Bár az egyezmény maga rendezi a felmondás lehetőségét, ez mégsem nevezhető megszokott gyakorlatnak a nemzetközi adózásban, éppen ezért az amerikai lépés üzenetértékű: az USA nyomást kíván gyakorolni a magyar kormányra, hogy az ne blokkolja a globális minimumadó EU-s elfogadását. A kérdés, hogy ez mekkora valódi nyomást jelent, azaz valós problémát okozna-e, ha megszűnne a két ország közötti adóegyezmény.
Osztalékadók: 15 százalék helyett 35 százalék, 5 százalék helyett 30 százalék
Jelenleg, ha egy magyar befektető úgy dönt, hogy magyar helyett amerikai társaság részvényét vásárolja meg a tőzsdén, akkor ez neki adózási szempontból semleges, köszönhetően az adóegyezménynek.
Jelenleg ugyanis az amerikai cég által a magyar magánszemély befektetőnek fizetett osztalékra legfeljebb 15 százalék amerikai forrásadót lehet felszámítani. Ezen felül pedig további szja-fizetési kötelezettség ezen a bevételen már nem terheli a magyar adózót.
Adóegyezmény nélkül azonban az amerikai forrásadókat nem korlátozza semmi, így az egyezmény megszűnése esetén a magyar befektetőknek 30 százalékos forrásadóval kell számolniuk az amerikai osztalék után. Ezt azonban a magyar szja-törvény még további 5 százalék személyi jövedelemadóval is megfejeli. Összesen tehát az ilyen hozamokat egyezmény hiányában 35 százalék jövedelemadó terhelné.
„Az egyezmény megszűnésének további hátrányos következménye, hogy az amerikai tőzsdén jegyzett társaságok részvényeivel való kereskedés már nem minősülne ún. ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelemnek, így azokkal már csak a kedvezőtlenebb, árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok alapján lehetne kereskedni” – hívja fel a figyelmet a Jalsovszky szakértője.
Magyar társaságok amerikai leányvállalatai oldalán is jelentős adónövekedésre lehet számítani, hiszen ott az osztalék után eddig összesen 5 százalék amerikai forrásadót kellett megfizetni. Egyezmény nélkül viszont ezek mértéke 30 százalék-ra emelkedne.
Az amerikai befektetők kevésbé járnak rosszul
A helyzet némileg derűsebb az amerikaiak magyar befektetései tekintetében, hiszen a külföldi társaságok számára fizetett osztalék és kamatjövedelmek után Magyarország nem vet ki egyáltalán forrásadókat, a magánszemély befektetőknek is csak a 15 százalék személyi jövedelemadóval kell számolniuk, amit a jövőben is be tudnak számítani az Egyesült Államokban fizetendő adóikba.
Ennek ellenére azért mégsem mondható teljesen szimbolikusnak az egyezmény felmondása az amerikai befektetők oldaláról sem. Egyrészről az egyezmény hiánya mindig többlet kockázatot jelent, hiszen így semmi sem védené a befektetőket attól, ha a jövőben Magyarország mégis úgy döntene, hogy az amerikai minta alapján magas forrásadót vet ki a külföldre fizetett kamatokra és osztalékokra.
Ráadásul az 1979-es magyar adóegyezmény több szempontból is speciális, aminek köszönhetően az amerikai vállalkozások előszeretettel használták Magyarországot olyan holdinglokációként, amin keresztül az európai és ázsiai befektetéseiket és azok finanszírozását kezelték.
A fentieken kívül is számtalan olyan adózási kérdést rendez egy adóegyezmény, amely egyezmény hiányában nagyon nehéz helyzetbe tudja hozni az adózókat. Ha ezt összevetjük azzal, hogy az USA még mindig Magyarország legnagyobb EU-n kívüli befektetője, talán látható, hogy a két ország gazdasági kapcsolataiban komoly zavarokat okozna az adóegyezmény hiánya, Magyarország tőkevonzó-képessége pedig lecsökkenne.
Tényleg egyezmény nélkül maradunk?
Eddig ugyanakkor talán nem fajulnak a dolgok. A nyomásgyakorlási szándékot, nem pedig a gazdasági kapcsolatok megszakítását jelzi például, hogy az amerikaiak június 30-a után értesítették a magyarokat, ezzel ugyanis 2024-ig kitolták a felmondás hatályosulását. Ha ugyanis még június 30-a előtt történt volna az értesítés, akkor az egyezmény felmondásának hatásai már a jövő évtől érvényesülnének. Ezek alapján pedig nem kizárt, hogy még azelőtt sikerüljön egy új adóegyezményt tető alá hozni, hogy a korábbi hatályát vesztené.
„Az nem volt eddig se titok, hogy amerikai oldalról az 1979-es adóegyezmény már nem volt megfelelő és annak megújítása el is kezdődött a 2000-es évek közepétől. Végül 2010-ben sikerült is elfogadni az új adóegyezményt, ami felváltotta volna az 1979-eset, de annak amerikai ratifikációja ottani belpolitikai okokból elakadt. Mivel a magyar fél már ratifikálta ezt az egyezményt, az amerikaiak ratifikációjával az alkalmazhatóvá is válhatott volna – és most sem kizárt, hogy a 2010-es egyezmény lesz majd a kiút a felmondásból” – zárja Czoboly Gergely.
