Orbán Viktor unalomig ismételt klisékkel teletűzdelt évértékelő beszédének tulajdonképpen egyetlen új eleme volt: a vármegye- és országbérlet bejelentése. A miniszterelnök közölte, május 1-jétől egész vármegyére kiterjedő vármegye-, illetve országosan érvényes országbérletet vezetnek be, mellyel a MÁV-csoport járatain (MÁV, Volánbusz, GYSEV, illetve a HÉV-vonalak, de utóbbin csak Budapest közigazgatási határáig) korlátlan alkalommal és viszonylatban lehet majd utazni. A MÁV-csoport közleménye viszont később tisztázta, helyjegyköteles (feláras) vagy első osztályú vasúti utazásra e bérletek nem lesznek használhatók, még a különbözet kifizetésével sem.
A vármegyebérlet teljes ára havi 9450, az országbérlet pedig ennek a duplája, 18 900 forint lesz, amit kedvezményesen vásárolhatnak meg azok, akik más bérlettípus esetén is jogosultak a kedvezményre. Így például a nappali és esti tagozatos diákok 90 százalékkal olcsóbban szerezhetik be az új bérlettípusokat.
Igazságtalanság lenne, ha nem írnánk le:
a kormányfő által megszabott árak valóban csábítóak.
A MÁV és a Volánbusz díjszabása szerint jelenleg az 5 kilométeren belül érvényes 30 napos bérlet ára 5940, az 5 és 10 kilométer közötti sávban 9580 forint, majd újabb 5 kilométerenként növekedve rendre 11 900, 14 200, 17 800, illetve 21 400 forintot kérnek a bérletért. Azaz
a vármegyebérlet ára olcsóbb lesz, mint a 10 kilométeres, illetve az országos bérlet ára kevesebb, mint egy 25 kilométeren túli viszonylatra szóló havi bérlet.
A munkavállaló pedig örül, mert így például járási székhelyen élve nemcsak munkába tud menni például a vármegyeszékhelyre, hanem a másik városban levő kórházba is el tud jutni kétheti kivizsgálásra, valamint a három településsel arrébb lakó kuzinhoz is el tud menni hétvégente látogatóba anélkül, hogy újabb busz- vagy vonatjegyet kellene vennie.
Az országbérletet (most még) nem fizetheti a cég!
A munkaadó számára azonban nem ilyen egyszerű a képlet. A köztudatban él az a szabály, hogy „a cég fizeti a bérlet 86 százalékát”, de az ezt szabályozó kormányrendelet ennél fifikásabb. A szabályozás két esetben engedi az elszámolást:
„bármely menetjegy vagy bérlet, amelyről a feltüntetett viszonylat alapján megállapítható, hogy alkalmas napi munkába járásra és hazautazásra”, vagy
„országosnál kisebb területi érvényességű bérlet, amely meghatározott területen érvényes, továbbá alkalmas és szükséges a napi munkába járásra és hazautazásra történő felhasználásra”.
Vizsgáljuk meg a két lehetőséget!
Az első eset előírja a viszonylatot, de elég az, hogy alkalmas legyen munkába járásra. Vagyis Kovács apuka a Volánbusz Piripócs, Kossuth utcai megállójától a megyeszékhely buszpályaudvaráig megváltott bérletének 86 százalékát akkor is térítenie kell a cégnek, ha Kovács apuka ezen a viszonylaton néha csak óvodába viszi a gyerekét.
A második eset viszont rögzíti, hogy semmilyen országos bérlet nem elszámolható a munkaadó felé, ugyanakkor alkalmasnak és szükségesnek is kell lennie a munkába járásra. Ezzel az országbérlet kifizethetőségét ki is lőttük (a jelen szabályozás szerint, persze nem kizárt, hogy egy kormányrendelettel május 1-jétől lehetővé teszik ennek az elszámolását), a szükségesség követelménye pedig azt írja elő, hogy azt tényleg munkába járáshoz használja a munkavállaló. Viszont ez a pont nem írja elő a viszonylat megjelölését (tipikusan ilyenek a helyi, illetve a regionális bérletek, valamint a leendő vármegyebérlet). Vagyis, ha valaki az egyik megyéből a másikba jár dolgozni, két vármegyebérletet kell vennie, ezt – ellentétben az országossal – ugyanis a meghatározott mértékben térítheti a munkaadó.
