Az Egységben Magyarországért ellenzéki csoportosulás külön kezeli a vidékfejlesztést és az agrárium felfuttatását, a két területen teljes átalakítást tervez. Az előbbivel kapcsolatos tervekről Üveges Gábor nyilatkozott a tömörülés képviseletében.
Unalomig ismert, hogy a vidékfejlesztést szavakban milyen fontosnak tartotta a politika az elmúlt három évtizedben. Önök milyen konkrét tervekkel vágnának bele, ha kormányra kerülnek?
Üres szavakat nem akarunk mondani. Lényeg, hogy politikairól szakmai alapokra kell helyezni a vidékfejlesztés ügyét. A fejlesztéseknek nem szabad a választókerületekhez kötődniük, hanem az egyes kistérségek-megyék-régiók adottságaihoz kell igazítani azokat. Kell egy valódi nemzeti minimum, amit nem borogatnak fel ciklusonként.
Ez szépen hangzik, de például hogyan fognának hozzá az alap infrastruktúrák kialakításához, modernizálásához? Van valamiféle térképük a kormányváltás utáni első ütemben megvalósítandó fejlesztésekről?
Nem akarjuk külön kezelni ezt és a humán fejlesztéseket, ezeknek egyszerre kell elindulniuk és párhuzamosan kell haladniuk. Mondok egy példát arra, hogy milyen állapotok uralkodnak: a borsodi Abaúj térség jelentős részén 30 éve nem épült út és az útfelújítás is kimerül abban, hogy évente egyszer az útkezelő emberei meleg aszfaltot dobnak a kátyúba. Nem lehet pénzkérdés, hogy ezt az elhanyagolt infrastruktúrát fel kell hozni európai szintre.
Sok helyütt – minden pályázat ellenére – nem épültek meg a belvízi elvezető csatorna rendszerek és nem ritka, hogy vezetékes szennyvízhálózat sincs. Sok olyan térség van, ahol évek óta politikai ígéret egy-egy elkerülő útszakasz, de semmi nem lett belőlük. Ha mégis hozzálátnak egy több tíz kilométeres főút felújításához, akkor legfeljebb 1-2 kilométerig jutnak és további 4-5 ütem is kell, ami általában sok évet vesz igénybe – ez tűrhetetlen.
Az ellenzék győzelme esetén mekkora időtávon belül lehet érzékelhető változás ezen a téren?
Nem ígérhetjük, hogy két éven belül, de azt igen, hogy az egyik első intézkedés lesz, hogy 2023 januárjától elindulnak nagy ívű útfelújítási programok, beleértve az említett elkerülő utak megépítését is. Az útfelújításokra szánt forrásokat ötszörözni-tízszerezni szükséges.
Honnan lesz erre pénz?
Számokkal nem akarok dobálózni, mert felelőtlen és hatásvadász lenne. Az ígéretcunamikat saját kampányomban is a nullára állítom és most is ezt teszem. Először nyilvánvalóan meg kell ismerni, hogy mennyi pénz marad a kasszában és biztos, hogy át kell rendezni a költségvetést, a súlypontokat és az arányokat a prioritások határozzák meg. Komoly források állhatnak majd a fejlesztések szolgálatába, ha a jelenleg magánérdekeket szolgáló közpénzek ismét az embereket szolgálják majd. A nyár közepére lehetnek már konkrét számok ennek alapján. A vidéknek nincs újabb négy éve, azonnali és hozzáértő cselekvésre van szükség.
A vidék megtartóereje sokban függ az alapoktatás elérhetőségétől, színvonalától. Mivel készülnek ezen a téren?
Nem szabad kiragadni csupán az oktatást, hiszen a felzárkóztatást nem egyedül ennek a javítása révén lehet elérni. A korábbi kormányok által elkezdett és a mostani által is vitt programokat szeretnénk az élethez igazítani. Tarthatatlan ez a mostani pedagógushiány, a leszakadt térségeket különösen sújtja, itt sürgősen lépni kell. Kiemelt bérezést és megbecsülést kell, kapjon a jövőben minden szakember, aki a hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozik. A színvonalas alapfokú oktatás biztosítása mellett az is meghatározó, hogy milyen profilt adunk az egyes térségeknek. A mezőgazdasági termelésre csak egy részükben lehet hosszú távú jövőt építeni.
Sok olyan embert ismerek, aki már több, egyébként használhatatlan szakirányú képzésen, tanfolyamon vett részt, de most is munkanélküli, mert csak beígérték neki a jó állást, valójában nem volt piaci igény erre a „tudásra”. Készültek tervek arról, hogy milyenek legyenek ezek a térségi profilok, de nem valósítottak meg ezekből semmit. Egyetlen mezőgazdasági térségen belül is lehetnek különféle profilok, lényeg, hogy ezt az adottságokra építve, a gazdasági logikához igazodva, és ne politikai alapon határozzuk meg. Ha ez megvan, akkor például meg kell határozni, hogy hogyan épül fel erre – a fenntarthatóságot is szem előtt tartó – állattenyésztési, feldolgozó, vagy szolgáltatási szektor.
Van ahol kitörési pont lehet a falusi turizmus, növelheti a település vagy a kistérség vonzerejét, később kiskereskedelmi, szolgáltatási és ingatlanpiaci változásokat is elindíthat. Lesznek ezzel kapcsolatos programok?
A feltételrendszert kell először kialakítani, hogy jó legyen abba a térségbe menni. Fejlett és rendezett infrastruktúra, erős humán erőforrások, élő közösségek, stb. Ebbe bőven beleilleszkedhet a falusi turizmus és a szelíd turizmus egyaránt. Egyes környékeken megélhet egy-egy család vagy kisebb vállalkozás ebből, a helyi termelők és a helyi lakosok egyaránt jól járnak.
Szerintem érdemes lenne elterjeszteni és megerősíteni a nyugati országokban már bevált szociális vállalkozásokat. Sok embernek kínálnak ezek mindennapi hasznosság-és fontosságérzetet, s nem feltétlenül a profit áll ott a középpontban, bár nyilvánvalóan nem árt, ha gazdaságosan működnek. Hátrányos helyzetű csoportoknak ez rendkívül fontos, ők is tudnak értéket teremteni. Ehhez persze folyamatosan forrásokat kell juttatni, hogy működésük révén a helyi közösségek ez által is megerősödhessenek.
Rendkívül frusztráltak már a leszakadt térségekben élők, lelket kell önteni beléjük azzal is, hogy ilyen szociális vállalkozásokban vehetnek részt. Több nyugat-európai példát tudnék mondani, de csak egyet említek: Skóciában abszolút társadalmi közmegegyezés van abban, hogy az ilyen vállalkozások rendkívül hasznosak és ezért támogatni kell ezeket anyagilag is. Ehhez nem kell túl sok pénz, mint az infrastrukturális projektekhez, ugyanakkor érezhető életérzésbeli és életminőségbeli változást hozhatnak.
Mi hiszünk abban, hogy a kihalás felé rohanó mintegy 600 hazai falu egy részét megmenthetjük. Mikrotérségenként legalább egy gazdasági teret létre kell hozni, az adott térség profiljához igazítva, bevonva a helyi közösségeket. Ehhez kell csatolni a közösségfejlesztő eseményeket és helyben jól megfizetett közösségszervezőket kell bevetni. Ők helyben katalizátorként szolgálhatnak, tapadhatnak hozzájuk a helyi emberek, ötletek születhetnek, együtt fejlődhetnek. Ez az út ahhoz, hogy vidéken újra lehessen jövőt tervezni...
