A fővárosi önkormányzat meredeken zuhanó gazdasági potenciáljáról, a bevételek erőteljes csökkenéséről, a rutinszerűvé váló hitelfelvételről, a súlyos állami forráselvonásokról naponta ad hírt a média. Tarlós István mindannyiszor hevesen tagadja az állításokat, mondván a hitelek csupán fejlesztésekre kellenek, a város működése ezek nélkül is biztosított.
Az önkormányzat cégei által kifizetett százmilliárdok láttán valóban úgy tűnhet, hogy van itt pénz. A főváros cégeinek összbevétele az elmúlt évben jócskán meghaladta a 400 milliárd forintot, miközben az önkormányzat 245 milliárd forint bevételt realizált tavaly. (Az idei évre merészen 289 milliárd bevételt és 419 milliárd forint kiadást tervezett be a városvezetés.)
A Korrupciókutató Központ adatbázisa alapján a fővárosi önkormányzat és cégei 2011 és 2017 közötti hét évben 1400 milliárd forintot meghaladó értékben kötöttek szerződéseket különféle tenderek eredményeként. S ebben a két, választásokkal és jellemzően fokozott pénzszórással járó választási év - 2018 és 2019 - még csak nem is szerepel.
A fenti összeghez nyugodtan hozzászámolhatunk sok tízmilliárdot, hiszen 2018-2019-ben különösen nagy összegű kontraktusok születtek, köztük például az M3-as metró kivitelezési szerződései, nagy értékű tervezői megállapodások a metró és HÉV-vonalakra, informatikai rendszere üzemeltetés (Mészáros-féle 4iG) és számos jármű és gépbeszerzés, de még hosszan folytathatnánk a sort. A cégek nem fogták vissza magukat a választások előtti szerződéskötésben.
A vizsgált időszakban a legtöbb tendert a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) bonyolította le. A vállalat 430 milliárdért rendelt árut, szolgáltatást. Szintén nagyban játszik a fővárosi közlekedési vállalat, 320 milliárdos közbeszerzési összértéke messze meghaladja a lista harmadik helyét elfoglaló Fővárosi Vízművek Zrt. tendereinek összesített összegét. A cég többségi részvénypakettjét egyébként 2012-ben vásárolta vissza a főváros 15 milliárdért. Az adott évet 2,1 milliárd forintos adózott eredménnyel záró szolgáltató azóta visszafizette ugyan a részvények megvásárlására kapott 12 milliárdos fővárosi kölcsönt, ám a rezsiharc egyik nagy veszteseként 2018-ban már csupán 544 milliós adózott eredményt tudott felmutatni. (A fővárosi tulajdonú cégek erőteljes leépülésére utal, hogy az idei költségvetésben 3 milliárddal kevesebb osztalékbevételt terveztek be tőlük, mint az előző évben.)
A fővárosi közbeszerzési toplista negyedik helyét a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. foglalja el 116 milliárd forinttal. A cég francia és német tulajdonban lévő kisebbségi részvénypakettjeinek visszavásárlását már 2013-ban bejelentette Tarlós István, de a Főgázzal és a Vízművekkel ellentétben az erre irányuló tárgyalások nem jártak sikerrel. De se Tarlós, se Orbán nem adta fel, hiszen a bekebelezési vágy bekerült kettejük tavalyi megállapodásába is. A fenti cégektől jócskán lemarad az FKF a maga adott időszakra számított 87 milliárdjával, illetve a Pannon Park beruházást bonyolító Fővárosi Állat- és Növénykert 49 milliárddal. A főváros városüzemeltetési holdingjának nevében meghirdetett közbeszerzések 17 milliárdja messze eltörpül leányvállalatai beszerzései mögött.
Csupán viszonyításul: a fővárosi cégek hét éves közbeszerzési költése közelíti a központi költségvetés 2018-as hiányösszegét, és jócskán meghaladja az állam által 2011-2014 között átvállalt 1369 milliárd forintnyi teljes önkormányzati adósságállományt. Az adósságkonszolidáció keretében egyébként a fővárosi önkormányzatot is megszabadították 214 milliárd forint hiteltartozástól, ennek ellenére az adósság mértéke jövőre újra elérheti 170 milliárdot.
