Tulajdonképpen senkit nem érhetett meglepetés a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerda reggel közzétett adatai láttán. Legalábbis a tényt illetően. Az viszont már minden kívülállót földhöz vágott, hogy a bruttó hazai termék (GDP) 2024 harmadik negyedévében 0,7 százalékkal maradt el 2023 azonos időszaki értékétől, és ugyanennyivel csökkent az előző, idei második negyedévhez képest.
Nagy Márton a közel két héttel ezelőtti Portfolio Budapest Economic Forum 2024 konferencián kvázi bemondta, hogy a tavalyi év után ismét recesszióba süllyedt a magyar gazdaság. Persze a nemzetgazdasági miniszter nem a recesszió kifejezést használta – ezt ugyanúgy nem szeretik az Orbán-kormányban, mint a megszorítást, noha utóbbival ellentétben azért néha kénytelenek kiejteni, igaz, csak olyan összefüggésben, mint hogy elkerüljék a negatív gazdasági növekedési mutatót, a ténynél már nem emlegetik. Ráadásul a Nagy által kilátásba helyezettnél is sokkal rosszabb lett a végeredmény. Hiszen közel két hete még arról beszélt, hogy „a harmadik negyedéves GDP nem lesz olyan jó, mint ahogy a piac várja: a kormány nagyon közel becsüli azt a 0-hoz”. Márpedig a -0,7 cseppet sem tekinthető nagyon közelinek.
Mindenesetre már Nagy ezen kijelentéséből könnyedén ki lehetett következtetni, hogy ha a gazdasági növekedés éves alapon tényleg a zéróhoz konvergált a harmadik negyedévben, akkor az azt jelenti, hogy a második negyedévhez képest visszaesett, ami testvérek között is recesszióval ér fel. Még ha csak „technikaival” is – így nevezi a közgazdasági szakirodalom azt a folyamatot, amikor két egymást követő negyedévben a GDP az előző háromhavi időszakhoz viszonyítva mínuszos.
Nemhogy nem teljesül tehát Nagy tavaly év végén bedobott 4 százalékos gazdasági növekedési prognózisa, de se annak idén tavasszal 2,5 százalékosra, majd szeptember végén már 1,5 százalékosra lefarigcsált új célszáma se. Háromnegyedév után 0,7 százalékos plusznál tartunk, ami azt jelenti, ahhoz, hogy összejöjjön a 1,5 százalék, a negyedik negyedévben több mint 2 százalékos pluszt kéne produkálnia a GDP-nek.
Majd jövőre – jól tudjuk, hosszabb időre előre mindig könnyebb nagyokat mondani. Bár már a kormány is óvatosabb lett, nem egy konkrét számot jelzett előre, hanem egy sávot, 3-6 százalékosat. Amely sáv alsó széle akár össze is jöhet, annyira alacsonyra ment le ugyanis az idei bázis, hogy azon könnyebb domborítani. Ám a harmadik negyedéves mínuszra adott reakciójában a nemzetgazdasági miniszter a kormány céljaként 2025-re már csak 3 százalék fölötti gazdasági bővülést jelölt meg.
Fotó: MTI
Persze így volt ez egy évvel ezelőtt is, most mégis arról beszélhetünk, hogy immár két egymást követő esztendőben zuhant recesszióba a gazdaság, azaz nem növekszik. Úgy „sikerült” ezt a nagy mínuszt összehozni, hogy a bázis sem volt magas, lévén, hogy 2023 hramadik negyedévében is csökkent a GDP éves alapon, akkor 0,4 százalékkal.
Az idei harmadik negyedév összgazdasági teljesítményének visszaeséséhez a nemzetgazdaság közel egyharmadát kitevő mezőgazdaság, ipar és építőipar együttes teljesítménye hozzávetőlegesen 2 százalékponttal járult hozzá. Vagyis az előző negyedévhez képest romlott a helyzet, hiszen akkor még csak az ipar volt a visszahúzó erő.
Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője szerint a mezőgazdaság esetében a száraz időjárás játszotta a legnagyobb szerepet a gyengébb teljesítményben, amely hatására a tavalyi kedvező időjárás és termés után az idei évben az ágazat teljesítménye mérséklődött. Az építőipar esetében pedig egyrészről a vállalatok beruházási hajlandóságának romlását érdemes megemlíteni, amely jelentős részben a külső kereslet gyengélkedése nyomán bizonytalan gazdasági környezethez és a gazdaságban meglévő szabad kapacitásokhoz köthető. De az ágazat helyzetét a kormányzati beruházások elhalasztása is visszafogta.
A nemzetgazdasági miniszter viszont egyértelműen az ipart nevezte meg a fő ludasnak, amit a fő exportpiacunknak számító német gazdaság elhúzódó válságával hozott összefüggésbe. Hűen az Orbán-kormány régi rossz szokásához, miszerint soha nem a saját tevékenységében látja a hibát, hanem külső okokban. Most például – ahogy Nagy fogalmazott – „a német autóipar, járműgyártás tragikus állapotával, amely erősen kihat a magyar autó- és akkumulátoriparra”.
A KSH az előzetes adatközlés gyorstájékoztatójában általában kevés részletet oszt meg a mögöttes folyamatokról. Amit azonban megtudhattunk a mostani tájékoztatóból, az komoly aggodalomra ad okot – hívja fel a figyelmet Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza. Önmagában azt nem tartotta meglepetésnek, hogy az agrárium, az ipar és az építőipar drasztikusan visszafogták a gazdaság teljesítményét. Igazából az volt számára váratlan, hogy a szolgáltatások, valamint a termékadók és támogatások egyenlegének együttes növekedési hozzájárulása csupán 1,2 százalékpont lehetett. Ez messze alulmúlja a várakozásokat. Ezzel szemben a kiskereskedelmi, vendéglátási és turisztikai adatok valamelyest bíztatóbb képet sejtettek a szolgáltatások kapcsán, de úgy tűnik, hogy az óvatossági motívum továbbra is rendkívül magas a lakosság körében.
Kérdés, a háromnegyedéves adatok láttán a gazdasági növekedést gyakorlatilag mindenáron – ám mint láttuk, eddig sikertelenül – hajszoló kormányzat fokozza-e a nyomást a Magyar Nemzeti Bankra (MNB), hogy a jegybanki alapkamat csökkentésével adjon stimulust. Már csak azért is, mert az az egyik ok, ami miatt most az árstabilitás megteremtéséért és megtartásáért már csak a rá rótt törvényi kötelezettségből fakadóan is az MNB szünetelteti a monetáris lazítást, Nagy Márton szerint már nem áll fenn. Mint a már említett konferencia-beszédében plasztikusan kifejtette: „Az inflációt legyőztük, lefeküdt, ott is maradt. Én már régóta elengedtem azt, az inflációtól már nem kell félni. Az infláció mostanság mindig a várakozások alatt alakul, rendszeresen meglep minket felfelé. A jegybank is beragadt az inflációs félelembe, ám most úgy tűnik, az infláció nem probléma”.
De vajon a mostani vezetés ellenáll-e majd ennek a nyomásnak, vagy az Orbán-kormánynak várnia kell 2025 tavaszáig? Amikor is három kamatdöntés-hozó Monetáris Tanács-tag mandátuma is lejár: az elnök Matolcsy Györgyé és Pleschinger Gyuláé márciusban, az egyik alelnökéé, Patai Mihályé pedig áprilisban. Vagyis papíron fél év múlva lesznek többségben a kilencfős testületben a már Nagynak is kedves tagok – lévén, hogy tavaly tavasszal már a nemzetgazdasági miniszter maximális egyetértésével került a testületbe Búza Éva és Kovács Zoltán.
