A kormánypárti lapok Orbán Viktor békeüzenetét harsogták, míg a független média megpróbált viccet csinál abból, hogy a magyar miniszterelnök egy hatalmas aranyszínű fotelben ülve tárgyalt a türkmén elnökkel. Pedig szóba kerültek energetikai kérdések, és a kormány által az elmúlt időszakban favorizált Azerbajdzsánnal szemben a türkmének akár valós alternatívát is jelenthetnének.
Gáz lenne, csak vezeték nincs
Katar, Irán és Oroszország után Türkmenisztán rendelkezik a világ negyedik legnagyobb gáztartalékával, mintegy 50 TCM (5000 milliárd köbméter) gázzal. Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy 2022-ben a teljes Európai Unió földgázfogyasztása 350 milliárd köbméter volt. Amennyiben tehát Asgabatban célba vennék az európai fogyasztókat, akkor jelentős mennyiséget tudnának szállítani. A probléma azonban az, hogy Türkmenisztán eddig inkább keleti irányba tekintett, és egyebek mellett Kínának szállít jelentős mennyiségű földgázt. A néhány hete átadott nagy kapacitású épülő csővezeték, a TAPI is Indiába fut, átszelve Afganisztánt és Pakisztánt. Ráadásul a tavaly őszi hírek sem arról szóltak, hogy a kétségbeesetten gázt kereső uniós vezetőkkel tárgyalnának, hanem a kínai export felfuttatásáról. A türkmének ugyanis a korábbi 31 milliárd helyett 65 milliárd köbméter gázt szállítanának Kínába.
Nem véletlenül hangsúlyozta Orbán Viktor is: "szükségünk van arra, hogy Közép-Ázsiából energia érkezzen Európába", és ehhez új forrásokra, új útvonalakra, új infrastruktúrára van szükség. Európának és Magyarországnak Türkmenisztán "nagyszerű partnere" lehet ebben - mondta. Hozzátette: "a mi energiaellátásunk diverzifikálásához önök jelentősen hozzá tudnak járulni". Csővezeték hiányában tehát egyelőre komolyabb mennyiségű gáz aligha fog a kaukázusi országból Európába érkezni. Pedig a kontinens kapujától már megoldható lenne a tranzit, tavaly ősszel Törökország többször jelezte, hogy amennyiben odáig kiépítenék a vezetékrendszert, akkor ők már tudnák továbbítani a gázt Európába.
Gyakorlatilag ezt a megoldást ismertette a magyar külügyminiszter is, pénteken Szijjártó Péter azt mondta, Asgabat érdekelt is az európai szállításban, de ennek egyelőre fizikai akadályai vannak, minthogy a Kaszpi-tenger keleti és nyugati partja között nincs megfelelő kapacitású vezeték. "Ennek megépítésére a szándék viszont már megvan. Ehhez néhány nem egyszerű jogi kérdést kell még tisztázni a Kaszpi-tenger tekintetében" - mondta. Majd tudatta, hogy ennek megtörténte után egy 300 kilométeres, nagyjából 30 milliárd köbméter éves kapacitású vezeték megépítésére lesz szükség Türkmenisztán és Azerbajdzsán között, ahonnan azután Törökországon keresztül Délkelet-Európába vezetne a tranzit. Ebből a régióból pedig a már meglévő, de kapacitás szempontjából mindenképpen bővítendő bolgár, román és szerb vezetékeken keresztül Magyarországra is eljuthat a gáz.
Mit lehet tudni a régóta tervezett kapcsolatról?
Az orosz-ukrán háború valóban új geopolitikai helyzetet teremtett, és a hagyományosan elszigetelt Türkmenisztán hirtelen több nagyhatalom érdeklődését is felkeltette. Az oroszok próbálják megtartani a korábbi jó viszonyt, de közben Moszkva szorult helyzetét Kína igyekszik kihasználni, és a türkmén gázt kelet felé becsatornázni. A kaukázusi térségben az utóbbi időben újra intenzívebben aktivizálódó USA is igyekszik jó kapcsolatokat kiépíteni a türkmén vezetéssel, és az energiaválság miatt az Európai Unió számára is felértékelődött az ország. Ennek megfelelően ismét terítékre került az Európába történő szállítására szolgáló transzkaszpi-tengeri csővezeték (TCP) régóta húzódó megépítése.
Recep Tayyip Erdogan török elnök 2022. december végén bejelentette Ankara szándékát, hogy megkezdi a türkmén földgáz nyugati piacokra történő szállításának munkálatait. A Törökország, Türkmenisztán és Azerbajdzsán közötti háromoldalú csúcstalálkozón valamennyi fél megállapodott abban, hogy együttműködnek a türkmenisztáni gáz Európába történő szállításához szükséges infrastruktúra kiépítésében, beleértve a javasolt TCP fejlesztését, amelynek becsült költsége 5 milliárd dollár körüli, tervezett hossza 300 kilométer, éves kapacitása pedig 30 milliárd köbméter. Noha a magyar vezetés várhatóan nem lesz érdemi hatással a fejlesztésekre, a török és az azeri szál magyarázat lehet Orbán Viktor mostani látogatására. Ugyanakkor a Brüsszel és Budapest közötti feszültség okán nehéz elképzelni, hogy a magyar kormány meg tudná győzni az Európai Bizottságot arról, hogy támogassák a projektet.
