a több centis jégtakaróról…
A mélyhűtő nagyon hasznos eszköz
Pedig ezzel a konyhagéppel sokat lehet megtakarítani. Amikor főzünk, ugyanannyi energiával készül el az étel két főre, mint egyre. Kisebb háztartásokban a készétel felét le lehet fagyasztani – nem mindegyiket ajánlatos, ennek utána kell nézni a szakácskönyvekben – légmentesen bedobozolni, ráírni, mi van benne, és mikor készítettük, mert egy idő után minden tartóeszköz bejegesedik és a tartalma nem látszik. A nem krémes-habos süteményeknek – mint a pogácsáknak - semmi baja nem lesz mélyhűtve, hogy aztán, amikor kell, csak elővegyük és felfrissítsük, mondjuk pár másodperc alatt, a mikróban.
A skandináv országokban nincs olyan mélyhűtő, amelyben ne lenne mindig szeletelt kenyér, - persze kellőképpen becsomagolva - főképp a zord időjárás miatt. De nem árt ezt nálunk sem utánozni, hiszen a jelenlegi horrorárak mellett luxus lenne, ha megpenészedne a kenyér. Hajdanán sosem vettek a háziasszonyok panírmorzsát, hanem a száraz kenyeret, péksüteményt reszelték meg – ma nem kell reszelni, az aprítógép fél perc alatt megteszi. Ráadásul tudjuk, mi van benne, ami nem mondható el a gyári zsemlemorzsáról.
Paprikát igen, uborkát nem
Ha kicsit fonnyadt, szépséghibás, leértékelt paprikát lát az üzletben egy profi háziasszony, vesz belőle, megmossa és felszeletelve lefagyasztja, mert pörköltbe vagy más ételbe kiváló lesz, hiszen elsősorban az ízéért tesszük bele. Persze léteznek olyan gyümölcsök és zöldségek, amelyek nem bírják a fagyasztást, ilyenek a magas víztartalmúak, mint az uborka, vagy a dinnye. A kifacsart citromot régen sosem dobták el, a jól megmosott héj lefagyasztva várta, hogy még szinte fagyott állapotban reszeljék bele a süteményekbe. A narancshéjat – a fehér rész nélkül – külön dobozkába tették, hogy hasonló módon felhasználják.
Van, aki a túrót – amely most méregdrága lett – vagy a sütővajat, margarint is lefagyasztja, ha akciós áron jut hozzá. (Nem mindegy, hogy sózott, vagy sótlan.) Bacont és számos húskészítményt is elraktározhatunk ily módon, de itt is figyelni kell arra, hogy mikor raktuk bele a mélyhűtőbe. A belsőségek, a halak, a gombás ételek, a nyers húsok, ezen belül is a csirkék, marhák, halak - más-más bánásmódot igényelnek.
Nem árt fiókonként eltérő tematikát kialakítani, ha van rá hely, nem pedig egy formátlan nylonzacskóba bekötözni valamit, mert egy hónap múlva fogalmunk se lesz, mi van benne.
Minek van a mosogatógép?
A mosogatógép külön fejezetet igényel: léteznek olyan háztartások, ahol rájöttek, ritkán használják, mégsem válnak meg tőle – és olyanok, akik megunták, hogy lassan gyűlik össze annyi mosatlan, hogy érdemes legyen beindítani. Az egyszemélyes háztartásokban – amelyekből több millió van Magyarországon – energiaköltség szempontjából luxus mosogatógépet tartani, néhány vendégség kivételével nem jön össze annyi edény, tányér, pohár, amiért érdemes volna beindítani.
A mosógép megint külön téma – erről majd legközelebb.
