„Amint meghallottuk, hogy január 8-án nyit az ország és nem kell beutazáskor sem karantén, azonnal elhatároztuk, hogy haza utazunk, hiszen három és fél éve nem voltunk Magyarországon. Majd csak februárban térünk vissza. Január 8-án még letesztelték azokat, akik éppen karanténban voltak, és ha éppen covidos volt valaki, választhatott, hogy kórházba akar menni, vagy otthon átvészeli a betegséget. De mindenkit kiengedtek aznap” – mesél Ágnes a 180 fokos fordulatot vett Kínában átélt szürreális élményről.
A pedagógusként dolgozó Ágnes - aki a férje szerződése kapcsán él és önkénteskedik Kínában -, már 2020 májusában azt mondta lapunknak, hogy a járványnak akkor lesz vége, ha a párt úgy akarja. Mintha jós lett volna.
„És most sem hiszem, hogy a kormány azért engedte a vírust szabadon, mert megmozdulások voltak. Meggyőződésem, hogy rájöttek, a gazdaságnak tettek nagyon rosszat a járványkezelésükkel” - vélekedik.
A november-decemberi tüntetések előtt már érződött, hogy az emberek ellenzik a folyamatos karantént, hiszen az egészséges emberek sem mehettek be dolgozni, ha a körzetükben volt pár koronavírusos beteg. Azért tüntettek, mert folyamatosan munkalehetőségektől estek el, sok kisvállalkozó tönkre is ment, mások állandó félelemben éltek, hogy elvesztik a munkahelyi pozíciójukat, ha nem tudnak dolgozni, valamint az sem volt utolsó szempont, hogy a tanulók az online oktatással nem kaphatták meg azt az oktatási színvonalat, mint az iskolába járással.
„Érdekes volt megélni a megmozdulásokat, mert nem csak Pekingben vagy Sanghajban, hanem országszerte zajlottak, bár erről tilos volt tudósítani. De mi is belefutottunk tüntetésekbe, ahol felszámolták a kordonokat és a korlátokat. Véleményem szerint a kínai párt egyáltalán nem azért határozott a nyitásról, mert elérzékenyült volna a tiltakozások láttán, hiszen addig is kemény kézzel kezelte a járványt, és az ilyen jellegű megmozdulások nem akadályozták vagy befolyásolták őket semmiben” – mondja Ágnes.
Elsőre megriadtak az erős kontraszttól
Elmondása szerint hihetetlen volt a bejelentés hatása, hogy nem kell több tesztelés, feloldják a karantént, lehet utazni. Óriási kontraszt volt ez ahhoz képest, hogy előtte 2-3 naponta, de előfordult, hogy naponta is teszteltetni kellett menniük, még akkor is, ha egy hétig nem tették ki a lábukat a lakásból. Mobilon kapták az üzenetet, hogy 72 órája nem járt teszten, s ha nem akar büntetést, azonnal menjen, hiszen enélkül közértbe sem léphet be, buszra vagy metróba sem szállhat. Igaz, nem orrba felnyúló PCR-tesztek voltak, hanem torokból vett, ingyenes gyorstesztek, de ha felszorozzuk, akkor talán többszáz alkalmat is kitesznek.
De amennyire akarták a változást az emberek, annyira meg is rettentek a korlátok feloldásától.
Mert ha három és fél évig azzal mossák át az embereket, hogy ne utazz, ne csináld, nem szabad, nem adtak ki útlevelet, meghosszabbítási kérelmeket utasítottak el, akkor nem fog egyik napról a másikra az agy átállni, hogy nem is veszélyes ez a vírus.
