Mi a Medián titka?
Titokról nem tudok. Az előrejelzéseink pontossága inkább a szakmai felkészültségünknek, az újításra való törekvésünknek köszönhető. Meg annak, hogy mindenki másnál nagyobb hangsúlyt fektettünk az országos kérdezőhálózat motiválására.
Hogyan?
A kérdezőbiztosok díjazását függővé tettem a prognózisunk pontosságától. Ily módon érdekeltté váltak abban, hogy minél precízebben végezzék el a munkájukat. Ha az előrejelzésünk egy adott sávon belül került közel a végeredményhez, a kérdezők az előre meghatározott alapdíj dupláját kapták. Ennek a rendszernek a bevezetésére kimondottan büszke vagyok.
S mikor alkalmazták először?
Már az indulásunkat követő első nagyobb közvélemény-kutatásunk során. Ez volt az a bizonyos négyigenes népszavazás, amelyet 1989 novemberében tartottak, és amely leglényegesebb kérdése az volt, hogy csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására.
A debütálásuk meglehetősen jól sikerült. Mi több, erről a királyi tévében mindenki értesülhetett, amelynek a népszavazást értékelő műsorában ráadásul egyedüli közvélemény-kutatóként vettek részt. Hogyan sikerült bejutnia egy frissen alapított cégnek?
Felhívott Baló György egy munkatársa, aki egyébként korábban maga is médiakutató volt, hogy vállalnánk-e két nappal a népszavazás előtt egy ezerfős reprezentatív mintán olyan felmérést, amely alapján vasárnap este a népszavazási élő műsorban elmondanánk, hogy mi várható. Három cégnek ajánlották fel a lehetőséget. Köztük annak az állami tulajdonú Magyar Közvélemény-kutató Intézetnek, ahol én és a Mediánt alapító társaim is megismerkedtünk a szakma alapjaival, és ahonnan azokban a hónapokban váltunk ki. Azt gondoltam, hogy mivel nekik kiépített infrastruktúrájuk van, ők biztosan ott lesznek, s ha mi még nem is leszünk annyira jók, de benne leszünk a tévében, az egész ország látni fog, s a nevünk ismertté válik. Ezért huszonnégy óra gondolkodási idő után igent mondtam a felkérésre. Az csak utólag derült ki, hogy egyedüliként.
Szerencséjükre, mivel végül nem vallottak kudarcot.
Valóban, jól sikerült a mérés. Az urnazárás után egy perccel azt jelentettem be az élő adásban, hogy a legfontosabb kérdésre adott válasz megoszlása olyan szoros lesz, hogy nem lehet megmondani, ki fog nyerni. Így is lett, éjszakára kiderült, hogy a voksok 50,07 százalékát tették ki az igenek. Ennek köszönhettük, hogy azt követően minket többnyire meghívtak a választási műsorokba.
Így 2002-ben is, amikor meg a többi közvélemény-kutatótól, mondhatni, homlokegyenest eltérő véleménnyel hívták fel magukra a figyelmet. Hogyan emlékszik vissza erre?
Az MTV az évi választási műsorában a Tárki vezetőjével, Kolosi Tamással ketten szerepeltünk. Amit megint csak kizárólag a választási műsor szerkesztésével megbízott Baló Györgynek köszönhettünk, aki elérte, hogy a Medián is kapjon megbízást. Kolosi arra számított, hogy a Fidesz biztosan nyer, az SZDSZ pedig nem jut a parlamentbe. Ezzel szemben a mi számaink azt mutatták, hogy nagyon szoros lesz az eredmény, de könnyen előfordulhat, hogy az MSZP nyer, az SZDSZ pedig bejut. Az MSZP–Fidesz-versenyfutásra vonatkozó előrejelzésünk szakmailag abszolút megalapozott volt, az SZDSZ bejutását illetően viszont elég nagy kockázatot vállaltam, de állítom, hogy ezen a pályán sokszor az intuíciónak is komoly szerepe van.
Négy éve, 2018-ban pedig telibe találták a végeredményt, noha előzetesen szinte minden közvélemény-kutató másra számított.
Kétségtelenül nagy megütközést keltett, hogy a kutatásaink alapján arra jutottunk, a Fidesz az utolsó két hétben olyan sikeresen mozgósított a kis településeken, hogy kétharmadra tesz szert. Kaptam is érte hideget-meleget ellenzéki oldalról. Akkor ugyanis az volt az általános feltevés a médiában, hogy ha sokan elmennek szavazni, az az ellenzéknek fog kedvezni.