Ugyanakkor bizonytalan, vajon a mostani gazdasági helyzetben, amikor – mint láttuk – annyi a bizonytalanság és a kilátások sem egyértelműek, nemcsak hazai, hanem nemzetközi téren, csupán a hitelkamatok csökkenése elegendő lehet-e ahhoz, hogy a vállalatok, vállalkozások banki idegen forrás igénybevételével vágjanak bele beruházásokba, fejlesztésekbe.
Ami az idei év egészére várható GDP-növekedést illeti, Virovácz Péter amondó, hogy a harmadik negyedéves adat drasztikusan átrajzolta a képet. Szerinte pusztán a frissen beérkezett adatok hatására már nem arról kell beszélnünk, hogy miként érhető el a 1,5 százalékos növekedés, hanem annak kell szurkolni, hogy elérhető legyen a 0,5 százalék. Egy újabb zsugorodással vagy stagnálással a záró negyedévben ugyanis még ezt sem tudja majd hozni a magyar gazdaság. A kormányzat által frissen bejelentett gazdasági intézkedések pedig az idei év hátralévő részében aligha hoznak bármiféle élénkülést. Egyelőre nem látszódnak olyan jelek, hogy a külső kereslet hirtelen talpra állna vagy a beruházások pillanatok alatt elkezdenének berobbanni. A fogyasztás fellendülése hozhat esetleg javulást, de a friss adat kapcsán vélhetően ismét romlik majd a fogyasztói bizalom, ami újabb negatív visszacsatolásként tovább rontja a kilátásokat. Ráadásul az, hogy a magyar gazdaság az év eleje óta egyre gyengébben teljesít, az úgynevezett áthúzódó hatás miatt a jövő évi növekedési kilátásokat is rontja. Csupán a technikai hatások következtében – a gyengébb áthúzódó hatás miatt – az ING Bank jövő évi GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzése 2,9 százalékra módosult. Vagyis úgy tűnik, hogy a kormányzat által kijelölt meglehetősen széles jövő évi növekedési sáv aljának eléréséhez is újabb gazdaságélénkítő csomag válhat szükségessé. Ez ugyanakkor kétségessé teszi a jövő évre tervezett 3,7 százalékos hiánycél teljesíthetőségét.
Molnár Dániel szerint a harmadik negyedéves GDP-adatok alapján az idei évben inkább az 1 százalék közeli gazdasági növekedés a reális, azonban ennek is feltétele, hogy a negyedik negyedévben már érdemben bővüljön a gazdasági teljesítmény a megelőző 3 hónaphoz viszonyítva. Az elhúzódó felpattanás a jövő évi gazdasági kilátások kapcsán is bizonytalanságot szül, annak mértékére továbbra is a külső kereslet alakulása lesz a legnagyobb befolyással. Amennyiben a külpiacainkon nem történik érdemi felpattanás, akkor a gazdaság a belső motorjai révén várhatóan csak nagy nehézségek tudja elérni a 3 százalék feletti növekedési ütemet.
Az Ersténél a mostani adat beérkezéséig 1,4 százalékos bővülést vártak, ami pesszimistának számított a piacon és most így is teljesen elérhetetlenné vált – közölte Nagy János makrogazdasági elemző. Kilátásba helyezve, hogy a részletek ismeretében revideálják majd az értéket, ami valahol 0,5-1,0 százalékos sávban lehet.
Az MBH Bank pedig azt jelezte, hogy a várakozásától elmaradó második negyedéves GDP adatközlés után az idei évre várt 1,6 százalékos növekedési prognózisát jelentős lefelé mutató kockázatok övezik. Emiatt a GDP bővülése szerintük valószínűleg az 1 százalékhoz lehet közelebb, és arra is mutatkozik valós esély, hogy az 1 százalékot nem fogja végül elérni.
A harmadik negyedéves GDP-adatról és a magyar gazdaság helyzetéről, kilátásairól is elmondja véleményét a csütörtökön 15 óra 30 perckor kezdődő Klasszis Klub Live-rendezvényünkön Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus. A teljesen ingyenes online adásban Ön is felteheti kérdéseit, ehhez elég csak az alábbi linken regisztrálni:
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
