Sorra vezettek be a német tartományok a közelmúltban a Covid elleni oltást elutasítók életét jelentősen megnehezítő korlátozásokat a koronavírus-fertőzések számának jelentős emelkedése és az oltatlanok relatív magas száma miatt.
Közösségből kitiltva
A szigorítások értelmében
az oltatlanok nem léphetnek be zárt légterű közösségi helyekre, azaz nem vehetnek részt a közösségi élet jelentős részében - több tartományban még akkor sem, ha negatív PCR-teszttel rendelkeznek.
Ez Bajorországban például azt jelenti, hogy nem járhatnak edzőterembe, sportklubba, színházba, moziba, állatkertbe, fürdőbe, szoláriumba, diszkóba és klubokba. Főiskolákra, egyetemekre és könyvtárakba pedig továbbra is csak negatív gyorsteszttel léphetnek be.
Hasonló korlátozások vannak életben számos más tartományban is, Berlinben pedig az oltatlanok még negatív teszttel sem járhatnak étterembe vagy fodrászhoz.
Még ennél is keményebb szigorítást vezetett be hétfőtől Ausztria, ahol gyakorlatilag
karanténba zárják az oltást megtagadókat. Ők most már csak meghatározott esetekben hagyhatják el otthonukat: ha munkába vagy orvoshoz mennek, illetve ha bevásárolnak.
A kétmillió embert érintő korlátozás egyelőre 10 napig van érvényben, betartását szúrópróbaszerűen ellenőrzik a hatóságok. A szabályszegőket 1450 eurós (mintegy 500 ezer forint) bírsággal is sújthatják.
Oltásra kényszerítve
De mennyiben indokolhatók ezek az intézkedések? Szabad-e egyáltalán ilyen szigorú korlátozásokat kiszabni azokra, akik – bármilyen okból – elutasítják a koronavírus elleni vakcinákat?
Az új osztrák kancellár, Alexander Schallenberg maga is elismerte, hogy „nem könnyű szívvel” döntöttek így, ugyanakkor minden erővel növelni kell a „szégyenletesen alacsony” átoltottsági szintet – a karanténnal gyakorlatilag rá akarják kényszeríteni az embereket az oltakozásra.
Ausztriában a lakosság mintegy 69 százaléka vette fel legalább az egyik oltást.
A jelenlegi átoltottsági szinttel bennragadunk az ördögi körben
-jelentette ki a kancellár. (Érdekesség, hogy a német nyelvterületen relatív jelentős az ellenállás a Covid elleni vakcinákkal szemben. Magyarországon pedig az osztráknál is alacsonyabb, mintegy 62 százalék a legalább az első oltást felvevők aránya.)
Szabad-e ilyet?
A Die Welt által megkérdezett jogi szakértők szerint jogi szempontból nem problémás az oltatlanok korlátozása. Mint mondják, a német alaptörvény sem írja elő, hogy mindig mindenkit egyenlően kell kezelni – tehát ha van rá nyomós ok, akkor lehetséges a megkülönböztetés.
Márpedig – mondják a szigorpártiak – a társadalom többségének érdeke most azt kívánja, hogy minél nagyobb legyen az átoltottság.
Az alapjogok korlátozása tehát bizonyos körülmények között lehetséges, de – és ez egy olyan vészhelyzetre is érvényes, mint a pandémia –
annak „arányosnak, szükségesnek és megfelelőnek” kell lennie,
írja a német lap. Ebből a szempontból fontos kérdés az is, hogy a korlátozás által elérni kívánt cél elérhető-e más, enyhébb eszközökkel.
Emellett mérlegelni kell a jogi helyzetet:
az egyik oldalon vannak a mindenkit megillető szabadságjogok – ezek az osztrák oltatlanok esetében most például jelentősen sérülnek –, a másik oldalon viszont ott van a mindenkit megillető jog az élethez és a testi épséghez, amely biztosítása tekintetében az államnak kötelezettségei vannak.
Német szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy egy járványügyi intézkedés alkotmányossága nincs kőbe vésve, az függ az aktuális helyzettől és a tudományos ismeretektől is. Tavaly ilyenkor például még nem volt oltóanyag, most már viszont az – legalábbis Európában – bárki számára elérhető. Ma már ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a beoltottak is elkaphatják és terjeszthetik a vírust, és (igaz, csak ritkán, főleg idősek és krónikus betegek) akár súlyos állapotba is kerülhetnek.
Ráadásul az, ami nyáron még teljesen aránytalan intézkedésnek tűnt volna, ma már – a fertőzésszámok megugrása miatt – arányosnak tűnhet. Ebben a tekintetben tehát
meglehetősen tág értelmezési (és döntési) jogköre van a politikának.
Az év első felében egyébként épp fordítva merült fel a probléma mint most: anno sokan az oltottaknak követeltek több szabadságot.
Arról, hogy a mindenkire – tehát az oltottakra is – kiterjedő, országos korlátozások megengedhetők-e még, megoszlanak a vélemények. Egyes szakértők szerint igen, mivel az intenzív osztályok túlterheltsége potenciálisan minden ember életét veszélyeztetheti. Mások szerint a mindenkit egyaránt sújtó korlátozások ma már nem helyénvalók.
Emellett van egy technikai szempont is: az általános korlátozásokat csak olyan esetekben érdemes fenntartani – például maszkviselés a tömegközlekedésben –, amelyeknél az oltatlanok ellenőrzése nehezen megvalósítható.
Vitatott kérdés
az általános oltási kötelezettség bevezetése is, amelyet eddig általában nem mertek meglépni a kormányok. Nem véletlenül, hiszen az – az oltatlanok relatív nagy száma miatt – jelentős társadalmi ellenállásba ütközne, és komoly erkölcsi dilemmákat vetne fel.
Utcára vonulnak
Meg kell jegyezni azt is, hogy már az egyes szakmákban dolgozók oltásra kötelezése ellen is komoly tüntetések voltak (például Olaszországban). Ausztriában szintén rendszeresen vonulnak utcára a szigorítás- és vakcinaellenes demonstrálók – hétfőn sajtóbecslések szerint több százan tüntettek Bécsben a kancellári hivatal előtt a karantén miatt.
Az osztrák oltásellenes szcéna egyik ismert szereplője, Clemens G. Arvay biológus Facebook oldalán pedig azt írta:
mindenkinek jogában áll dönteni az oltás mellett vagy ellen, és „most mindannyiunknak nehéz lesz”.
Egyúttal idézte Alexander Kekulé virológus véleményét, miszerint oltottak és gyógyultak is jelentős részben megfertőződnek, és ezáltal egy „láthatatlan hullámmal” állunk szemben.