Ezzel át is eveztünk az idei választásokra. Bár a beszélgetésünk idején még hat hét van hátra, azért egy közvélemény-kutatótól megkerülhetetlen a sztereotip kérdés: ha most vasárnap lenne a szavazás, ki nyerne?
Nagyobb valószínűséggel a Fidesz. Ezt mindenekelőtt arra alapozom, hogy az ellenzék továbbra sem egységes tömb.
Ennél azért keményebben fogalmazott egy december végi interjúban, mondván, az ellenzék szétszakadhat a választásokig.
Ezt talán elkerülik, de még nincs április, s naponta érzékelem, hogy nem egységes az ellenzék. Most már azonban úgy vélem, a szétszakadást mindenáron el fogják kerülni. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy ez nem lesz maradéktalanul tisztességes választás. A választási törvény túl sok pluszelőnyt ad a Fidesznek. Például a határon túli szavazatok kezelésével, különös tekintettel a Nyugaton, illetve a környező országokban élő magyarok megkülönböztetésére. A kormánypárt választási törvénye számos helyen a sajátjaiknak kedvező módon rajzolta át a választási térképet. A médiafölényről nem is beszélve.
Akkor akár megint, immár harmadszor összejöhet a Fidesz kétharmados parlamenti többsége?
Nem, az most nagyon valószínűtlen. Bár a választási rendszer rafinált, hiszen a győztest továbbtámogatja, akkora különbség szerintem mégsem alakulhat ki, mint 2014-ben és 2018-ban.
Kíváncsi leszek, megőrzi-e a Medián az eddigi sikermutatóját, azaz olyan közel lesz-e a prognózisuk az eredményhez, mint az utóbbi több mint három évtizedben. Mekkora esélyt lát erre?
Nem könnyű erre válaszolni, miután most minden korábbinál nehezebb a közvélemény-kutatók munkája. Például azért, mert a járvány miatt másfél éve nem végzünk országos személyes felméréseket, a válaszadók körében emiatt fokozódhat az amúgy is meglévő bizalmatlanság, de a kérdező munkatársainkat sem tehetjük ki a kockázatnak. Ezért most telefonos közvélemény-kutatásokat végzünk, ami komplikáltabb, mint a személyes kérdezés. Miközben ma amúgy is meglehetősen erős a bizalmatlanság és a távolságtartás az emberekben, emiatt a korábbi évekhez képest is kevésbé kiszámítható, ki áll szóba a kérdezőbiztossal. Aztán azt is figyelembe kell venni, hogy elsősorban országos felméréseket készítünk. Ezekre figyel mindenki, ám ezek csak a listás szavazás várható kimenetelét próbálják megmondani. Márpedig sok minden most az egyéni körzetekben fog eldőlni. Azt viszont ilyen szoros verseny esetén nagyon nehéz prognosztizálni, hogy hány helyen nyer majd a Fidesz, és hányban az ellenzék, ahhoz nagyon sok választókerületben kellene felmérést végezni. Pedig ezen fog múlni a választás. A tisztánlátást az is megzavarja, hogy nyilván nem fogunk a külföldön élő magyarok körében, jelesül Erdélyben, reprezentatív mintán kutatást végezni, ahol ráadásul nem is tudjuk, kinek van magyar állampolgársága.
Nem lehetett válasz nélkül hagyni
A Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi beszéde kapcsán készült ElXurtuk című filmben Hann Endre is szerepel, ráadásul olyan szélsőségesen negatív figuraként, akinek a tevékenysége befolyásolta az őszi zűrzavaros eseményeket. Ennyire felértékelődött volna a közvélemény-kutató szakma szerepe, súlya? „Bevallom, nem értem, milyen céllal kerülhettem be e filmbe, s miért ilyen felhanggal. Hiszen a Mediánt többé-kevésbé még a Fidesz környékén is elismerték korrekt, hiteles intézetnek – mondja a Medián ügyvezető igazgatója. – Olyan mértékű személyiségijog-sérelemről van szó, amelyet aligha lehet válasz nélkül hagyni. Ezért bepereltem a film készítőit.”
