A Debrecenbe tervezett akkumulátorgyárat a helyiek elutasítják, a döntést mégis a fejük felett hozták meg, és már nem lehet megfordítani – hangzott el azon a háttérbeszélgetésen, melyet a debreceni Civil Fórum Egyesület prominensei tartottak a Második Reformkor Alapítvány szervezésében. Gondola Zsolt, az egyesület elnöke megköszönte az alapítvány meghívását. Mint mondta, a beszélgetés egy kapcsolat kezdete két civil szervezet, azaz köztük, valamint a Vona Gábor nevével fémjelzett alapítvány között, hozzátéve, reméli, hogy az együttműködésnek lesz folytatása.
A debreceni közgyűlésben két képviselővel is rendelkező civil szervezet elnöke röviden felvázolta CATL debreceni beruházásának történetét, kiemelve, magáról a beruházásról is csak úgy értesültek, hogy „a külügyminisztérium egy államtitkára egy lapostévében bejelentette”. Már az, hogy a fejük fölött döntöttek, elindított egy ellenállást – ismertette Gondola Zsolt.
Ők ezt követően tették fel kérdéseiket az illetékeseknek, így a polgármesternek, a jegyzőnek, a vízmű igazgatójának is, de egészen a tavalyi év decemberéig nem kaptak semmilyen választ kérdéseikre. A CATL ekkor nyújtotta be a környezeti hatástanulmányt, és mint kiderült,
azok sem tudtak semmi konkrétumot a beruházásról, akik hazai szinten intézkedtek például a földterület értékesítéséről.
Gondola Zsolt emlékeztetett, három tézist állítottak fel, amire választ vártak:
- a vízhasználat,
- a kibocsátott anyagok ügye,
- a külföldi munkaerő.
A civil szervezet vezetője szerint feje tetejére álltak a dolgok, mert amikor a kormányzat megkapta a lehetőséget a beruházásra, nem tájékoztatta a debrecenieket, nem kérte ki a véleményüket. Ehhez képest fordítva történt – mutatott rá Gondola –, „mindenki kapott egy szerepet, amiből nem lehet kilépni, és ez mindenféle kompromisszumot kizárt”, ezért a fideszes városvezetés sem tud mást tenni, mint védeni a beruházást.
Emlékeztetett, a debreceni civilek a bejelentés után kivonultak az utcára, ami azt eredményezte, hogy
körülbelül 4600 megkérdezett 72 százaléka elutasította a tervezett akkumulátorgyárat.
Az eredményt jelezték a városvezetésnek, melynek „bombaszerű megjelenése” volt a január 9-i közmeghallgatás, a botrányos eseményről az Átlátszó összefoglalója itt tekinthető meg:
Gondola kiemelte, az akkugyár tervét a debreceniek elutasítják, de a beruházást leállítani nem lehet, nincs lehetőség semmilyen kompromisszumra.
A civil vezető leszögezte, ahhoz képest, hogy mekkora volumenű beruházásról van szó,
„borzasztó amatőr az előkészítés”.
Példaként említette, hogy az egyik tanulmányban az szerepel, a gyár szén-dioxid-kibocsátása a városhoz viszonyítva jelentéktelen lesz. És mint kiderült, a viszonyítási számban tízszeres tévedés volt, kimaradt belőle az éves szinten 126 ezer darab kamion és 324 ezer személyautó forgalma, valamint a gázturbinák által generált szén-dioxid mértéke. Ezekkel együtt a város szén-dioxid-kibocsátásának 49 százalékát adná a gyár úgy, hogy ez még csak az első ütem.
Gondola Zsolt rámutatott, az átaluk felkért szakértők szerint a második és harmadik ütem megvalósulásával Debrecen szén-dioxid-kibocsátása megtöbbszöröződne, ami miatt az egyébként is aszályosodási folyamatban levő város hőmérséklete növekedne. Az ellenérvelők azt mondják, hogy egy erdőből álló védsávot telepítenének, ám Gondola – ismét a szakértőkre hivatkozva – azt mondta, a kiegyensúlyozáshoz egész Hajdú-Bihart be kellene erdősíteni. Sőt – tette hozzá – a Kormányhivatalnál levő állásfoglalásból az derül ki, akár ipari hó is kelethezhet a gyár miatt, a veszélyes anyagot pedig másfél naponta el kell majd szállítani.
Nem tudták meggyőzni a debrecenieket – emelte ki a Gondola, hozzátéve, civil szervezetként nem örültek a pártok megjelenésének, ugyanis
a beruházás ellenzői között a pártpreferenciák is leképeződnek,
ugyanúgy találhatók köztük a Fidesz és a baloldal szavazói is. „Számunkra az a fontos, hogy ez a beruházás ne valósuljon meg, nem az, hogy ebből ki milyen politikai eredményt kíván létrehozni” – hangsúlyozta a civil vezető.
