A szokásoktól eltérően a búcsúzó év végén nem tudtak megállapodni a munkaadói és munkavállalói szervezetek a minimálbér következő évi emeléséről, a döntés a mostani napokra maradt. Úgy tűnik, hogy nem lesz teljes konszenzus az új minimálbérről: a munkaadói oldal, valamint a munkavállalói érdekképviseletek közül többen is támogatnák a 4 százalékos emelést (ami valójában 4,1 százalékos lehet, erre később visszatérünk), ám ebbe a Magyar Szakszervezeti Szövetség nem hajlandó belemenni. Azzal érvelnek a nagyobb emelés mellett, hogy a legalacsonyabb jövedelmeket muszáj felzárkóztatni a környező országok minimálbéreinek szintjéhez. Márpedig a térségben rendre nagyobb emelésről döntöttek, mint ami nálunk közvonalazódik.
A leszakadás a többi országtól nem azért veszélyes, mert a magasabb bér reményében elvándorol a magyar munkaerő. A verseny nem ezért a munkaerőpiaci rétegért zajlik, hanem a képzett, korszerű szaktudással rendelkező dolgozókért.
Ugyanakkor a minimálbért muszáj emelni, azért, mert ezen keresztül tud hatni az állam a vállalatok bérpolitikájára. Ha a bérskála legalján nő a bér, akkor a felsőbb bérkategóriákban is emelni kell a fizetéseket, hogy ne torlódjanak a fizetések. Ez ugyanis azzal fenyeget, hogy a képzetteb alkalmazottak motiválatlanok lesznek, vagy máshol keresnek munkát, ahol nagyobb fizetést kapnak. Végső soron a cég járhat pórul azzal, ha nem figyel a munkakörökhöz rendelt bérekre.
Továbbá mivel a minimálbért viszonyítási alapnak tekintik egy sor pénzbeli kifizetés megállapítása során, már csak ezért is szükség van a legkisebb bér kiigazítására. Arra egyébként van kormányzati ígéret, hogy ezeket az ellátásokat visszamenőleg kiigazítják januártól, amint megszületik az egyezség az emelésről.
De van még egy fontos szempont a minimálbérek karbantartása mellett. Ez pedig az alapszintű megélhetés biztosítása. Ehhez kapaszkodóul szolgál(na) a szegénységi küszöb forintosítása, de erre vonatkozóan manapság nehéz adatokat találni. Ehhez mélyre kell ásni a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) számításai között. Itt azt találtuk, hogy 2019-ben havi 93 ezer forint volt ez az összeg (ami a medián ekvivalens 60 százaléka; ennél frissebb adat értelemszerűen nincs).
A minimálbér ennél nagyobb, de cikkünk szempontjából ez kevésbé fontos: amire most szeretnénk felhívni a figyelmet, az a minimálbér-emelés várható erodálódása az árak emelkedése miatt.
Nézzük tehát, mit lehet tudni ezekről mai állás szerint. A minimálbér összege jelenleg bruttó 161 ezer forint (a garantált bérminimummal most nem foglalkozunk), amit várhatóan 4 százalékkal emelnek meg, a februári bérekkel kezdődően, amit márciusban fognak kifizetni. Van esély arra is, hogy az év közepén további 1 százalékkal emeljék a minimálbért, attól függően, hogy a kormány hajlandó-e tovább csökkenteni a szociális hozzájárulási adót a hatéves bérmegállapodásban foglaltaknak megfelelően. Ennek vannak feltételei, a reálbérnek egy meghatározott időszakban kell 6 százalékkal emelkednie, az eredeti megállapodás szerint. (De volt már arra példa, hogy a kormány ettől eltekintett.)
Januárra még a tavalyi minimálbért kapják azok, akiket erre jelentettek be, a tárgyalások elhúzódása miatt. Tehát az évből 5 hónapig kapják majd a 4 százalékkal emelt bért, amit júliustól pedig további 1 százalékkal növelnek. Bruttó összegben ez így néz ki:
- Januárra jár a tavalyival egyező 161 000 forint
- Február és június között a 4 százalékkal emelt összeg, 167 400 forint
- Júliustól pedig a további 1 százalékkal emelt bér, vagyis 169 114 forint.
Ez éves átlagban 4,1 százalékos emelésnek felel meg (hiszen januárra még a tavalyival egyező összeget kapják a minimálbéresek).
