Volt már olyan furcsa érzése, hogy pontosan ugyanazt a helyzetet tapasztalta meg, amit egyszer már régebben, pedig az reálisan lehetetlen volt? Pedig néha igenis úgy tűnik, mintha újra élnénk valamit: olyan szituációban vagy helyen találjuk magunkat, ami nagyon ismerős, pedig a valóságban még soha nem jártunk ott. Ez a déjà vu-ként ismert jelenség nagyon régóta foglalkoztatja a filozófusokat, neurológusokat és írókat.
Jó, azt be kell látnunk, hogy egyetlen egy dologban kizárt, hogy déjà vu-t élne át valaki, ez pedig az, hogy volt-e forint valaha ilyen gyenge. Ugyanis a cikk írásakor 425 körül jár egy euró, a dollár pedig már a 436-ot karcolja alulról.
Az 1800-as évek végétől kezdődően számos elmélet született arról, hogy mi okozhatja a déjà vu-t, ami franciául annyit tesz: „egyszer már látott”. Az emberek azt gondolták, hogy talán mentális diszfunkcióból vagy egyfajta agyi problémából eredhet az élmény. Esetleg az emberi emlékezet egyébként normális működésének átmeneti akadozása tehet róla. Ezek ellenére a téma egészen a közelmúltig mégsem jutott el a tudományos magyarázatig.
A paranormálistól a tudományos felé haladva
Az évezred elején egy Alan Brown nevű tudós úgy döntött, hogy áttekinti mindazt, amit a kutatók addig a déjà vu-ról összegyűjtöttek. A legtöbb dolog azonban amit talált, paranormális színezetű volt, s ezek mindegyike inkább a természetfelettihez kapcsolódott – olyan dolgok, mint az előző életek vagy a spirituális képességek. Szerencsére olyan tanulmányokat is talált, amelyekben embereket kérdeztek meg rendszeres déjà vu élményeikről, s ezekből a dokumentumokból Brownnak sikerült néhány alapvető megállapítást kiszűrnie a déjà vu jelenségről.
Brown például megállapította, hogy nem minden ember, hanem úgy nagyjából kétharmaduk tapasztal déjà vu-t élete valamely pontján.
Megállapította, hogy a déjà vu leggyakoribb kiváltója oka egy jelenet vagy hely, a következő leggyakoribb kiváltó indikátor pedig egy-egy beszélgetés. Arról is beszámolt, hogy az orvosi irodalom egy vagy több évszázada utal arra, hogy a déjà vu és az agyi történések bizonyos típusai között lehetséges összefüggés van.
Brown recenziója a déjà vu témáját ezzel a mainstream tudomány birodalmába emelte, mert megjelent egy tudományos folyóiratban, majd egy könyvben is, s ezzel munkája katalizátorként szolgált a tudósok számára, hogy kísérleteket végezzenek a déjà vu-témájában.
A déjà vu tesztelése pszichológiai laborban
Brown munkája nyomán a The Conversation cikkírójának saját kutatócsoportja olyan kísérleteket kezdett végezni, amelyek célja a déjà vu lehetséges mechanizmusaira vonatkozó elmélet tesztelése volt. Megvizsgáltak egy közel évszázados hipotézist, amely azt feltételezi, hogy a déjà vu akkor fordulhat elő, ha térbeli hasonlóság van egy aktuális szituáció és egy fel nem idézett jelenet között az emlékezetben. A pszichológusok ezt az úgynevezett Gestalt-ismeretek hipotézisének nevezték el.
Képzeljük el például, hogy elhaladunk egy kórházi osztály ápolási részlege mellett, amikor meglátogatjuk egy beteg barátunkat. Noha még soha nem jártunk ebben a kórházban, olyan érzésünk támad, mintha jártunk volna már ott. A déjà vu-élmény hátterében az állhat, hogy a jelenet, beleértve a bútorok és az egyes tárgyak elhelyezkedését a térben, ugyanolyan elrendezésű, mint egy másik jelenet, amelyet a múltban tapasztaltunk.
Lehet, hogy az ápolási részleg elhelyezkedése -, a székek, az ajtók, a pult, ahogy a folyosó sarkaihoz csatlakozik, vagy a rajtuk lévő tárgyak – megegyezik azzal, ahol egykor valahol jártunk. Lehet, hogy igen hasonlóan volt berendezve minden, mint mondjuk egy régi iskolai rendezvényen, amelyen pár évvel korábban részt vettünk. A Gestalt-ismeretek hipotézise szerint, ha nem jut eszünkbe az a korábbi, a jelenlegihez hasonló elrendezésű szituáció, akkor lehet, hogy csak egy erős ismerős érzésünk támad, mintha már megtörtént volna ugyanez velünk.
Ennek az ötletnek a laboratóriumi vizsgálatához Anne Cleary, a cikk írójának csapata a virtuális valóság segítségével helyezte el az embereket a jelenetekben. Így leképezhették azokat a helyzeteket, amelyekben az emberek találták magukat. Egyes jelenetek térbeli elrendezése megegyezett, a többi eltért egymástól. Amint azt előre gondolták, a déjà vu nagyobb valószínűséggel fordult elő, ha az emberek olyan szituációban voltak, amely ugyanazt a térbeli elrendezést tartalmazza, mint egy korábban megtekintett jelenet, amelyre nem emlékeztek vissza.
Ez az új kutatás tehát arra világít rá, hogy a déjà vu kialakulásához hozzájáruló tényező lehet az emlékezetben olyan régről megbújó jelenet, amelyet tudatosan nem sikerül felidézni, de nagyon hasonló egy új helyzet térbeli hasonlóságához.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak a térbeli hasonlóság lehet a déjà vu egyetlen oka.
Valószínűleg sok tényező járulhat hozzá, hogy egy jelenet vagy helyzet olyan ismerőssé váljon, amitől felkiáltunk: ezt már láttam, itt már jártam, ezt már átéltem egyszer! Ezért további kutatások szükségesek e titokzatos jelenség további lehetséges tényezőinek feltárására.
