Szerdán 350 munkavállalót érintő létszámcsökkentést jelentett be az ISD Dunaferr Zrt. A lépést az európai acélipar rendkívül nehéz gazdasági helyzetével, a világgazdaság lassulásával, a csökkenő kereslet és késztermék árakkal, valamint a hatóságok és az uniós szabályozók által a kötelező környezetvédelmi beruházások növekvő terheivel indokolták. A cég a törvényi előírásoknak megfelelően tájékoztatta a Központi Üzemi Tanácsot és a szakszervezeteket a munkáltató szándékáról és a hatósági bejelentésről.
A cég közleményében felhívta a figyelmet, hogy a terebélyesedő válság hatásainak kivédésére már eddig is számos működés- és termelésracionalizálási intézkedést vezetett be, de mindez kevésnek bizonyult. A létszámcsökkentést jövő év végéig szeretnék lezárni.
A Dunaferr csoportos létszámleépítésről szóló bejelentése sokkal aggasztóbb, mint önmagában az a tény, hogy 350 dolgozót elbocsátanak – festi még sötétebbre a vasmű által már így is eléggé drámaira színezett képet László Zoltán, a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke. A Dunaferr ugyanis alapanyaggyártóként a sor elején áll, mögötte számos elektronikai, autóipari és sok egyéb beszállító sorakozik, amelyeket mind érinteni fog a Dunaferr termelésének csökkentése.
A hatás végiggyűrűzik az egész hazai gazdaságon. S ez még csak az első lépés, amelyről nem tudjuk, mennyi követi majd – figyelmeztet a szakszervezeti vezető, majd nyomatékosításképpen azt is hozzáteszi: május óta több ezer munkahely szűnt meg az ágazatban. S ezek csupán a bejelentett csoportos létszámleépítések. A valóságban ennél sokkal több embernek szűnt meg a munkaviszonya. A cégek ugyanis először a kölcsönzött munkaerőtől válnak meg, azután a nyugdíj előtt állóktól, azután a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottaktól és csak a legvégén következik a csoportos létszámleépítés. A leányvállalatokon keresztül lassan Magyarországra is begyűrűzik a külföldi cégeknél már korábban érezhetővé vált termelési válság, amelyet két egymásra épülő hatás is felerősít.
Az egész Európát sújtó munkaerőhiány nyomán felgyorsult a technológiai fejlődés. László Zoltán több hazai példát is tud arra, hogy a belső logisztikát immáron mesterséges intelligenciával bonyolítják. Akad cég, ahol korábban 250 munkás dolgozott ezen a területen, míg most 90 munkás van és 50 robot. Másutt a SAP rendszer bevezetése után elég hat ember a korábbi 130 helyett. A másik, elsősorban autóipart sújtó jelenség a népesség városokba koncentrálódása, amely jelentősen visszavetette az autók iránti keresletet. A nagyvárosokban már nincs szüksége minden családtagnak autóra, hiszen ott a kölcsönjármű és a közösségi közlekedés kiváló alternatíva.
A helyzet komoly és súlyos, a tét pedig a vállalat jövője – összegezte a jelenlegi helyzetet a Dunaferr dolgozóinak írt levelében Evgeny Tankhilevich, az ISD Dunaferr vezetője, aki szerint a 2008-as válság óta egyetlen évben sem volt ilyen súlyos a helyzet, mint most.
A legnagyobb acélfelhasználó iparágakban tapasztalható visszaesés az acélipar gyengülését, a kereslet csökkenését okozza, ami együtt jár a magas vasérc- és szénárakkal. Azaz, a kereslet csökken, miközben a termelés drágul - fűzött magyarázatot a fentiekhez a cégvezető. Ennek következtében minden jelentős acélgyártó termeléscsökkentésre kényszerült, ez alól a Dunaferr sem volt kivétel a második negyedévtől kezdve. Az elhúzódó válságra azonban már a termelés visszafogása sem jelent önmagában megoldást. A legnagyobb európai acélgyártók már hónapokkal ezelőtt végrehajtottak leépítéseket, a Dunaferr se tehet másként, „másképp a Dunaferr jövőjét tennénk kockára, és valójában már most is több hónapos késésben vagyunk”.
A cégvezető egyébként a felmerülő problémákkal szembeni közömbösséggel vádolta meg az érdekképviseleteket. De a hivatali idejük végén járó helyi hatóságokban is csalatkoztak, mivel azok „inkább politikai kérdésként kezelték az ügyet és eszközként használták fel a választási kampányban ahelyett, hogy a megoldásban segítették volna”. A kormány segítségében is bíztak.
Evgeny Tankhilevich levelében kitér arra is, hogy a leépítés főleg az adminisztráció és karbantartás területét érinti majd és az érdekképviseletekkel együttműködve mindent megtesznek azért, hogy enyhítsék a munkájukat elvesztő dolgozók nehézségeit.
Legkorábban jövő héten kezdődhetnek meg az egyeztetések a cégvezetés, a szakszervezetek és az üzemi tanács között, a törvény ugyanis 15 napot biztosít az érdekvédelmi szervezeteknek álláspontjuk kialakítására – tájékoztatta az Mfor-t Győri Gábor, az ISD_Dunaferr Zrt. üzemi tanácsának elnöke, aki egyúttal a Dunaferr DV Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke is.