A munkaadó tehát előkapja a melósok listáját, a kockás papírt és a számológépet, majd újratervez. Megnézi, kinek milyen távra szól a bérlete, hány vármegyén megy keresztül a busz, és számol.
Annak a munkavállalónak, aki dolgozni
- 5 kilométeren belülről jár be, semmiképp nem éri meg sem az egy, sem a két vármegyebérlet;
- 5-10 kilométerről és azonos vármegyéből jár be, már éppen megéri a vármegyebérlet (a különbség havi szinten 130 forint);
- 5-10 kilométerről, de másik vármegyéből jár be, nem éri meg a (két) vármegyebérlet;
- 10-25 kilométerről és azonos vármegyéből jár be, megéri a vármegyebérlet;
- 10-25 kilométerről, de másik vármegyéből jár be, nem éri meg a (két) vármegyebérlet;
- 25 kilométeren túlról jár be, mindenképp megéri az akár két vármegyebérlet is.
Felmerül a kérdés: mi a helyzet akkor, ha az ingázás kettőnél több vármegyét érint? Egy Tatabánya-Budapest viszonylat vonaton és buszon is érinti Fejér vármegyét is. A pontos szabályozás egyelőre nem ismert, az új bérletfajták bevezetéséről hozott kormányhatározat egyelőre csak felhívta Lázár János építési és közlekedési minisztert, hogy a szükséges jogszabályi és egyéb változtatásokat készítse elő. Ám a MÁV-csoport már idézett közleménye azt írja, hogy
„az utasoknak mindig arra a területre érvényes bérlettel kell rendelkezniük, amely vármegyében a kiindulási és a célállomásuk van”.
Ez alapján azt feltételezzük, a több vármegyén átívelő ingázás esetén is elegendő lesz két vármegyebérlet vagy (ha a kabinet addig változtat a költségtérítésről szóló kormányrendeleten) az országbérlet megvásárlása.
Na, és a kilométerpénz?
Rendelettel emelte meg a kabinet a munkába járás költségtérítésének szja-mentes határát kilométerenként 30 forintra. Az emelés indokolt is volt, hiszen ennek összege 2017 óta volt változatlanul kilométerenként 15, előtte pedig 9 forint volt. A NAV által elszámolható benzinár már 2016 végén is 352, a gázolajár pedig 367 forint volt, vagyis egy százon 7 litert fogyasztó autó kilométerenként körülbelül 25 forintnyi üzemanyagot emésztett fel. Vagyis
a 15 forintos költségtérítés az üzemanyag nagyjából 60 százalékára volt elég.
A mostani, literenként átlagosan 607 forintos benzin-, illetve 621 forintos dízelár, valamint továbbra is 7 literes átlagfogyasztás mellett kilométerenként nagyjából 43 forintnyi üzemanyagot eszik meg az autó, tehát
a 30 forintos „kilométerpénz” már az üzemanyagköltség 69 százalékát fedezi.
Ezzel kapcsolatban a személyi jövedelemadóról szóló törvény azt mondja ki, hogy a kilométerpénz adómentesen adható, a költségtérítésről szóló kormányrendelet pedig ezt annyiban pontosítja, hogy ennek 60 százaléka jár, ha
- a lakás és a munkahely között nincs közösségi közlekedés, vagy
- a lakás és a munkahely között hosszú várakozással van közösségi közlekedés, vagy
- a munkavállaló mozgáskorlátozott vagy súlyosan fogyatékos, ezért nem képes igénybe venni a közösségi közlekedést, vagy
- 10 évnél fiatalabb gyermeke van, akit bölcsődébe, óvodába, iskolába visz.
Az szja-mentes határ és az előbbiekben felvázolt 60 százalékos kötelező arány közötti különbségről a munkáltató dönthet.
Így tehát az biztos, hogy a 86 százalékos bérlettérítés szinte biztosan jobban meg fogja érni a munkavállalóknak, mint a legjobb esetben is csupán 69 százalékos térítésű benzinpénz. Ez különösen igaz lesz a nagyobb, 25 kilométernél távolabbról ingázó foglalkoztatottak esetében.
A vármegye- és országbérletek részletszabályait Lázár János egyelőre még nem ismertette, de az új bérletfajták bevezetéséig még van csaknem két hónap. Azonban annak érdekében, hogy a térítési szabályokra a munkaadók is fel tudjanak készülni, az előbbiekben ismertetett kérdőjeleket a tárcának mihamarabb meg kell válaszolnia.