Ez nemcsak bonyolult, hanem aránytalanul költséges is lenne. Így az ezeken a területeken várható szavazási eredményre csak becsléseink lehetnek. Más kérdés, hogy az nem nehéz, hiszen az ottani magyar állampolgárok jelentős része vélhetően a Fideszre fog szavazni. A pontos számukat persze nem tudjuk megmondani, de az valószínű, hogy a mostani választáson ez növekedni fog, nehezen ellenőrizhető mértékben.S végül, az is bizonytalanságot jelent, hogy a Mi Hazánk, a Kétfarkú Kutya Párt és a Gattyán György-féle Megoldás Mozgalom milyen eredményt ér el. Az előbbi kettő akár az ötszázalékos küszöböt is átlépheti, de bármelyikük akár csak egy-két százaléka nehezen kalkulálható módon befolyásolhatja a végeredményt. Ráadásul a beszélgetésünk idején (február 15-én - a szerk.) még nem tudható, hová fajul az orosz–ukrán konfliktus. Ha háborúba, akkor az jellemzően a hatalmon lévőket erősítheti, ilyenkor a miniszterelnök sikerrel pályázhat a kompetens vezető, sőt, a vezénylő tábornok szerepére. Különösen kapóra jöhet ez Orbán Viktornak, aki békésebb időkben is szívesen vizionál lövészárkokról, frontról, tűzvonalról.
A rendszerváltás óta eltelt több mint harminc évre visszatekintve, mennyit változott maga a közvéleménykutató-szakma? Milyen volt mondjuk az 1990-es években, s milyen most választások előtti felmérést elvégezni?
Mint már a beszélgetésünk elején utaltam rá, az emberek, ugyanúgy, mint ahogy az az élet más területein is tapasztalható, zárkózottabbak, bizalmatlanabbak lettek. Nekünk még szerencsénk van, hiszen azok körében, akik egyáltalán tudnak a közvélemény-kutatók létezéséről, a Medián neve nem cseng rosszul. De nincs jó állapotban a szakma. A romlás még a ’90-es években kezdődött el, amikor Kovács László, az MSZP elnökeként, név szerint kritizálta a Fidesz-közelinek tartott Gallup Intézetet (a neves amerikai kutatócég 2014-ben bezárta az itteni irodáját – a szerk.). Ilyet egy politikus nem tehet. Igaz, ez még sehol nem volt ahhoz képest, ami ma tapasztalható. Ma már politikai törésvonalak mentén ketté van osztva ez a szakma is, mint szinte minden ebben az országban. Ez tudatos célja volt az orbáni politikának. Amivel azt akarja elérni, hogy a közvélemény e tekintetben is elbizonytalanodjon, hogy ne legyenek biztos, független tájékozódási pontok. Persze azért nekik fontos, hogy rendszeresen legyenek jó kutatások, hiszen szinte minden lépésüket ilyenekkel támasztják alá. Hogy csak egy friss példát említsek, nyilván az úgynevezett gyermekvédelmi népszavazást is alapos kutatások előzték meg, de a meghirdetése óta mintha már nem lenne annyira fontos kampánykérdés. Feltehetően azért, mert a saját felméréseik is azt mutatják, hogy ez a téma az embereket nem érdekli, vagy érzik ennek a hamisságát.
Ha már a gyermekvédelmi törvényről szóló népszavazást említette, szakmai szempontból mi a véleménye arról, hogy erre példátlan módon az országgyűlési választásokkal együtt kerül sor?
Ez botrányos, és jogi szempontból is visszatetsző. Hiszen a veszélyhelyzetre hivatkozva egy sor dolog korlátozva van, például a népszavazás is, amihez azonban az Orbán-kormány teljesen önkényesen áll hozzá. A népszavazást például megengedte, de csak az országost, a regionálist nem. Miközben a pedagógusokat a vészhelyzetre hivatkozva megfosztották a sztrájkhoz való joguktól.
Gyakorlatilag minden választás előtt lehet hallani a rejtőzködő szavazókról, mint akik miatt nem lehet annyira pontosan belőni a voksolások eredményét.
Ez valóban örökzöld téma. Mi végeztünk is erre kísérleti kutatásokat, és arra jutottunk, hogy – legalábbis az előző választások előtt – nem voltak rejtőzködő szavazók, vagy legalábbis elenyésző volt az arányuk, nem befolyásolta a végső előrejelzéseink pontosságát. És az a közhiedelem sem bizonyosodott be, hogy ha vannak is rejtőzködők, akkor azok zömében az ellenzékre szavaznának. Azt nem állítom, ez a jelenség azzal párhuzamosan, hogy a Fidesz egyre jobban építi ki az önkényuralmát, nem létezik, illetve nem romlik fokozatosan e téren a helyzet, de mi ennek a tényezőnek a hatását még 2018-ban is ki tudtuk szűrni.
Végezetül: lehet olyan végeredmény, amelyen meglepődne?
Kétharmados ellenzéki győzelmen.