Az érdekvédelmi vezető szerint mindkét félnek az az érdeke, hogy a kialakult krízisen minél előbb túljusson a vállalat. A Dunaferr dolgozóinak egyébként kevesebb, mint 10 százalékát érinti a létszámleépítés, hiszen a 4330 dolgozóból 350-et küldenek el. Győri szerint a szakszervezetek tisztában vannak azzal, hogy az egész ágazatot sújtó válság következményeként a környező országokban is jelentős megszorításokat vezettek be. De megpróbálják elérni, hogy senki ne kerüljön az utcára.
A kollektív szerződésben rögzített szabályok alapján a cégvezetés máris bejelentette, hogy minden érintett munkavállaló számára felajánlanak más munkakört – jelenleg betöltetlen vagy kölcsönzött munkaerő által betöltött pozíciót –, ahol folytathatják a munkát a vállalat kötelékében. Ha ezt nem fogadja el, akkor végkielégítést kap. A Dunaferr Foglalkoztatásért Acélalapítvány ezt követően egy éven át anyagi támogatást és segítséget nyújt a továbblépéshez. Az alapítványhoz átkerülő munkavállalók az első 6 hónapban teljes bérüket kapják kézhez, a második 6 hónapban pedig az összeg a bér 80 százaléka.
Mfor vélemény:
A Dunaferr bejelentése tehát bizonyos szempontból várható volt. Ugyanakkor mégis meglepő, hogy éppen Vlagyimir Putyin orosz elnök látogatásának napján tették ezt meg. A cégnek ugyanis az utolsó hírek szerint az orosz fejlesztési bank, a Vnyesekonombank (VEB) a tulajdonosa. A cég részvényeinek 98,2 százalékát birtokló ciprusi cégben - Steelhold Ltd - 2010-ben történt az utolsó ismertté vált tulajdonosváltás, akkor orosz kézbe került a többségi tulajdon. Az üzletről személyesen Vlagyimir Putyin miniszterelnök tárgyalt a konszern három korábbi ukrán többségi tulajdonosával.
Az időzítés másrészről azért is beszédes, mivel Dunaújvárosban az önkormányzati választások központi kampánytémája volt a vasmű helyzete. De a cégvezetés akkor csupán egy tisztázó közleményt adott ki, amelyben szó sem volt a tervezett leépítésről. Nagy kérdés, hogy az előző elbocsátási tervekre rögtön ugró Orbán-kormány ezúttal mit lép.
Mint emlékezhetünk, 2013-ban Varga Mihály azt mondta, hogy az állam megvenné a céget, de a tulajdonosok nem adták. A visszavásárlás 2014-ben, a Paksi Atomerőmű bővítéséről szóló orosz megállapodás aláírásakor is felmerült, hasonló eredménnyel. Seszták Miklós akkori fejlesztési miniszter 2017-ben a parlament fenntarthatósági bizottsága előtt elismerte: a kormány akár teljes egészében megvásárolná a Dunaferrt, a tulajdonosok azonban egyetlen állami megkeresésre sem reagáltak. A Magyar Narancs akkori információi szerint a kormány ezután taktikát váltott: az állam nevében föllépő miniszterek helyett Mészáros Lőrinc milliárdos gázszerelő adott vételi ajánlatot a tulajdonrészre, de ő sem járt nagyobb sikerrel. Holott a társaság halmozott vesztesége 2016 végére meghaladta a 185 milliárd forintot. A saját tőke mínusz 43,6 milliárd forintot tett ki, míg a kötelezettségállomány 264 milliárd forintra hízott. Sokan a bedőlés veszélyét olvasták ki a Dunaferr könyvvizsgálójának, az Ernst & Youngnak beszámolóból is, miszerint „jelentős bizonytalanság áll fenn a vállalkozás jövőbeni folytatásával kapcsolatosan”. Dunaújvárosban 20–50 éves technológiát használnak, és ha ez nem változik, aligha javítható a termelékenység.
A privatizációs szerződés értelmében az ukrán tulajdonosok 2010-ig nem csökkenthették az alkalmazottak létszámát. Azóta viszont közel 3 ezer fővel lettek kevesebben, ám a helyzet ennél bonyolultabb, mivel a vállalat gyakorta nyúl a kiszervezés eszközéhez. A Dunaferr mindezzel együtt továbbra is a legnagyobb munkáltató a városban és környékén, a családtagokkal, a kapcsolódó létesítményekkel és a széles beszállítói körrel együtt több tízezer ember sorsa függ a vállalattól. A Rail Cargo forgalmának például 12 százalékát adja a vasmű. És akkor még nem beszéltünk a miniszterelnök apjának, Orbán Győzőnek a cégéről: a Dolomit Kőbányászati Kft. az első Orbán-kormány idején lett az akkor még állami cég beszállítója.
Az acélgyártó helyzetét ismerőkben egyre erősebb a gyanú, hogy az oroszok nem gazdasági, hanem politikai okok miatt őrzik a Dunaferrt. Ezt erősítette Szergej Gorkovnak, a VEB vezérigazgatójának 2016-os látogatása, aki nem titkolta: fontos szerepet szánnak a Dunaferrnek a paksi beruházásban. S ez aligha meglepő, hiszen a VEB áll a 12,5 milliárd eurós paksi bővítés 10 milliárd eurós (cirka 3240 milliárd forint) államközi hitele mögött, így jelentős fejlesztés árán beszállítóként kétszeresen profitálhatnának a magyarországi atomerőmű-építésből. A Dunaferr ügye tehát Paks mellett minden bizonnyal újra és újra téma lesz Orbán és Putyin találkozóin. A nagyívű terveknek viszont biztos nem tesz jót, hogy a beruházás jelentős csúszásban van.
