A bértárgyalások amúgy sem feltétlenül egyszerű és gördülékeny folyamatát az idei koronavírus-járvány, és annak negatív gazdasági hatásai csak még nehezebbé tették. Nem is csoda, hogy a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának legutóbbi egyeztetésén sem közeledtek a munkaadói és munkavállalói álláspontok. Sőt, csak még inkább kiéleződtek a véleménykülönbségek: a munkaadói oldal a gazdasági problémákra hivatkozva nem lát reális esélyt a minimálbér jövő évi emelésére, miközben a munkavállalók ugyanilyen hivatkozással szeretnének jelentős, kétszámjegyű emelést, hogy javuljon a dolgozók jövedelmi helyzete.
Jelenleg a munkaadói érdekképviseletek egy későbbi időpontra halasztanák a bértárgyalásokat, amikor már többet lehet látni a 2021-es folyamatokból. Ezzel szemben a munkavállalói szervezetek 10 százalék körüli béremelésre tettek javaslatot, ugyanakkor jelezték, hogy a járvány gazdasági hatásai miatt készek a kompromisszumra. Hogy végül milyen megállapodás születik, azt megtippelni sem lehet egyelőre, ha azonban nem, vagy csak minimális mértékű emelésre fog sor kerülni, az a mostaninál is kedvezőtlenebb helyzetbe sodorja Magyarországot. A bérek mentén még nagyobb lesz a leszakadása hazánknak.
Meglepő módon egyébként ezt a kérdést illetően az egyeztetésen sem sikerült egységes álláspontot képviselni. A szakszervezetek felvetették az ország lemaradását a V4-ek és Romániához képest, Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke szerint viszont nincs lemaradva Magyarország. Ezt a vásárlóerő-paritáson számolt és GDP-vel arányos adatokra támaszkodva jelentette ki; szerinte az Eurostat számok azt mutatják, hogy nagyjából átlagos szinten van az ország a régióban. Hogy tisztázzák a helyzetet, felkérték a kormány részéről szintén jelenlevő Palkovics László, innovációs és technológiai minisztert, hogy a nemzetközi összehasonlító statisztika alapján mérje fel a kormány, hol áll pontosan Magyarország.
Mondhatnánk, hogy rendszeres olvasóink már most tudhatják a választ erre a kérdésre, mivel rendre beszámolunk arról, hogy nemzetközi összehasonlításban hogy szerepel Magyarország - legyen szó átlagos nettó bérről, vagy a minimálbérről.
Legutóbb pont szeptember második felében írtunk arról a frissített Eurostat-adatok alapján, hogy - mégha csak minimálisan is, de - a román bruttó minimálbér már megelőzte a magyart. Ennek magyarázata, hogy bár a román lej is veszített értékéből az euróval szemben, olyan mértékű leértékelődés mégsem történt, mint a forint esetében. Így nemzetközi összehasonlításban a magyar minimálbér a harmadik legkisebb, aminél előnytelenebb helyen még nem szerepelt hazánk. Nálunk csak a lett és a bolgár érintettek kapnak kevesebb minimálbért euróban számolva. A bruttónál azonban beszédesebb a nettó összeg és az is vásárlóerő-paritáson számolva. Így nézve sem áll fényesen hazánk, hiszen becslésünk szerint a magyar nettó minimálbér vásárlóereje 503,7 euró, a románé pedig 553,5 euró. Vagyis a román minimálbér vásárlóereje 50 euróval nagyobb a magyarnál.
Tehát ilyen helyzetből vágtak neki a felek a bértárgyalásoknak és már a nemzetközi megítélés szempontjából sem elhanyagolható, végül milyen döntés születik a 2021-es minimálbért illetően. Az eddig napvilágot látott információk alapján itt már nem a felzárkózásunk üteme lesz kérdéses, hanem az, hogy sikerül-e legalább szinten tartani a leszakadás jelenlegi mértékét. Mert, hogy látszólag sem a V4-es országokat, sem Romániát nem nagyon befolyásolta a koronavírus-járvány és annak gazdasági hatásait.
Válság ellenére is fontos a lendületesen növekvő minimálbér
Miközben hazánkban még nagyon távol állnak egymástól az álláspontok, más visegrádi országban már akár hetekkel ezelőtt eldőlt a jövő évi minimálbér összege. Joggal vetődhet fel azonban a gondolat, hogy a koronavírus-járvány második hulláma majd felülírja ezeket a biztosnak tűnő terveket. Valójában azonban a második hullámtól függetlenül, annak tomboló szakaszában születtek meg ezek a döntések.