Tarlós szerint minden a legnagyobb rendben, nincs más dolga, mint folytatni a megkezdett munkát. Csakhogy az első győzelme után hirdetett reformok, új cégek mostanra teljesen kifulladtak. Az új, hatékonyabb, átlátható költségérzékeny városi közszolgáltatások biztosítását ígérő program két tartópillére – a közlekedés és a városüzemeltetést irányító holding – súlytalan pénznyelővé vált. A cégek közbeszerzései felett a városvezetésnek gyakorlatilag semmiféle kontrollja sincs, amit jól jelez, hogy Tarlós szinte minden nagyobb tender után kartellt és túlárazást kiált és láthatóan vajmi keveset tud az önkormányzati cégek elképesztő összegű szerződéseiről. Új ötlet pedig nincs.
Tarlós István 2010-es főpolgármesterré választása után kíméletlenül lefejezte a fővárosi cégeket, mondván nem egyetlen ügy, hanem botrányok sorozata rengette meg a főváros önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságokat. A megrendelői és végrehajtó szerepek végrehajtására két holdingot hoztak létre. Az egyik a közlekedést, a másik a városüzemeltetést volt hivatott irányítani. Sokan üdvözölték a megrendelői, irányítói szerep leválasztását a végrehajtó feladatot ellátó cégekről. Hatékonyabb, költségtakarékosabb, átláthatóbb rendszert reméltek a változástól.
A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) élére Vitézy Dávidot, a VEKE ambíciózus szóvivőjét, míg a Budapesti Városüzemeltetési Központ (BVK) élére László Györgyöt nevezték ki. Utóbbi alig néhány hónap múlva feladta. Előbbit Tarlós István menesztette. Utódaik sem jártak jobban. A két holding vezetését senkinek sem sikerült siker sztorivá tennie. Az egyetlen kivételt talán Vitézy Dávid jelentette, akinek fővárosi közösségi közlekedési víziói még mindig ott lebegnek a BKK fölött.
Távozásakor azonban ő sem tagadta, hogy regnálása alatt „komoly viharokat" éltek meg és az "első naptól kezdve rengeteg érdeket sértettek".
Nem volt ez másként a BVK esetében sem. Bár az új holdingvezető nem akart ajtóstul rontani a házba, kívülről többen rá törték volna az ajtót. Tarlós és akkori helyettese György István többször is utalt rá, hogy a szerződésbontásokat sok korábbi kedvezményezett nehezményezte, majd több cég is „beajánlotta” magát különböző feladatokra. A kezdeti ajánlkozást később sokkal határozottabb bejelentkezések, sőt felülről jövő kormányzati presszió, NER-nyomás váltotta fel. A városháza próbált kilépni a régi viszonyokból, de ez egyre nagyobb ütközéseket eredményezett. A holding vezérek részben ennek estek áldozatul, részben maguk döntöttek úgy, hogy kilépnek a sokszereplős játszmákból.
Tarlós átszervezéssel kezdte jelenlegi ciklusát is. 2014 novemberében beolvasztotta a BKK-t az újonnan létrehozott Budapesti Városigazgatás Holding (BVH) Zrt.-be és ezzel együtt a főváros közlekedési cégének nagy örömére megszüntették a BKK-nak a BKV feletti egyes tulajdonosi irányítási, utasítási jogait. A BKK Közút Zrt.-t is beolvasztották a BVH-ba. Bár sokak szerint mindezzel csupán egyetlen célja volt Tarlósnak: Vitézy kigolyózása.
Akármi volt is a cél, a mesterterv öt hónap alatt megbukott és a városvezetés kénytelen volt felülvizsgálni a Tarlós által megálmodott és kierőszakolt új mamutcég működését, amelynek végén arra jutottak, hogy az a legjobb, ha szinte minden úgy marad, ahogy az előző ciklusban kialakult.
