“Még nem tudjuk, hány biotermelőt érint majd a debreceni, a gödi, az iváncsai, a nyíregyházi és a többi akkumulátor-gyár létesítése.” Ezt jelezte Roszik Péter címzetes egyetemi docens, a biotermelést ellenőrző-tanúsító legnagyobb hazai szervezet, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. ügyvezetője. Azért sem, mert jogilag nem korlátozza az organikus gazdálkodást, ha akár a kerítés túloldalán egy ilyen monstrum kezdi meg a működését. Tény, hogy a tagországokban kötelező európai uniós szabályok még a környezetre veszélyes ipari üzemek közvetlen közelében sem korlátozzák a biotermelést. Magyarországon - a méhtartást leszámítva - sincs olyan jogszabályhely, amely kötelező védőtávolságot írna elő ipari, gazdasági tevékenységektől. De, amint az a debreceni lakossági fórumon is kitűnt, a termelők - a biogazdák is - aggódnak az akkumlátorgyártó nagyhatalommá válás őket érintő esetleges következményeitől.
Az integrátorcégtől is egyre több partnere kérdezi, milyen jogi következménnyel jár, ha veszélyes anyagokat használó ipari üzemet építenek a biogazdaságuk környezetében. Roszik Péter azzal nyugtatja meg az érintetteket, hogy a jelenlegi jogszabályok alapján a helyi biogazdálkodását érdemben nem fogja befolyásolni, ha akkumulátorgyár épül a környéken, akár a kerítés túloldalán.
Tavaly óta van ugyan egy új EU-s szabályozás, amely a biotermék organikus jellegének megőrzését hangsúlyozza, de nem ad támpontot ahhoz, mi a teendő, ha például lítium szennyezne, kizáró ok-e ez a bio élelmiszertermelésből.
“A jogalkotók szerint ugyanis a biogazdálkodás módjától válik a gazdálkodás organikussá, és nem attól, hogy hol van” - magyarázza a szakember. A szélsőséges körülmények: például, ha élelmiszer-termelésre eleve alkalmatlan a talaj, az organikus gazdálkodást is kizárja, de az akkumulátorgyárak közelsége szerinte nem okoz ilyen gondot.
A szabályok mindössze három éves átállást írnak elő a leendő biotermelőknek, hogy a vegyszeres gazdálkodás elváljon az organikustól. Ennyi óvatosság - a jogalkotók szerint - elég, hogy azután az ott termelt árut már biotermékként forgalmazhassák. Persze, ha azután a szomszéd gazda véletlenül átpermetez, vagy a szél átsodorja a vegyszert, illetve a területet más súlyos szennyezés éri, az átállást újra kell kezdeni.
Az ördög nem alszik! Ilyen súlyos szennyezést okozhat, ha a szomszédos gyárban üzemi baleset történik, bár még ekkor sem biztos, hogy három évre fel kell függeszteni a biotermelést. Az attól függ, milyen veszélyes anyag került ki az üzemből, és mekkora a szennyezés. Európai lítiumion-akkumulátorgyárnál ilyen balesetre meg nem volt példa.
Arról persze a szakma véleménye is megoszlik, mire elég három év a környezet öngyógyításában. A modern permetezőszerek lebomlására ugyan Roszik Péter szerint rendszerint elegendő három 3 év, de például a múlt században használt DDT évtizedeken át szennyez. Egyes terményekben ez az anyag még ma is előfordul, mert bekerül a talajból… Ezért kell mindig megvizsgálni, hogy milyen mértékű, természetű, valóban súlyos-e a szennyezés, mit okoz, ha bekerül a növényekbe.
A biotermelést tanúsító szervezetként a Biokontroll maga is évente ellenőrzi, hogy a partner betartotta-e a biogazdálkodásra vonatkozó előírásokat. A kockázatosnak ítélt gazdálkodóknál véletlenszerűen mintákat is vesznek - szükség szerint a talajból, a növényből vagy a termékből - a laboratóriumi vizsgálatokhoz.
Szerencsére az elmúlt évtizedek üzemi balesetei közül csak a kolontári vörösiszap-katasztrófa okozott súlyos, biogazdálkodást is érintő környezetszennyezést. Akkor a térségben termelt biotermékek forgalmazását is felfüggesztette a hatóság. Előírta a terület vizsgálatát és az organikus gazdálkodásba akkor engedte vissza az illetőt, amikor a termékek nem mutattak szennyeződést.