Szlovákiában például október 20-án hagyták jóvá a minimálbér-emelés mértékét, aminek értelmében 580 euróról 623-ra nő jövőre a kötelezően adandó legkisebb fizetés - vagyis 7,4 százalékos emelésről döntöttek. Így a minimálbér már a bruttó átlagbér 57 százalékának megfelelő összeg lesz. Északi szomszédunknál egyébként rögzített cél a következő évek emelései során, hogy elérje a minimálbér az átlagbér 60 százalékát.
Lengyelországban novemberben a kormánynak kellett határoznia a minimálbér jövő évi mértékéről miután a Szociális Érdekegyeztető Tanács tárgyalásai nem jártak sikerrel. A kormány döntése értelmében 2600 zlotyról 2800-ra nő jövőre a minimálbér, ami a szlovákhoz hasonló mértékű, 7,7 százalékos emelésnek felel meg. Az eset pikantériája, hogy nettóban 2061 zlotyt kapnak majd az érintettek, az összeg forintban véve megközelítőleg 166 ezer forint. Vagyis többet kapnak kézhez, mint amennyi a magyar érintetteknek bruttóban (!) szerepel a bérlapján.
A cseh minimálbér jövő évi mértékéről egyelőre nem született döntés, ahogy Romániában sem. Utóbbi esetben azonban markánsan kezd körvonalazódni, mire számíthatnak a dolgozók. A szakszervezetek ugyanis egyetértettek abban, hogy jelen körülmények között a várható infláció mértékével, vagyis 2,2 százalékkal emeljék a minimálbért. Emellett a munkaadók, a szakszervezetek és a kormány részvételével egy szakértői csoportot állítanak fel, melynek fő feladata az lesz, hogy egy összehasonlító elemzést készítsen arról, más európai országok hogyan alakították a minimálbért.
Ezekből a tervekből kiindulva pedig egész pontosan kirajzolódik, hogy amennyiben Magyarországon nem emelik a minimálbért, és egy későbbi időpontra halasztják a döntést erről, a további leszakadás veszélye fenyegeti a hazai minimálbért. Jelenlegi euró-árfolyamokat figyelembevéve
- a magyar minimálbér 447 euró lesz,
- a román 467,6,
- a szlovák 623,
- a lengyel pedig 625 euró.
Az emelés mértéke mellett egyébként nem elhanyagolható tényező a nemzetközi összehasonlítás során a forint erőssége sem. Mint arra már több, korábbi cikkünkben is rávilágítottunk, az elmúlt évek kétszámjegyű jelentős bérnövekedési (és a minimálbér-emelési) ütemét az egyre gyengébb forint folyamatosan erodálja. Így a nemzetközi rangsorokban egyre lejjebb csúszik Magyarország, és nemcsak a minimálbér, de az átlagos nettó bér vonatkozásában is.
Abban az esetben, ha egyáltalán nem, vagy csak kismértékű minimálbér-emelésről döntenek a felek, akkor ez a tendencia fog folytatódni, vagy akár még gyorsabb leszakadást fog mutatni hazánk.
Bár ez a kép meglehetősen kedvezőtlen, a Magyar Nemzeti Bank egy szakértői cikkében arra a megállapításra jutott, hogy a minimálbér szintje megfelel a magyar gazdaság fejlettségi szintjének. Ahogy az sem elhanyagolható tény, hogy egy adott országban hányan dolgoznak minimálbérért. Magyarországon ez az Innovációs és Technológiai Minisztérium nemrégi közlése szerint a dolgozók kevesebb mint öt százalékát érinti, a minimálbéres dolgozók száma már nem éri el a 250 ezret sem. Ellenben Lengyelországban és Romániában is ennek többszöröse érintett: a lengyeleknél 1,7 millióan, keleti szomszédunknál pedig 1,2 millióan végzik minimálbérért a munkájukat. Hazánkban a garantált bérminimumért foglalkoztatottak száma jóval magasabb lehet, ám a versenyszféra bértárgyalásait mégis csak a minimálbér-emelések mértéke befolyásolja, és a nemzetközi összehasonlítások is ezt a bérszintet veszik számba mint rendeletben rögzített kötelezően adandó legkisebb bér. Tehát előfordulhat, hogy hazánkban a gyakorlatban egyre kevesebb embert érint közvetlenül a minimálbér, mégsem lehet eltekinteni jelentőségétől. A közeljövő pedig egyáltalán nem fest rózsásan jelen állás szerint.