A BVH Zrt 2018. évi átlagos állományi létszáma 26 fő volt, az éves bérköltségük 296 millió forintra rúgott. Az egy főre jutó átlagos havi kereset 950 ezer forint. (A BVH Zrt vagyonkezelésében lévő fővárosi cégeknél tavaly összesen csaknem hatezren dolgoztak. Átlagos havi keresetük 390 ezer forint volt, ami a béren kívüli juttatásokkal együtt 443 ezer forintra emelkedett.) Kistakács Tünde a BVH elnök-vezérigazgatóként havi 1,6 milliót vihet haza, amihez 15 százalékos prémium, illetve az igazgatóság elnökeként bezsebelt havi 500 ezer forintos tiszteletdíj adódik hozzá. Két vezetőtársa 1,2 -1,3 milliót keres.
A BKK vezetői posztján kisebb volt a mozgás, a Vitézyt váltó színtelen-szagtalan Dabóczi Kálmánnak egészen az idei évig sikerült megtartania vezérigazgatói helyét, de az e-jegy sok milliárdos bukását valakin el kellett verni. Így került a helyére Tarlós bizalmi embere, Nemesdy Ervin, akinek a munkáját szintén 1,6 milliós alapbérrel honorálják. Két helyettese 1,5-1,5 milliót kap. Minderre 15 százalék prémium rakódik, illetve Nemesdynek az igazgatósági tagságért is jár havi 350 ezer.
A BKK-nál és leányainál 2018 végén csaknem 2000 ember dolgozott. A szellemi dolgozók átlagos havi keresete 630 ezer forint volt (egyéb kifizetésekkel együtt 693 ezer), a fizikai dolgozók átlagkeresete havi 250 ezer forint (egyéb kifizetésekkel együtt 287 ezer).
A legújabb fordulatra az előző év végén került sor.
A tavaly novemberben aláírt Tarlós-Orbán választási paktum egyik pontja kimondja a fővárosi társasági portfólió egyszerűsítését. Ennek értelmében a Közbeszerzési Kft-t idén tavasszal beolvasztották a városüzemeltetési holdingba és az év végéig egyszerűsítik, vagy akár fel is számolják a BKK-t.
A főpolgármester – feltéve persze, hogy győz – az írmagját is kiirthatja Vitézy örökségének, a kormány pedig a fővárosi közbeszerzési cég jelentette vékonyka gátat sem kénytelen átugrálni a NER gazdasági holdudvarának helyzetbe hozásához. Tarlósnak meg nem dörgölhetik az orra alá különféle NER érdekkörök nyomulását a cégen keresztül. Nem mintha a cég olyan sok vizet zavart volna. Valójában a fővárosi cégek többsége eddig is saját maga intézte a közbeszerzéseit. A főváros tendereit tavasz óta a hivatal bonyolítja, a cégek pedig a régi rend szerint maguk folytatják le a pályázatokat. A BKK felszámolása már az új közgyűlésre marad, mint ahogy annak az eredetileg kitűzött célnak az elérése is, hogy olcsóbbá, átláthatóbbá, követhetőbbé tegyék a fővárosi önkormányzat és cégeinek közbeszerzéseit.
Mfor-vélemény
Mint cikkünkből kiderül, horribilis összegek mentek át ezekben az években a fővárosi közbeszerzési rendszeren. Azt a számok nem árulják el, hogy ezek a tételek hogyan hasznosultak, hatékonyabbá vált-e az önkormányzat illetékességi körébe tartozó vállalatok működése. Erről más számokból, az eredménykimutatásokból, egyéb beszámolókból alkothatunk képet. Viszont az uniós normák miatt kötelező közbeszerzési rendszer segíti az átláthatóságot, hogy tudjuk, közpénzeinkből milyen és mekkora összegű megrendeléseket adnak a cégek, kik kerülhetnek be a megbízotti láncolatba. Bár a kiírók gyakorta próbálnak trükközni az értékhatárokkal, műszaki és egyéb feltételekkel, de teljesen kikerülni nem tudják. S ha az eljárások adatai nehezen is rendszerehetők, jól kirajzolódnak belőlük az irányok. A fővárosi önkormányzat esetében például az a következtetés adódik a közbeszerzési és a gazdálkodási adatok együttes vizsgálatából, hogy a nagy reformok és fogadkozások ellenére sem sikerült költséghatékonyabbá és átláthatóbbá tenni a fővárosi cégek működését.
(A közbeszerzési adatokat elemző cikksorozatunkat jövő héten folytatjuk.)
