Szombaton az MCC Feszten Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter elmondta a véleményét a Lukoil-ügyről is. Szerinte Brüsszelből koordinálják az ukránok lépését, és ezért állították le a Barátság-vezetéken a Lukoil által betáplált olaj továbbítását. A külügyminiszter szerint a helyzet azért alakult ki, mert az uniós döntéshozók nem tudják tolerálni, hogy nem vagyunk hajlandóak feladni a békepárti álláspontunkat. Azt is mondta, elképzelhetetlen, hogy az EU annyit gyengült az elmúlt időszakban, hogy hagyja, egy tagjelölt ország önkényes döntéssel veszélyezteti két tagállam energiaellátását.
A magyar miniszter a Facebookon is közzétette gondolatait, ahol arról írt, az orosz olaj pótlása más útvonalon azért problémás, mert Horvátország nem megbízható tranzitország az olajszállításban. Ezt részletezte is: "Nem megbízható, mert a piaci átlagos értékek ötszörösére emelték az olaj tranzitdíját a háború kitörése óta. Nem megbízható, mert lehetetlenné tették a Mol számára, hogy hosszú távra kössenek le szállítási kapacitásokat. Nem megbízható, mert a vezeték kapacitásnöveléséhez szükséges beruházásokat nem végezték el, a maximális kapacitásról pedig soha senki által nem bizonyított adatokat adnak."
Érdekesség, hogy az ukránok által hozott jogszabály kezdetben elkerülte a magyar politikus és az általa vezetett minisztérium figyelmét, hiszen annak megszületésekor és hatályba lépésekor a kormány semmit nem reagált. Hivatalosan csak akkor említődött meg az ukrán döntés, amikor Szijjártó Péter New Yorkba látogatott, ahol Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel tárgyalt. A magyar politikus ekkor jelezte, hogy a Lukoil nem szállít Magyarországra Ukrajnán keresztül, de keresik a jogi megoldást a tranzit újraindítása érdekében.
Ennek keretében Magyarország és az ügyben szintén érintett Szlovákia az Európai Unióhoz fordultak, egy úgynevezett konzultációs eljárást kezdeményezve, remélve, hogy a sokat szidott brüsszeli adminisztráció segítséget nyújt majd a vitában. Az Európai Bizottság azonban úgy tűnik, egészen másképp látja a helyzetet, mint a magyar kormány. A napvilágot látott információk szerint ugyanis arra jutottak, hogy az Ukrajnán át érkező Lukoil-szállítások ügyében nem tűnik indokoltnak a sürgős konzultáció, mivel jelenleg nincs jele az ellátás biztonságát érintő közvetlen kockázatoknak.
Valdis Dombrovskis az Ukrajnán át érkező Lukoil-szállítások ügyében az X közösségi oldalon közzétett üzenetében arról tájékoztatott, hogy pénteken beszélt Szijjártó Péterrel annak érdekében, hogy az Európai Bizottság részletesebben megismerje Magyarország energiaellátását. Emellett hangsúlyozta, hogy fontos az Oroszországból származó energiától való függőség csökkentése.
De miért nem akar függetlenedni Magyarország?
A folyamatokra rálátó szakértők szerint ugyan a Mol nem csak a Barátság kőolajvezetéken át látja el a Dunai Finomítót és az érdekeltségébe tartozó Slovnaft pozsonyi finomítóját, hanem az Adria-vezetéken szállított nyersanyaggal is. Ugyanakkor a magyar kormány mellett az olajipari cég is inkább az orosz forrásokat preferálja. Ennek érdekében
a pletykák szerint arra is sor kerülhet, hogy a vitatott szállítások kapcsán az olajat nem a magyar-ukrán határon, hanem már Oroszországban átveszi. Így a Lukoil kizárása nem fogja érinteni a céget, hiszen a vezeték ukrán szakaszán nem az orosz, hanem a magyar cég megbízásából kell végezni a transzfert.
Fotó: Facebook/Szijjártó Péter
Ha az esetleges politikai okokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor is van arra magyarázat, hogy a magyar fél miért ragaszkodik az orosz forráshoz. Az onnan származó úgynevezett Ural olaj ugyanis olcsóbb, mint az Európában irányadó Brent. A két típus egyébként a háború kirobbanása előtt nagyjából paritáson volt, azt követően azonban széles különbség alakult ki. Volt rá precedens, hogy 30 százalékot meghaladó mértékű volt a differencia (ennyivel volt olcsóbb az Ural - a szerk.), igaz, ez mostanában már 10 százaléknál kisebb. Az árkülönbözet egy ideig a Mol nyereségét növelte, amíg két éve ezt a magyar kormány egy 95 százalékos adót kivetve el nem vonta. Ez a mostani kisebb árkülönbözet ellenére is egy "jól látható", éves szinten 100 milliárd forintos nagyságrendű összeget jelent. Így a sok sebből vérző költségvetés értelemszerűen nem szeretné ezt elveszíteni.