Ezen a ponton érdemes vetnünk egy pillantást a KSH, valamint a Magyar Nemzeti Bank releváns elemzéseire, jelentéseire. A statisztikai hivatal éves bontásban közli az egy főre jutó éves kiadások alakulását jövedelmi decilisek szerint, a jegybank inflációs jelentéséből pedig azt tudjuk meg, hogy idén hogyan alakulnak az árak a termékek és szolgáltatások csoportjai szerint.
Érdemes előbb az árakkal kezdeni: a legutóbbi inflációs jelentésből kiszedett alábbi táblázat azt mutatja meg, hogy az MNB szerint tavalyhoz hasonlóan az élelmiszereknél idén is jelentősebb áremelkedés várható, de még ennél is nagyobb lesz a drágulás a dohányáruk, szeszes italok körében. Utóbbit elsősorban a hatósági jövedéki adó kétszeri emelése fogja idén megdobni.
A KSH egyelőre csak a 2019-es adatokat tette közzé (a 2020-asra várni kell, hisz még csak most ért véget az év), de a COICOP-főcsoportok szerinti besorolás alapján pont azok a termékkörök drágulnak legjobban idén, amelyek a legnagyobb részt tették ki az alacsonyabb jövedelműek fogyasztásában (a COICOP az EU-ban alkalmazott, a fogyasztás rendeltetésszerű felhasználása szerinti csoportosításán alapul).
A legalsó decilisekbe tartozók tehát a rendelkezésre álló jövedelmük nagyobb részét költötték ezekre az áruféleségekre, mint a tehetősebbek. S nincs okunk feltételezni, hogy ebben érdemi változást hozott 2020, főleg, hogy a koronavírus-járvány pont az alapvető áruféleségek felé terelte a forgalmat, nagyobb kiadásokat ugyanis kevesebben mertek megkockáztatni.
Az élelmiszerek esetében ez a mutató 24-31 százalék között szóródik az alsó 5 decilisnél, míg a lista éléhez, tehát a legtehetősebbek közé tartozóknál 19-26 százalék között. Ennek persze az is a magyarázata, hogy nem lehet korlátlanul vásárolni az élelmiszert, a fogyasztásnak vannak biológiai határai. Abszolút értelemben természetesen nagyobb összeget hagynak a boltokban, piacokon a magasabb jövedelmmel rendelkezők.
A két évvel ezelőtti folyamatok értékelésében ezt a folyamatot így fogalmazta meg a statisztikai hivatal:
A fogyasztás szerkezetében is jelentősek a különbségek. Míg a lakosság leggazdagabb 20 százaléka a kiadásainak 51,1 százalékát fordította alapvető szükségleteinek kielégítésére (élelmiszerekre és alkoholmentes italokra, lakásfenntartásra és közlekedésre), addig a legszegényebb jövedelmi ötödbe tartozók esetében már 61,2 százalék volt ez az arány, költéseik között így kisebb hányadot képviselhettek az egyéb szükségleteik kielégítésére fordított összegek.
Mint a jelentésekből kiderül, a jegybank szerint idén az élelmiszereknél 4,6-4,8 százalékos lehet a drágulás, ami felette van a minimálbérek tervezett emelésének. Erre persze lehet azt mondani, hogy a tavalyi, 8-9 százalékos élelmiszer-inflációhoz képest ez még egészen moderált áremelkedés, de sokaknak az országban ez is gondot fog jelenteni. Az alacsony jövedelmű aktív háztartások mellett például a nyugdíjasoknak, akiknek a járandósága idén 3 százalékkal nőtt, mert a kormány szerint ekkora lesz az infláció 2021-ben. Ehhez jön még hozzá a 13. havi nyugdíj egy heti részlete februárban, de azzal együtt is elmondható, hogy az idősek fogyasztásában szintén meghatározó élelmiszerek drágulását ez sem fogja fedezni teljes mértékben. Pláne, hogy a jegybank - csakúgy, mint a KSH - átlagokkal számol, s azokhoz képest jelentős eltérések lehetnek (és lesznek is) a boltokban.
A dohányféléknél, szeszes italoknál pedig még ennél is jelentősebb, 11 százalék feletti lehet idén az áremelkedés üteme. Itt is azt tapasztalni, hogy míg a vékonyabb pénztárcájúak a kiadásaik 3.5-4 százalékát fordítják erre, a tehetősebbek ez alatt költenek.
Természetesen nem akarunk szószólói lenni a káros szenvedéllyel élőknek, de elvitatni sem akarjuk a jogát senkinek, hogy arra költse a pénzét, amire akarja. Pusztán rögzítettük, hogy a legkisebb fizetésért dolgozókon valószínűleg a 4 százalék körüli minimálbér-emelés sem fog segíteni, mert a megélhetésük jobban fog drágulni idén.
