Március közepén Oroszország belengette, kezdeményezték a barátságtalan országokkal a kettős adóztatás elkerülésére kötött egyezmények felfüggesztését. Ennek legfrissebb fejleménye, hogy a nagyhatalom budapesti nagykövete, Jevgenyij Sztanyiszlavov egy interjúban közölte, Magyarországot az oroszellenes szankciók jóváhagyása miatt nyilvánították „barátságtalan országgá”.
A bejelentés nem szimbolikus, ugyanis összevetve a cikkünk elején jelzett kitétellel, ez azt jelenti, hogy ha az orosz jogalkotási folyamat befejeződik (azaz Putyin elnök az orosz pénzügyi, illetve külügyi tárca kezdeményezésének megfelelően kiadja az erről szóló elnöki dekrétumot), a Magyarországgal kötött, kettős adóztatást elkerülő megállapodás is érvényét veszti.
Mása (és Vologya) sem eszi olyan forrón a kását
Persze ez nem egyik napról a másikra történik meg. A tavalyi év júliusának elején az Egyesült Államok is közölte, mivel Magyarország blokkolja a globális minimumadó bevezetését, ezért felmondják az amerikai szuperhatalom és hazánk között 1979 óta érvényes, ilyen tartalmú szerződést. Az időzítés azonban nem volt véletlen: az egyezmény értemében a hivatalos diplomáciai értesítést követő hat hónapos türelmi időszak utáni január 1-jén lép hatályba a felmondás, és mivel az értesítést 2022 júliusában küldték meg, az egyezmény felmondása csak 2024. január 1-jétől lesz érvényben.
A nyomásgyakorlás hatásos volt, 2022 végén az Orbán-kormány visszakozott a globális minimumadó elleni harcban. (A hivatalos indoklás szerint azért, mert az Európai Unió elismerte a helyi iparűzési adó beszámítását a társasági adóba.)
Hasonló a helyzet az orosz kettős adózást kizáró egyezménnyel, melyet Magyarországon egy 1999-ben elfogadott törvény léptetett életbe. A megállapodás 29. Cikke értelmében azt
„bármelyik naptári év végét legalább 6 hónappal megelőzően” lehet felmondani, és ebben az esetben a következő év január 1-jétől érvényes is a felmondás.
A két megállapodás ilyen jellegű hasonlósága nem véletlen, ugyanis mindkettő a bilaterális adózási megállapodásokra ajánlott, úgynevezett OECD-modellegyezmény formuláját követi. Ez pedig azt ajánlja, hogy a megállapodások felmondására vonatkozó diplomáciai értesítést legkésőbb a naptári év vége előtt hat hónappal át kelljen adni. Ennek oka elég nyilvánvalóan az, hogy a két ország gazdasági szereplői fel tudjanak készülni a változásra.
Putyinéknak tehát Magyarország tekintetében is gyakorlatilag három hónapjuk van az elnöki rendelet megalkotására, hogy az 2024. január 1-jén hatályba is léphessen, ha csak ezt követően írja alá a rendeletet az elnök, akkor ez is csúszik egy évet. Elviekben tehát nem elképzelhetetlen, hogy – hasonlóan az amerikaiakhoz – az oroszok is egy ilyen elnyújtott fenyegetésnek szánják az egyezmény felmondását.
Az orosz–magyar megállapodás – az OECD-modellegyezménynek megfelelően – számos területen szabályozza, melyik ország adójoga érvényes, és ennek értelmében egy adott jövedelem vagy vagyontárgy hol adóztatható.
Így például (a teljesség igénye nélkül):
- ingatlanvagyonból származó jövedelem az ingatlan fekvése szerinti országban,
- a vállalkozás nyeresége a székhely szerinti országban, de ha a másik államban van telephelye, akkor utóbbiban,
- a nemzetközi szállításból származó jövedelem az adott személy illetősége szerinti országban,
- osztalék, kamat, jogdíj az abban részesülőnek országában,
- munkajövedelem, nem önálló tevékenység jövedelme, művészek, sportolók jövedelme a munkavégzés, teljesítés helye szerinti országban,
- nyugdíj az adott személy illetősége szerinti országban,
- a vagyon annak elhelyezkedése szerinti országban
adóztatható.
