A negatív nyelvezet
A testbeszéd fontossága aligha hír mostanra bárkinek is, azonban ahogy a beszédközpontú mesterséges intelligencia egyre jobban felfejlődik, a kutatások egyértelműen arra mutattak rá, hogy az érzelmek közvetítésében rendkívül fontos az, hogy milyen szavakat választunk. Emiatt a vezetőknek rendkívül nagy a felelőssége, hiszen a rosszul megválasztott szavak könnyen demoralizálhatják a dolgozókat, legyen bármilyen élénk a hozzájuk csatolt testbeszéd.
Ez azonban nem minden, ugyanis a pandémia által átformált világban minden eddiginél többet kommunikálunk írásban - az ezen csatornán át érkező üzenetek esetében pedig azért különösen fontos a megfelelő szavak választása, mert a kísérő gesztusok nélkül ezek durvábbnak és bántóbbnak tűnhetnek, mint szánták őket.
Hirtelen és szokatlan cselekedetek
Bár a spontán és gyors döntések sokszor komoly szerepet játszanak a siker felé vezető úton az üzleti életben, egy csapatot irányító vezetőben ezek a tulajdonságok azonban nem mindig olyan előnyösek. A kiszámíthatatlanság bizonytalanságot szül, a bizonytalan dolgozók pedig könnyebben kezdenek el szorongani, hiszen nem tudják, hogy mire számíthatnak.
A járvány egyébként is felforgatta a megszokott mindennapokat, alapjaiban átalakítva sok mindent, amit eddig biztosnak hittünk. A Harvard Business Review szakértői ezért azt tanácsolják a vezetőknek, hogy tartsák kordában személyiségük impulzív részét, és törekedjenek arra, hogy egy állandó, megbízható pontot biztosítsanak egy olyan világban, ahol szinte minden megváltozott.
Mit jelent mindez a gyakorlatban? Egyértelmű kommunikációt, kijelölt feladatokat és elvárásokat, jól megszervezett megbeszéléseket, tervezhető munkaórákat, valamint a lehető legkevesebb hirtelen változtatást.
Az érzelmi hullámvasút mindenkit megvisel
Az utolsó dolog, amire a dolgozók vágynak a nehéz időkben az, hogy „felüljenek” a főnök érzelmi hullámvasútjára. Bár ezt könnyebb mondani, mint megtenni, a menedzsereknek igenis komoly felelőssége van abban, hogy tudják kezelni a rájuk nehezedő nyomást, és ne a környezetük lássa kárát a hangulat-ingadozásuknak – így sokszor pont azt kell megtenniük, ami a legnehezebb: felölteni a pókerarcot és lenyelni a csípős kommenteket.
A túlzott érzelmesség tekintetében könnyebb helyzetben vannak azok a vezetők, akik egyébként is nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak, hiszen az ő feladatuk elsősorban az, hogy az alkalmazottak által megszokott viselkedési formákat megőrizzék a járvány időszakában is. Azon menedzserek esetében, akik sokkal inkább érzelmi alapon, reaktívan döntenek, jelentős tudatosságra lesz szükség ahhoz, hogy megtanulják, ebben az időszakban nekik kell a beosztottak stabil pillérének lenni.
A túlzott pesszimizmus csak árt
Olyan világban élünk – különösen a nyugati országokban –, amely megbélyegzi és elítéli a pesszimizmust, egészen úgy kezelve azt, mintha pszichológiai probléma lenne. Valójában azonban az egészséges pesszimizmus alulértékelt, mivel ennek segítségével a vezetők könnyebben észlelhetik és megelőzhetik a potenciális veszélyeket, minimalizálhatják a kockázatokat, és elkerülhetik az arrogáns és túl magabiztos döntéseket.
Mindezt szem előtt tartva azonban a járvány időszakához hasonló, szorongással teli időkben ez az óvatos és negatív gondolkodásmód károssá válhat, és egy pesszimista menedzser mindenkit elbizonytalaníthat maga körül.
A szakértők ezért azt javasolják, hogy még ha nincs is sok oka a vezetőknek az optimizmusra, akkor is törekedniük kell arra, hogy ne legyenek nyíltan negatívak, hiszen ez a szorongás a közvetlen környezetet is demoralizálni fogja. Emellett fontos arra is emlékezni, hogy a megviselt, bizonytalan dolgozók sokszor pont a főnökeiktől várják a pozitív visszacsatolást – ennek hiánya pedig csak lejjebb taszíthatja őket a negatív spirálban.
Empátia nélkül nem megy
Talán a legnagyobb hiba, amelyet a menedzser a stresszes időkben elkövethet az, hogyha figyelmen kívül hagyja a csapata érzéseit – ez különösen akkor fordul elő gyakran, hogyha a vezető túlságosan koncentrál arra, hogy saját magát kontroll alatt tartsa. A szakértők szerint bár az egyértelmű, hogy hosszútávon mindig helyes az, ha a vezető megpróbálja megérteni a saját érzéseit és szorongását, azt nem teheti meg, hogy csak magával törődik. Egyszerűen fogalmazva a kulcs az empátia – igazán sikeres menedzser csak az lesz, aki elsősorban az őt körülvevő emberek szükségleteire koncentrál, és csak másodsorban saját magára.
Mindez összeszedve szinte túlzott elvárásnak tűnhet, így a HBR legfontosabb pontként azt emelte ki, hogy a vezetőknek leginkább arra kell emlékeznie, hogy a legnehezebb időkben sokszor fontosabb a dolgozók jólétét és stresszszintjét szem előtt tartani, mint az elvégzett munkát. A szorongás csak szorongást szül, és azok, akiknek a nyakában ott liheg egy kimerült, kikészült főnök, több hibát fognak véteni.