Felvázolta, jelenleg egy erős kormánypárti városvezetés van kormányzati hátszéllel, vannak pártok, akik nem akarják a gyárat és a saját útjukat járják, illetve vannak a civilek, akik próbálnak szakmai szinten vitatkozni, de ez egyre reménytelenebb.
Gondola Zsolt rámutatott, mivel népszavazás nem lesz a kérdésben, ezért az önkormányzati választás egyik legfontosabb kérdése lesz, hogy hova fejlődik a város.
„Hagyja-e a város, hogy a városban egy ilyen környezetterhelő nagyberuházás működjön?”
– tette fel a kérdést az egyesületi elnök, aki közölte, három darab, egy kilométer hosszú gyáregységből fog állni az üzem.
Illés-Rácz Mariann önkormányzati képviselő a részleteket ismertetve kifejtette, Debrecen klímastratégiájának adatai szerint a város szén-dioxid-kibocsátása évente 1 millió 19 ezer tonna, a tervek szerint pedig ezt 2030-ra 44,5 százalékkal csökkentik. Ehhez képest csak a gyár tíz gázkazánja 288 ezer tonna üvegházhatású gázt bocsátana ki évente. Rámutatott, egy, az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) adatbázisából lekért adat szerepelt abban a tanulmányban, mely Debrecenre 10 millió tonnás kibocsátást mutatott ki, holott ez az OKIR-hiba akár az idősor adataival összevetve is kiütközött volna. A képviselő emlékeztetett, az egész ország szén-dioxid-kibocsátása 30 millió tonna évente.
A gázkazánok egyébként óránként (!) 12 500 köbméter gázt égetnének el, miközben a magyar háztartások éves átlagfogyasztása 1280 köbméter – mondta Illés-Rácz Mariann.
„Miféle zöld átállás az, hogy gyártunk valamit, ami majd valahol csökkenti a kibocsátást úgy, hogy az adott helyen megtöbbszörözzük?”
– tette fel a kérdést.
A vízkibocsátás kérdésében az önkormányzati képviselő felidézte, először napi 15 ezer köbméterről volt szó, majd ezt levitték 3300-6600 közé, de ez csak az első ütem. Az illetékes külügyminisztériumi államtitkár, Szilágyi Balázs azonban nemrég azt nyilatkozta, a csővezeték kapacitása 18 ezer köbméter lesz – mondta Illés-Rácz. Emlékeztetett, a nehézfémekkel szennyezett feketevízzel tervezik hűteni a hűtőtornyokat, ám szerinte ezt a fejünk fölött elpárologtatni nem lenne szabad. Az üzem vízfelhasználását tekintve a képviselő ismertette, jelenleg napi 70 ezer köbméter víz nyerhető ki a kutakból, Debrecen fogyasztása pedig egy meleg augusztusi napon 60 ezer köbméter, így a fogyasztás már most is „ki van centizve”.
A beszélgetés során felmerült, hogy a munkavállalókat honnan hoznák az akkumulátorgyárba. Gondola Zsolt szerint 2500 magyar, illetve 500 ázsiai munkavállalót alkalmazhatnának, ám mivel az üzemben nem lesz kutatás-fejlesztés, így
nem mérnököket, hanem betanított és segédmunkásokat hoznának a városba,
őket „valószínűleg nem jó szívvel fogják látni” annak ellenére, hogy Debrecenben már most is számos külföldi munkavállaló van.
A gyár területével kapcsolatban felmerült, hogy az milyen minőségű termőföldön terül el. A Debrecen környéki földek értéke 30-40 aranykorona, miközben Magyarországon az átlagos termőterület aranykorona-értéke 15-16 – közölte Illés-Rácz Mariann. Hozzátette,
ezen, a Debrecentől nyugatra eső részen nincs rossz minőségű termőföld,
a rosszabb, homokos földek a nyírségi rész felé, míg a szikesek a Hortobágy irányában találhatók. Arra a felvetésre, hogy a cívisváros körül rozsdaövezetben találhatók-e olyan területek, melyek alkalmasak lennének a beruházás megvalósítására, Gondola Zsolt úgy felelt, a város szerkezete ezt nem teszi lehetővé. Debrecen gazdasága ugyanis alapvetően mezőgazdaságra, illetve feldolgozóiparra épül.
„Ez akkora méretű, hogy nem tudnák sehol úgy elhelyezni, hogy ne érintene termőföldet”
– emelte ki a civil szervezet elnöke.
A debreceni civil vezető ennek kapcsán rámutatott, a gyár körüli széles spektrumú ellenállás egyik oka az, hogy a földkérdés hagyományosan a politikai jobboldal ügye, míg a víz, a levegő, a környezetvédelem pedig a balliberális politikai oldal vesszőparipája.
„Ez a kettő ebben az ügyben összeér”
– mutatott rá Gondola Zsolt.
