A legtöbb elemzés szerint a 21. század konfliktusainak többsége az édesvíz körül fog kialakulni. Az egyik ilyen konfliktus pedig már most is elég forró ahhoz, hogy akár fegyveres összetűzéshez is vezessen Egyiptom, Szudán és Etiópia között – valamilyen leosztásban. Egyiptom jóléte évezredek óta a Nílus vizétől függ, az Etiópiában a Kék-Níluson épülő, 2023-ra elkészülő Reneszánsz-gát, illetve a mögötte található víztározó feltöltése viszont azzal fenyegeti Egyiptomot, hogy aszályos időszakokban jóval kevesebb vízhez juthat. Ez pedig az egyiptomi termőföldek jelentős részét használhatatlanná tenné.
Sótlan ötletek
A gát körüli helyzetet Egyiptom tárgyalásokkal és fenyegetőzéssel is igyekszik megoldani, de az ország azért igyekszik más módokon is növelni felhasználható édesvízkészleteit. A legkézenfekvőbb, ám nem túl olcsó megoldás a tengervíz sótalanítása. Egyiptomban jelenleg is működnek ilyen üzemek, ezek összesen nagyjából napi 800 ezer köbméter vizet képesek termelni. A kormány tervei szerint a kapacitást 2050-re 6,4 millió köbméterre növelnék.
Ebbe a folyamatba illeszkedik az az új terv is, amelyről a Reuters számolt be. Az Egyiptomi Nemzeti Vagyonalap a következő öt évben 17 sótalanító üzemet építtetne meg koncessziós modellben, külföldi befektetők bevonásával. Az új létesítmények 2,8 millió köbméter édesvíz előállítására lennének képesek naponta, de ez a mennyiség később még jócskán emelkedhetne is további fejlesztésekkel.
Drága lesz - de kinek?
Ez azonban sokba fog kerülni az egyiptomi költségvetésnek. Az állam ugyanis a 25 éves koncessziós szerződések keretében vállalja, hogy megveszi az üzemek által termelt vizet, és azt központilag értékesíti tovább a fogyasztóknak. A szubvenció pontos mértékét nem árulta el Ajman Szoliman, a vagyonalap vezérigazgatója, de a jelenleg ismert paraméterek alapján igencsak magas lehet. Az ország felkapott partszakaszain több szállodakomplexum, lakópark, sőt golfpálya is magántulajdonban lévő kisebb sótalanító üzemekből származó vizet használ, a fogyasztók itt nagyjából köbméterenként 250-350 forintnak megfelelő egyiptomi fontot (tehát egyébként nagyságrendileg a mostani magyar áraknak megfelelő összeget) fizetnek egy köbméterért. Az állami cégektől vásárló fogyasztók ennek körülbelül a tizedét fizetik – ez alapján tehát a kormánynak komoly összegeket kell majd kifizetnie a most épülő üzemek tulajdonosainak.
Persze a dolog nem ennyire egyszerű. A jelenleg működő sótalanító üzemek zömében igen drága, fosszilis energiahordozókból előállított energiát használnak,
a most kiírt koncesszióknak viszont feltétele, hogy az új létesítmények megújuló energiát, praktikusan elsősorban napenergiát használjanak. A költségeket tovább csökkentheti az új üzemek jobb méretgazdaságossága, valamint a kedvező finanszírozási konstrukciók is.
A vagyonalapnál abban reménykednek, hogy az egy köbméter édesvíz előállításához jelenleg nagyjából szükséges 300 ezer forint körüli befektetési költségek 20-25 százalékkal is csökkenhetnek mindezek hatására.
Az érdeklődés mindenesetre Szoliman szerint hatalmas. „Olyan ajánlatokat kaptunk, hogy bármilyen kívánt kapacitást létre tudunk hozni. A befektetők akár háromszor ekkora kapacitásra is nyitottak” – nyilatkozta a vezérigazgató, aki szerint jelenleg az ajánlatok kiértékelése zajlik, és hamarosan megkezdődnek a tárgyalások is a szerződések pontos részleteiről.
