A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) péntek reggeli közlése szerint Orbán Viktor kipipálhatja a legnagyobb vállalását, hiszen októberre sikerült egy számjegyűre csökkenteni idehaza az infláció mértékét. Igaz, erős kérdőjelek övezik azt, hogy mennyire írható ez fel kormányzati sikerként, hiszen az infláció elleni harc legfontosabb fegyvere nem az árfelhajtó hatással bíró árstop volt, vagy épp a kötelező akciózás, melyet az amúgy is egyre nagyobb akciókat kínáló üzletláncokra ráparancsolt a kormány, hanem az a bizonyos sokat emlegetett bázishatás.
A KSH mérései szerint októberben az általános fogyasztóiár-index 9,9 százalék lett, tehát a kormányzati propagandagépezet készítheti a "győzelmi jelentéseket" a plakátokra és az online felületekre. Ezzel párhuzamosan az eltérő fogyasztói kosár alapján számolt nyugdíjas infláció is azonos tartományba került, hiszen a mértéke 9,1 százalék lett. Ezzel egyébként sorban már a második olyan hónap lett az október, amikor az idősek kosara alapján számolt árindex alacsonyabb lett az általánosnál. Ilyenre nagyon régen volt példa: az élelmiszerek és a háztartási energia brutális áremelkedése jobban sújtotta a nyugdíjasokat (és egyben az alacsonyabb keresetűeket is), hiszen az ő fogyasztási szerkezetükben ezek a tételek nagyobb súllyal szerepelnek.
Ha az idei év eddig eltelt részét nézzük, akkor a január-októberi időszakban az általános pénzromlási ütem 19,8 százalékos volt (a kormányzati várakozás 18,5 százalék), a nyugdíjas infláció pedig még ennél is magasabb, 20,7 százalék.
Ezzel szemben a nyugdíjakat év elején csak 15 százalékkal emelték, erre jött rá a novemberi, péntektől esedékes 3,1 százalékos visszamenőleges hatályú kiegészítés. A cél tehát az, hogy az év egészét tekintve ebből az október végi 20,7 százalékos nyugdíjas inflációból 18,5 százalék legyen. Jelen állás szerint tehát nem néz ki túl jól a nyugdíjasok helyzete, hiszen októberben, amikor a döntés megszületett, minimum 5,7 százalékpontot kellett volna a kormánynak korrigálnia (igaz, akkor még csak a szeptemberi számok birtokában voltak, viszont az októberre vonatkozó várakozásuk nagy valószínűség szerint is valami hasonló szintet feltételezett). No, de nem az aktuális állapot a lényeg, hanem az, amit a kormány egész évre vonatkozóan vár.
Az infláció egy évvel ezelőtti lefutása alapján az előttünk álló két hónapban további 1-2 százalékpontos mérséklődés várható, így év végére a nyugdíjas infláció 6 százalék környékéig is csökkenhet. Becslésünk alapján ez pedig elegendő lesz ahhoz, hogy 2023 átlagában kijöjjön a 18,5 százalék.
Faramuci helyzet ez, hiszen a tavalyi évvel ellentétben az idei év második felében már csökkenő inflációs pályán voltunk, tehát év közben jóval nagyobb anyagi kormányzati támogatás lett volna indokolt, mint amennyit majd az egész éves adat indokol.
Valójában tehát bár minden eddig ismert adat alapján kevésnek tűnik a 3,1 százalékos nyugdíjkiegészítés, hiszen az évnek volt olyan időszaka, amikor akár 12 százalékpontos eltérés volt a tényadat és a nyugdíjemelés mértéke között, a trend alapján év végére összeérnek majd a szálak. Hogy eközben a nyugdíjas háztartások családi kölcsönökből, esetleg a megtakarításaik felélésével vészelték át az idei évet és így fedezték a brutális áremelkedéseket, az a jelek szerint egy másik kérdés. Egy olyan, amellyel a kormány idén nem törődött; lévén, nincs idén semmilyen választás és a költségvetés is botrányos állapotban van.
(Székely Sarolta szerzői oldala itt érhető el.)