A hazai akkumulátorgyárakkal szembeni aggodalmat látva, jó hír a fogyasztónak, hogy a megvásárolt biotermék címkéjén, a hatósági kódszámból meg lehet tudni, hol termelték (a HU-ÖKO-01, illetve a HU-ÖKO-02 a magyar tanúsított terméket jelöli). A csomagolásra ugyan azt is rá szabad írni, hogy az adott országon belül melyik térségből - például nem egy akkumulátorgyár közeléből - származik a portéka, de ezt - egyelőre - nem tüntetik fel az előállítók.
Aki termelői piacon vásárolja meg az áhított biocsemegét, szintén megtudhatja, hogy az melyik országrészböl ered. Például a fővárosi MOM-park biopiacán, ahol jellemzően a saját termékeiket árusítják a gazdák, a kifüggesztett tanúsítványon könnyen beazonosítható, hol készült az áru.
De nemcsak a leendő akkumulátorgyárak szomszédságában aggódnak a jövőjük miatt a hazai gazdák. Akárcsak a vegyszeres technológiákat használó termelőknek, a biogazdák költségei, ráfordításai is többszöröződtek az elmúlt két évben, a fogyasztást pedig fékezi az uniós rekorder, febuárban még mindig 40 százalék feletti élelmiszer-infláció. Az energia drágulásával azonban a bio- és a konvencionálisan előállított termékek költsége és ára közötti különbség kicsit így is csökkent. Nagyobb ütemben drágultak ugyanis a hagyományos termékek a bionál, de ezek ára is jellemzően nőtt. Egyes termékköröknél még megvan a másfél-kétszeres árkülönbség, de van, amelynél már csak ötödével kerül többe a bio.
Roszik Péter szerint a drágulás a biopiaci keresleten is nyomot hagyott. “A fogyasztók a biotermékeket már csak olcsóbban, vagy egyáltalán nem veszik meg” - tapasztalja a szakember. Különösen azoknál a termékek nagy a baj, amelyekből jellemzőbb a biofogyasztás, mint az alakor és a tönköly. A háború alatt az olcsó ukrán gabonák behozatalával azonban a biogabonafélék ára is alacsonyabb ett, bár a szakember ezt átmenetinek reméli. “Volt már ilyen piaci helyzet, ami gyorsan megváltozott, de olyan is, hogy tartósan egy-két évig megmaradt” - idézi fel a szakember.
A drága vegyszerek és a műtrágya mellőzése miatt azonban így is egyre népszerűbb itthon a biotermelés. Pénzszűke idején felértékelődik, hogy az intenzív gazdálkodásnál kisebb a befektetési igénye és egységnyi területről nagyobb bevételt hozhat. Ezzel is magyarázza, hogy az elmúlt öt évben megduplázódott a biogazdálkodásban résztvevő gazdák száma. Így a Biokontrollnak már csaknem 6000 partnere van, és Roszik Péter a következő fél évtizedben is hasonló növekedésre számít. Sok kisgazdaság ugyanis a hatalmas inputanyag-árak miatt a vegyszeres helyett az organikus termesztést választja. Az elmúlt három támogatási ciklusban az organikus termelésre átállást segítő biopályázat indulásakor minden jelentkező nyert. Olyan nagy pénzügyi keretet különített el ugyanis erre a magyar kormány, hogy senkit sem kellett forráshiány miatt visszautasítani.
Kérdés persze, hogy a 2025 januárban induló új támogatási ciklusban hány gazda választja majd a vegyszeres helyett az organikus termelést azért is, mert már nem tudja megvenni a méregdrága műtrágyát és növényvédő szereket. Nekik is jó hír, hogy a fontos piac, Németország a közétkeztetésben is támogatni fogja a bioélelmiszerek felhasználását, amely így növeli az uniós biotermékek keresletét. Ez a magyarországi beszállítóknak is nagy lehetőség; „jó lenne, ha Magyarországon is így gondolkoznának” - bizakodik a szakember.
Bioboom
Magyarország 2027-re meg akarja duplázni a hazai organikus termelést. A tervek 2027-re 600 ezer hektárra, a jelenlegi 6-ról 10 százalékra bővítené a bio arányát a hazai agrártermelésben. Ez szerepel az uniós fejlesztési források felhasználására összeállított nemzeti stratégiai tervben. Azoknak, akik bele akarnak vágni a szermentes gazdálkodásba, a támogatási rendszer is segít majd. Az ukrajnai háború okozta válságban ugyan megtorpant a biopiac is, de Roszik Péter optimista. Szerinte a biotermelés továbbra is jó megoldás a gazdáknak.