A nem szabályozott kérdésekben az orosz–magyar megállapodás magyar részről a mentesítés módszerét alkalmazza, azaz azt az adott jövedelmet vagy vagyont, mely mindkét országban adóköteles lenne, nem kell belevenni az adóalapba, míg orosz részről a beszámítás módszerével él, tehát a Magyarországon megfizetett adót le kell vonni az oroszországi adó összegéből.
Mivel is járna az egyezmény felmondása?
Az utca embere számára – látszólag – az égvilágon semmivel. Nem kell plusz bevallást adni, több vagy kevesebb adót fizetnie. Ám nem véletlenül kötik meg ezeket a bilaterális egyezményeket. Az országok közti gazdasági kapcsolatok, vegyesvállalatok, munkaerő-áramlás miatt fontos szabályozni ezeket az adózási kérdéseket.
Gondoljunk például egy magyar személyre, aki egy orosz céghez megy ki dolgozni, ott vesz egy ingatlant. A jövedelme, az ingatlanvagyon után mindkét országban adófizetési kötelezettség terhelhetné, hiszen az adózási jogszabályoknak személyi és területi hatályuk is van.
Gondolhatunk egy orosz művészre is, aki Magyarországra jön fellépni. A gázsija után eddig csak itt kellett adóznia, de az egyezmény felmondása után az orosz adóhatóság is kopogtatni fog az ajtaján. Bár most a budapesti, 10. Színházi Olimpián nem lépnek fel, de korábban a Nemzeti Színházban rendezett Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) rendszeres vendége volt a moszkvai Vahtangov Színház. Színészeiknek kettős adózást elkerülő egyezmény nélkül Magyaországon és Oroszországban is adózniuk kellett volna a művészi tiszteletdíjuk után. Hasonlóan járhat a Ferencváros focicsapatának orosz edzője, Sztanyiszlav Csercseszov is, aki orosz állampolgárként Magyarországon szerzi meg jövedelmét.
A Fradi vezetőedzőjéhez hasonlóan járhatnak azok az orosz műkorcsolyázók, illetve a korcsolyaszövetségben ülő, orosz állampolgárságú vezetők is, akiket Kósa Lajosék „magyarítottak” – orosz állampolgárként magyar színekben versenyezve egy külföldön elnyert díjazás, az arra fizetett szövetségi vezetői prémium kacifántos adózási helyzetet teremt.
Vagy gondoljunk egy orosz cég magyarországi leányvállalatára, amelyik osztalékot fizet az anyacégnek! Bár itthon az anyavállalatnak fizetett osztalékot nem terheli forrásadó, de ennek kivetése nemzeti hatáskör, így kettős adóztatást kizáró egyezmény hiányában a fizetett osztalékot adóztathatná Magyarország mint forrásország és Oroszország mint célország is. (Megjegyezzük, az Európai Unióban érvényes úgynevezett anya-leány irányelv nem engedi, hogy a leányvállalat által az anyacégnek fizetett osztalékot forrásadóval sújtsák, így az osztalékadó hazai bevezetésének esélye gyakorlatilag nulla.)
Visszafelé azonban jön a koki és a saller. Az OTP-nek ugyanis van 2,4 millió ügyféllel rendelkező oroszországi leánybankja, ennek saját tőkéje 30,7 milliárd, mérlegfőösszege pedig 127,9 milliárd rubel volt 2021 végén. Amennyiben az anyabank úgy döntene, hogy osztalékot fizettet az oroszországi leánybankkal, úgy
kettős adózást kizáró egyezmény nélkül 15 százalék forrásadót kellene befizetnie az orosz költségvetésnek,
hogy azután a magyarországi anyabankot itthon még társasági adó is sújtsa a kapott osztalék után. Oroszországban ugyanis – ha nincs egyezmény – ilyen mértékű forrásadó terheli a fizetett osztalékot.
A kettős adóztatás elkerülését szolgáló egyezmények célja tehát annak kiküszöbölése, hogy a gazdasági kapcsolatokat többlet adóteher, illetve ezzel együtt többlet adminisztráció is terhelje. Nem véletlen, hogy a legritkább esetben folyamodnak ahhoz az eszközhöz, hogy ilyen egyezményeket felmondjanak, azzal ugyanis
megnehezítik, megdrágítják a két ország közti kereskedelmet.
Az amerikaiak cselesek voltak, másfél éves „laufot” hagytak. Vajon az oroszok keménykedni fognak vagy ők is csak fenyegetnek?
