Mit szól a kormány legújabb járványügyi intézkedéseihez, amelyek november 1-jétől lépnek hatályba? A cégek és vállalatok előírhatják a munkavállalóiknak az oltást, újból kötelező lesz a maszkviselés a tömegközlekedési járműveken, az egészségügyi intézmények pedig látogatási tilalmat rendelnek el.
Jobb lett volna korábban. A világ összes kormányára jellemző, hogy a közhangulatot figyelve kivárnak és akkor lépnek, amikor már akkora a baj, hogy a közvélemény is elvárja az intézkedést. Akkor viszont már rendszerint késő.
Ön, mint orvos, mely intézkedéseket tartja, vagy tartaná a legfontosabbaknak?
Nem szabad egyet kiemelni. Én a „svájci sajt”-modellnek vagyok egyértelműen a híve. Vagyis, ha egy ementáli sajtszeletet veszek, akkor azon lyukak vannak, amiken átmennek olyan dolgok, amelyeknek nem kellene. Ha mögé teszek egy másik szeletet, amelyen máshol vannak a lyukak, akkor már kevesebb lehet az áthatolási hely. Aztán a harmadik, negyedik szelettel már teljes zárást tudok elérni. Ez a példa arról szól, hogy önmagában egyetlen védekezési mód sem tud teljes eredményt produkálni, tehát nem igaz, hogy csak az oltás mindent megold, vagy önmagában a maszkviselés, vagy a távolságtartás, vagy a személyi higiénia. Ezek együtt azonban már tudnak eredményesek lenni. Az átoltottság növelése valóban fontos, és ebből következik, hogy támogatjuk a munkáltatók bevonását. De a védettségi igazolvány megkövetelését szintén fontosnak tartjuk a tömegrendezvényeken, a színházakban és a mozikban. A kötelező maszkhasználatot pedig még általánosabban rendelnénk el, nemcsak a tömegközlekedési eszközökön, hanem minden zárt térben. A számok ugyanis sajnos nagyon bedurvultak. Most már látjuk, hogy az oltottak is megbetegednek és fertőznek akár láthatatlanul, mert nincsenek tüneteik, de az általuk okozott fertőzésbe az oltatlanok aztán bele is halhatnak.
Ön bizalmi szavazást kért maga ellen. Miért?
Ez lehet, hogy Magyarországon furcsa, de csak annyi történt, hogy betartjuk, amit ígértünk. Amikor megválasztottak minket, az Újratervezés csoportot, akkor azt mondtuk, hogy mi vadonatújak vagyunk, elkezdünk dolgozni a programunknak megfelelően, aztán lássuk meg, hogyan működik mindez, és két év múlva megerősítő szavazást kérünk majd. Tehát nem magunk ellen kértünk bizalmi szavazást, hanem magunk mellett. Ez azért is fontos, mert így nem egy önmagát felfújt Kincses Gyula ül szemben a kormányzattal, ami a „na és” klasszikus esete, hanem olyasvalaki, aki mögött láthatóan 20-30 ezer orvos áll. Ekkor teljesen más a tárgyalási pozíciónk. A béremelést is úgy tudtuk elérni, hogy amikor azt nem adták meg, akkor kértük az orvosokat, hogy ne vállaljanak önként többletmunkát. Ennek meg is lett az eredménye. Úgy is fogalmazhatok, hogy nem én értem el a béremelést, hanem a kollégák. Ezért is fontos a bizalmi szavazás november végén az országos küldöttgyűlésen.
Büntetőjogi kategória lett a hálapénz. Ehhez mit szól? Néha a munkahelyükről visznek el orvosokat a rendőrök.
Köszönjük szépen. A hálapénznek iszonyú társadalmi terhei vannak, és a gazdasági kár a legkisebb. A rendszertorzító hatás, a kollégák elmenekülése külföldre, a tudásátadás meggátolása szörnyű károkat okozott, de a hálapénz húzódik meg az elmaradó szerkezet átalakítások mögött is. Ez konzerválta a széttagolt, nem fenntartható szerkezetet, és ez teszi lehetetlenné a tiszta átlátható betegutak kialakulását. Ezért nagyon fontos a hálapénz betiltása. Ha pedig azt mondom, hogy tilos többel menni, mint ötven, vagy száz, akkor ez csak akkor működik, ha van traffipax, azaz büntethetőség. A Nemzeti Védelmi Szolgálat egyébként nem a kis hálapénzes esetekre megy rá, hanem a durva és üzemszerű eseteket keresi, ahol vesztegetés, vagy csalás fordul elő. Hamis igazolások kiadása, ágyárulás, várólista-manipulálás. Ezek az esetek számunkra is elfogadhatatlanok, menthetetlenek. Nekünk egy fájdalmunk volt: attól, hogy ez bűncselekmény, nem kell két idős orvosnőt rabláncra fűzni, vagy bilincsben elvezetni. Nem fogja két koros kolleganő leütni a rendőröket, szóval ezt túlzónak, aránytalannak éreztük és kértük az országos rendőrfőkapitányt, hogy ezt ne így csinálják. Az újabb eseteknél már nem is így történt. A másik, ami fontos, hogy ez mindkét oldalon bűncselekmény, orvosnál, betegnél egyaránt, és arról nem hallunk, hogy a vesztegetőt is elkapták. Őt is büntették? Pedig őt is kellene, mert ez tudja csökkenteni a „fogyasztói nyomást”. És még egy fontos dolog: a hálapénz elleni küzdelem nemcsak kamara dolga, mi beleállunk, plakátokat gyártunk, kampányolunk, de az amúgy hatékony kormányzati kommunikáció ebben az ügyben néma.
Friss hír, hogy a vidéki kórházak gazdasági önállósága megszűnik. Erről mi a véleményük?
Ez a kérdés elsősorban a kórházszövetség kompetenciája. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ez az ellátórendszer, ebben a széttagoltságban nem fenntartható. A szakmánk folyamatosan és rendkívül gyorsan változik, mindig újabb és újabb technológiák jönnek. Az új technikák, gyógyszerek kiváltják a kórházi kezelést, elég az egynapos sebészetre vagy a nappali kórházi ellátásra gondolni. Ezek az ellátások így közelebb vihetők a lakosokhoz, és nem kell annyi aktív kórházi ágy, osztály. Az elmúlt 30 évben ezért időtől időre voltak is átalakítások és már nagyon időszerű a következő lépés. Szükség van tehát egy észszerűbb, átláthatóbb szerkezetre, ez nem kérdés, de ennek része a kistérségi járóbetegellátó-központok fejlesztése.