„A tesztelésig biztonságban érezték magukat, hiszen pontosan lehetett látni, merre halad a vírus, és nem féltek, hogy elkaphatják. Régen ahogy beléptem egy olyan iskolába, ahol volt fertőzött, a QR-kódom már jelezte is; zöld, helyett sárga jelzést kaptam, és mehettem kórházi tesztre. De amint kihirdették a zéró-Covid eltörlését, és leszedték az összes közértről, tömegközlekedési eszközről az egészségügyi kódokat, az emberek rájöttek, hogy innentől kezdve a fertőzöttek is nyugodtan jöhetnek-mehetnek, tehát bárkitől elkaphatják a betegséget. Természetes, hogy megrémültek” – meséli a példátlan méretű, emberkísérletnek is beillő eseménysorozat hatását Ágnes, aki olasztanári végzettsége ellenére most a legkisebbeket vezeti be a zeneelmélet rejtelmeibe a kínai gyermekdalok felhasználásával. Férjének segít, aki elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíját, melynek során a kínai népdalok közül a gyermekdalokat digitalizálja és csoportosítja.
A szigorítások eltörlése miatt az iskolák és óvodák a tervezettnél hamarabb bezártak a téli szünet előtt, a délutáni különórák pedig azért maradtak el eleinte, mert a szülők nem engedték el a gyerekeket, nem a tényleges betegség, hanem az attól kialakult félelem miatt. Nekik például színházjegyük volt december 10-re, de még jóval előtte lemondták, mikor még mindenki egészséges volt, s még végig sem söpört Kínán a korlátok feloldása utáni első hullám (mert hogy az igazi első hullám még 2019-ben, a vírus megjelenését követően történt). Ezután már tényleg azért hiányzott mindenki az intézményekből és munkahelyekről, mert a többség elkapta, köztük Ágnesék is. De egynapos láz, majd felsőlégúti tünetek után egy hét alatt elmúlt a betegség.
Amilyen hirtelen volt a bejelentés, olyan hirtelen szűnt meg a nyomkövető applikáció és az egészségügyi QR-kód a telefonjukon.
Az első napokban persze automatikusan vették elő a mobiljukat szkennelésre közlekedésnél és a boltoknál, de mint mondja, meglepő módon hamar hozzászoktak, hogy végre nem kérik tőlük úton-útfélen. Sőt, nem is engedik őket belépni a korábbi rendszerbe, ahol addig meg tudták nézni az oltásaikat, a kórházi látogatásaikat, vagy az összes tesztjüket.
Új világ van: nincs már külön Covid-kórház, és már a munkahelyen sem kell jelenteni, hogy ha Covid miatt beteg valaki. A teszt ismét pénzbe kerül (14 jüan – kb. 700 forint), és csak kórházban végzik, az ingyenes tesztelőállomások is megszűntek.
Tényleg sokan halnak meg
Arra a kérdésre, hogy be vannak-e oltva, azt mondja, mivel az iskolai személyzetnek kötelező, ők is úgy érezték, hogy kötelességük vakcináztatni magukat, mégpedig háromszor, Sinopharmmal.
„Sokan azonban csak egyszer vállalták az oltást, és az idős emberek többsége sincs átoltva. Sok ellenjavallat volt az oltásoknál, emiatt jobban féltek tőle, mint a vírustól. Itt a temetési szertartás része a tűzijáték. A belvárosban ez tiltott dolog, és csak a sokadik körgyűrűn kívül engedélyezett.
A központtól távolabb élő barátaink viszont azt mesélik, hogy soha nem láttak még annyi piros-zöld színű tűzijátékot, mint most, s ezek mindig a halottak búcsúztatását jelzik” – válaszolja arra a kérdésre Ágnes, igaz-e, hogy a krematóriumok előtt kígyózó sorokban állnak a hozzátartozók.
Arra a felvetésre, hogy szerinte akkor Kína miért ad furcsa adatokat még a WHO-nak is, két történetet is mesél. Nemrégiben egy magyar szakos kínai egyetemista lány a nagy stressz hatására öngyilkossági kísérletet követett el, s ha nem találnak rá időben a kollégiumi szobában, akkor ma nem él. De rátaláltak, kimosták a gyomrát. Később az egyetemen a vizsgáról való elmaradása okaként azt írták be, hogy gyomorrontás … Szeptemberben Ágnesék körzete két hétig volt zárva, egyáltalán nem mehettek ki a lakóparkból. Később tudták meg, hogy egyik ismerősük férje nem bírta tovább a bezártságot, kiugrott az ablakon, s meghalt. A hivatalos papírokra az orvos azt írta, hogy ablakpucolás közben kiesett, tehát baleset történt.
