Az Orbán Viktor vezette kormány 2010-es hatalomra kerülése után számos területen gyökeres változásokat eszközölt: gondolhatunk itt akár a szociális ellátások rendszerére vagy a nyugdíjrendszerre, ám az állam működését sem hagyta érintetlenül. Ennek egyik pontja volt az, hogy az addig megszokottól eltérő ütemezéssel állítják össze a következő évi költségvetéseket, ahogy az előző évi zárszámadásának is más határidőre kellett a parlament elé kerülnie.
Az addigi gyakorlat szerint a zárszámadások nyár végén, augusztusban, a költségvetési törvényjavaslatok pedig októberben kerültek a T. Ház plénuma elé. Ez abból a szempontból logikus menetrendnek tűnt, hogy előbb mindenki számára megismerhetővé váltak az előző évi költségvetések, maradványok, hiányok, ami megalapozta a pontosabb tervezhetőséget. Ráadásul az októberi büdzsékészítés idején kisebb kockázatok övezték a következő évi kilátásokat, így a valósághoz közelebb álló GDP-vel és inflációval lehetett tervezni.
Ehhez képest 2012-ben úgy döntött a kormány, hogy a kiszámíthatóság jegyében már nyár elején összeállítja a következő évi, 2013-as költségvetést, ami 2012 júniusában került a parlament elé. Az akkor esedékes, 2011. évi zárszámadást is már az új menetrend szerint, 2012 októberében nyújtották be. Innentől kezdve pedig jöhetett bármi, fellendülés, koronavírus-járvány, orosz-ukrán háború, Orbán Viktor tartotta magát ehhez a menetrendhez, amivel tavalyig még nem is volt igazán nagy gond. Bár már a koronavírus-járvány idején is megmutatkozott a nagyfokú bizonytalanság hátulütője, a rendeleti kormányzás és a Magyar Közlönyben megjelent rendeletek révén ide-oda tudta tologatni a kívánt forrásokat, hol elvéve bizonyos előirányzatoktól, hol megtámogatva egyes fontosabb és sürgősebb feladatokat.
Tavaly azonban az orosz-ukrán háború február végi kitörése nyomán évtizedek óta nem látott bizonytalanság lett úrrá a gazdaságban, a magyar kormány mégis ragaszkodott a költségvetés korai elfogadásához. Ennek pedig meg is lett a böjtje, hiszen decemberben folyamatos kormányzása óta először kellett új költségvetést alkotnia a 2010-ben hatalomra került Orbán-kormánynak. Bár ezt is faramuci módon kivitelezte a kormány: rendeleti úton jelentette meg és tette hivatalossá, a parlament pedig majd csak február végén fogja tárgyalni a már hatályban lévő büdzsét.
Ám cikkünknek most nem is a rendeleti költségvetés a fő témája, sokkal inkább az, hogy a kormány nem tanult a tavalyi hibájából és idén is ragaszkodik a büdzsé korai elfogadásához. Pedig a bizonytalanságok idén sem lettek kevesebbek a tavalyihoz képest, főként, mert azok elsősorban a még mindig zajló háborúval és a kormány iránti bizalmatlansággal, az általa EU-val vívott csatározáshoz kapcsolódnak.
Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának törvényalkotási terve szerint a 2024. évre vonatkozó költségvetési törvényjavaslat májusban kerül a parlament elé, az elfogadása pedig júniusban történhet meg.
Így jelen állás szerint nagyon könnyen elfordulhat az, hogy a kormány túlzottan bizakodó és optimista hozzáállása a makrogazdasági kérdésekhez ismét egy rendkívüli helyzet elé állítja a hazai döntéshozókat, amennyiben idén is drasztikusan eltér majd a tényadat a kormányzati várakozástól.
A kormány ugyanis 15 százalékos inflációval és 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel számol 2023-ra, ami az optimistább várakozások közé sorolható. Tavaly év végén ugyanis a Magyar Nemzeti Bank 15 és 19,5 százalék közé jelezte az idei inflációt, a gazdaság növekedést pedig 0,5-1,5 százalék közé tette.
Ennél szűk két hónappal frissebb és aktuálisabb az Európai Bizottság előrejelzése, mely szerint a magyar gazdásg a kormány által várthoz képest feleannyira sem fog bővülni, 0,6 százalékkal, s az inflációt is magasabbra, 16,4 százalékosra várja.
A Nemzeti Valutalap még ennél is frissebb - minapi - prognózisa szerint a magyar GDP mindössze 0,5 százalékkal tud bővülni idén, az inflációt pedig 17,7 százalékra teszi éves átlagban.
Jól látható, hogy a kormány várakozása az egyik legoptimistább, ám még a mértékadó szervezetek előrejelzéseire sem lehet garanciát vállalni. Noha egy prognózis esetében sem történhet ilyen, most az energiaárak alakulása és az ukrán háború miatti bizonytalanság következtében még annyira sem biztos, hogy a tényadatok a prognózisok körüli szűk sávban alakulnak majd. Ilyen körülmények között pedig a kormány indoklása a korai költségvetéssel kapcsolatban sem tudja még annyira sem megállni a helyét, mint békeidőben. Nevezetesen a korábban már említett kiszámíthatóság biztosítása. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ennyire nagy bizonytalanságok közepette egy felelős kormánytól nem lenne-e célravezetőbb magatartás visszatérni a költségvetés őszi összeállításához és elfogadásához. Hiszen láttuk tavaly - és azelőtt is -, mi történt: rendeletekkel, ad hoc jellegű kormányzással és döntésekkel alakították egyik napról a másikra emberek, vállalkozások százezreinek a sorsát. Ilyen kormányzás mellett a kiszámíthatóság is csupán pusztába kiáltott szó.