A horvátok szerint alternatíva lenne az Adria-vezeték
Szijjártó Péter állítására, miszerint nem megbízható partner Horvátország, természetesen Zágráb is reagált. "Ilyen kijelentést annak az országnak a képviselője tesz, amelynek megbízhatóságáról már az a tény beszél, hogy külpolitikai szerepvállalásának megkérdőjelezésével, sőt egyedülállásával szembesül már az EU Tanács elnökségének kezdetén" - fejtette ki Grlić Radman horvát európai és külügyminiszter.
A horvát Jadranski naftovod (Janaf) energetikai cég valótlannak minősítette, és visszautasította Szijjártó állításait, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy “teljes mértékben ki tudja elégíteni a Mol-csoport pozsonyi és budapesti finomítóinak kőolajszükségletét". Szerintük elvégezték a Janaf vezeték kapacitásnöveléséhez szükséges beruházásokat. Mindezt alátámasztandó, azt is közzétették, hogy 2023 februárjában a Mol képviselőivel együtt tesztelték a vezeték szállítási kapacitását a magyar határ felé eső szakaszon, és arra a megállapításra jutottak, hogy az havonta 1,2 millió tonna kőolaj szállítására képes.
A fenti kapacitás alapján egyébként az évi 14-14,5 millió tonna kőolaj szállításával mind a magyar, mind a szlovák igényeket le lehetne fedni.
A Janaf a magyar külügyminiszter azon állítását is cáfolta, mely szerint a Mol ne köthetne többéves szerződést a szállítási kapacitásokra. A díjak kapcsán pedig azt jelezték, hogy azokat Szijjártó Péter véleményével szemben nem önkényesen állapítják meg, hanem a Mol által is ismert transzparens módon, amely figyelembe veszi a vezeték egyes szakaszainak hosszát és kapacitáskihasználtságának mértékét.
Mellékszálként megemlíthető, hogy a magyar külügyminiszter az orosz energiacégeket a horvátokkal szemben rendre megbízhatónak minősíti, miközben például a Gazprom a meglévő szerződések ellenére számos uniós országnak nem szállította le a lekötött mennyiségeket, amely miatt az utóbbi hónapokban számos esetben vesztett már pereket, és emiatt választottbírósági ítéletek több tízmilliárd euró kártérítésre kötelezték az oroszokat.
A gazdasági racionalitás mindent felülír?
A mostani olajvita kapcsán az uniós országok és Ukrajna is azon az állásponton van, hogy a magyarok túlzottan elkötelezettek Moszkva felé. Ezzel szemben Szijjártó Péter állandó fordulata, hogy az energiaellátás nem politikai kérdés. Úgy tűnik, a magyar félnek ezt az álláspontot a jövőben más szemszögből is magáévá kell majd tenni. Az ukránok számára ugyanis az olaj szállítása egyre rosszabb üzlet, a most élő szerződésekből származó szállítások a hírek szerint nagyságrendileg 200 millió dolláros bevételt jelentenek számukra, miközben a költségeik (például a karbantartás, vagy az üzemeltetéshez használt energia ára) folyamatosan növekednek. Eközben az orosz cégek éves szinten a vezetékes szállításokon még mindig 6 milliárd dolláros bevételre tesznek szert, a rájuk kivetett adók és vámok révén pedig ez fontos forrás a háborús agresszor Oroszország számára. Így összességében ukrán részről a szállítások teljes felfüggesztése sem lenne meglepő döntés, más kérdés, hogy éppen az uniós megállapodásaikra tekintettel erre idén biztosan nem fog sor kerülni.
Ugyanakkor az Európai Unió szeretné rászorítani az ellátásukat jórészt továbbra is orosz forrásból ellátó magyarokat és szlovákokat, hogy keressenek más beszállítókat. A szintén érintett közép- és kelet-európai államok, így például Csehország, azt ígérte, hogy jövőre már nem lesz szükségük orosz olajra. A magyar külügyminiszter által megsértett lengyelek pedig elismerték ugyan, hogy az ottani energetikai óriás is vesz a Lukoiltól olajat, ám ez olyan csekély mennyiségű, hogy a szállítások kiesése semmilyen módon nem érintené a PKN Orlen működését.
Mindezek alapján nem lehet természetesen kizárni annak a lehetőségét, hogy az ukránoknak Brüsszelből tanácsolták a Lukoil kizárását szállításból. Ugyanakkor ebből a magyar félnek is ki kellene hallani azt az üzenetet, hogy az EU megunta, hogy Orbán Viktorék nemcsak politikai eszközökkel, de gazdaságilag is támogatják Vlagyimir Putyin háborúját. Érthető, ha a Mol és a költségvetés érdekeit próbálják védeni, de ideje lenne felkészülni arra, hogy belátható időn belül Ukrajnán keresztül nem fog a jövőben orosz olaj érkezni.