A kínai átlagpolgár nem érzi rasszistának a világot
Érdekes, hogy nem kötelező, de most több ember hord maszkot Kínában, mint valaha. Nem is magukra, hanem az idősekre vigyáznak, hiszen általános, hogy többgeneráció él együtt. Egyébként a tömegközlekedési járműveken, egészségügyi intézményekben, egyes hivatalokban még kötelező a maszk, de pár napja, ahogy a 11 órás közvetlen járattal jöttek haza Ágnesék, Európa felé közeledve nemcsak a stewardessek, az utasok is le-levették már.
Aztán félórával a megérkezés előtt az egész személyzet fehér szkafanderbe bújt, így engedték ki az utasokat Budapesten.
Mindeközben vannak olyan országok, amelyek már tesztelésre kötelezik a beutazó kínai turistákat, ami miatt az ország vezetése fel van háborodva, s rasszistának titulál.
„Kínai ismerőseink kérdezték, kell-e majd Magyarországon teszteltetnünk vagy karanténba vonulnunk, és csodálkoztak, hogy nem. Azt mondták, ők kötelezővé tennék, hiszen olyan országból jövünk, ahol tombol a járvány. Kínában közben még mindig él, hogy 48 órán belüli negatív tesztet kérnek az országhatáron, különben nem szállhatunk fel a gépre. És mindeközben még mindig nem adnak turistavízumot, csak azokat engedik be, akiknek tartózkodási engedélyük, tartós munkavállalási vízumuk, vagy tanulói vízumuk van, esetleg családegyesítés miatt utazik be valaki” – teszi hozzá Ágnes.
Ott is van infláció, csak máshogy
Kína gazdasága kétségtelenül megsínylette a zéró-Covidot, de az emberek valahogy mégsem kerültek az utcára. De hajléktalanokat továbbra sem látni, rejtély, hogy hol vannak. Se koldust, se részeg embert nem látni, erről gondoskodnak a közterületfenntartók, na és a rendszer, mert a polgárok 20 jüanos jutalmat kapnak, ha egymást szépen feljelentgetik. A szegénység inkább ott látszik Ágnes szerint, hogy egyre többen tudnak csak többedmagukkal lakást bérelni. Sokszor akár hatan bérelnek egy másfél szobás lakást.
„A tönkrement kisvállalkozások ellenére Magyarországgal szemben Kínában nem sokáig látni lehúzott, bezárt üzleteket, mert a nagy népsűrűség miatt gyorsan gazdára találnak. Rég nem voltam itthon, és lesokkolódtam, egyrészt az árak, másrészt a sok bezárt bolt miatt. Kínában sok munkanélkülivé vált ember online kereskedésbe fog, ami csak annyi, hogy az online megvásárolt terméket megpróbálja kicsit drágábban tovább adni”.
Kínában is van infláció egyébként, de ott azoknak a termékeknek emelkedett súlyosabban az ára, amelyek luxustermékek, vagy nyugati eredetűek, mint a kávé vagy a hamburger. Viszont az egészséges dolgok, a zöldségek, gyümölcsök árai még mindig rendkívül olcsóak, ahogy a húsok között is a legkevésbé zsírosabbakat jobb áron adják.
Ágnes azt mondja, most nem tudja elképzelni, hogy Kína visszatérjen abba a szigorú zéró-Covidba, amiben évekig élt, bár volt olyan félelmük, hogy a szülők megint követelni fogják a kezdeti ijedelem miatt. Viszont így, hogy az első hullámon túl van az ország, kezdenek megnyugodni az emberek. A betegség egy hét alatt lezajlik, s bár az idősektől el kell búcsúzni, az élet megy tovább. Egyes számítások szerint pedig a január 21-22-re eső kínai Holdújévkor lehet a második hullám, tavasszal pedig a harmadik, amivel szépen kezd majd lecsengeni a járvány.