A TCP megépítését különböző problémák miatt egyébként évek óta halogatják, pedig ez a vezeték jelentős szerepet játszhatna Európában az ellátás diverzifikálásában, az energiaegyensúly megteremtésében. Nem véletlen, hogy Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter és Donald Lu, az Egyesült Államok dél- és közép-ázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkára az elmúlt hónapokban az optimizmusát fejezte ki Türkmenisztánnak az Európába irányuló gázszállítási kilátásai kapcsán.
Érdekesség, hogy korábban maga az EU is szorgalmazta a vezeték megépítését, a TCP lenne ugyanis a Southern Gas Corridor (SGC, Déli Gázszállítási Folyosó) utolsó szakasza. Amennyiben elkészülne, úgy olyan területekkel lenne vezetékes összeköttetése Európának, amelyek óriási gáztartalékokkal rendelkeznek. Fontos hangsúlyozni, hogy a csővezeték elkerülné Oroszországot, így a türkmenisztáni gázt orosz ellenőrzés nélkül lehetne a kontinensre szállítani. A projekt korábban, 2020-ban még az Európai Bizottság közös érdekű projektjeinek a listájára is felkerült, hangsúlyozva annak stratégiai jelentőségét.
Hiába vannak azonban erős érvek a vezeték megépítése mellett, eddig erre azért nem került sor, mert a jelentős mennyiséget vásárló európai államok nem voltak hajlandók hosszútávú szerződést kötni a türkménekkel és más kitermelőkkel, ők pedig ennek hiányában érthetően nem akarták finanszírozni a projektet. Az európai zöldátállás miatt a befektetők tartanak attól, hogy 10-15 év alatt semmilyen vagy csak minimális megtérülés mellett üzemeltethető a projekt, így jó ideje húzódik a vezeték kiépítése. Ugyanakkor a 2022-es energiaválság ebben is fordulatot hozott, hiszen az EU és az USA is jelezte, hogy hajlandó segíteni a beruházás megvalósítását. Ennek eredményeként az amerikai székhelyű Trans Caspian Resources vállalat érdeklődést mutatott a projekt finanszírozása iránt. Amennyiben tehát mégis megvalósulna a vezeték, az Magyarország számára is pozitív lehetne. Egyrészt az atlanti kapcsolatok ellenében régóta épített keleti barátság kézzelfogható eredményt hozna. Másrészt az onnan érkező és Nyugat-Európába tranzitált gáz keresztülfolyna a magyar vezetékrendszeren is, ami bevételt generálna.
Kikerülhető-e Moszkva?
Nagy kérdés persze, hogy mit szólna egy Oroszországot elkerülő vezetékhez a Kreml, és milyen eszközei vannak ennek megakadályozására. Az oroszok egy ilyen csőhálózat megépítésében több szempontból, anyagilag és politikailag is ellenérdekeltek. Eddig ugyanis Moszkva monopolizálta a türkmenisztáni gáztranzit útvonalait, így olcsón reexportálhatta az ott kitermelt energiahordozót. Ebből komoly anyagi nyereség mellett az EU-val szemben erős tárgyalási, olykor zsarolási pozíció is kialakult. Mivel az EU most egyre hevesebben szorgalmazza a TCP-projekt megvalósítását, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nyíltan bírálta ezt a lépést, és azt javasolta, hogy a kérdést csak a Kaszpi-tenger partján fekvő államok között kellene megoldani. Irán ráadásul állítólagos környezetvédelmi okokra hivatkozva ellenzi a projektet, és alternatívaként Türkmenisztánnak felajánlotta korábban az iráni infrastruktúra használatát, elfelejtve megemlíteni, hogy az ország gyengén fejlett csőhálózata nem képes nagy mennyiségű gázt kezelni.
Korábban Türkmenisztán biztonsági kérdésekben egyértelműen támaszkodott Oroszországra. Ráadásul az oroszok időnként megmutatták, hogy a különutas politikát választó korábbi szovjet tagköztársaságokat képesek megbüntetni. Persze az ukrán háború ebből a szempontból is fordulatot jelentett. Moszkva korábbi megkérdőjelezhetetlen dominanciája megingott. Ez motiválta egyébként Türkmenisztánt is abban, hogy Kína felé fordult, Aszgabat ugyanis felismerte, hogy diverzifikálnia kell az energiapartnerei körét. Így a TCP kulcsfontosságú eszköz lenne, amely révén Türkmenisztán elérhetne egy erős diverzifikációt. Ráadásul az utóbbi időben Oroszország Kína elsődleges üzemanyag-ellátójává vált, ami egyre vonzóbbá teszi a nyugati nyitást Türkmenisztán számára.
