Ukrajna vezető rákkórháza továbbra is működik Kijevben annak ellenére, hogy jópár orvost elveszítettek, egyes betegeknek nincs otthonuk, ahová visszatérhetnének, és a létfontosságú gyógyszerek is elfogytak.
A Mariupolból származó Szerhijt február 22-én tüdőrák miatt műtötték. Két nappal később a háború hangjai ébresztették fel a rehabilitációs osztályon.
„Azt hittem, tűzriadó. Egy nővértől tudtam meg, mi történt. Kettős sokk ért: Oroszország megtámadta az országomat, és a műtétem után alig tudtam megmozdulni, mégis le kellett jutnom a menhelyre” – mesélte.
Szerhij a 450 beteg egyike volt, akit a kijevi Nemzeti Rákkutató Intézetben kezeltek, amikor Oroszország február 24-én megszállta Ukrajnát. Közülük 40 gyermek, akik műtét, kemoterápia vagy csontvelő-transzplantáció után lábadoztak.
Azon a napon Ukrajnában visszavonhatatlanul megváltozott az élet, és az intézet onkológusai tudták, hogy hamarosan nemcsak a rákkezelésre szoruló betegek vezető központjaként kell működniük az országban, hanem az orosz támadás sérültjeit is el kell látniuk. Azok számára (például Szerhijnek), akik nem tudtak visszatérni saját otthonukba vagy városaikba – Mariupolba, Hersonba és a Kijev melletti településekre –, amelyeket bombáztak vagy amelyek megszállás alatt álltak, az intézet volt az egyetlen hely, ahol maradhattak.
„Nem vagyok egyedül ebben a helyzetben. Többezer rákos beteg van az oroszok által megszállt városokból, akik munka és pénz nélkül hajléktalanokká váltak, miközben folytatniuk kéne a kezeléseiket is” – mondta telefonon a férfi a The Guardian újságírójának.
Az 1920-ban alapított Nemzeti Rákkutató Intézet Ukrajna egyik legrégebbi és legelismertebb egészségügyi intézménye. Az 1960-as, 70-es éveket idéző főépületek falát hatalmas, a szovjet időkből származó mozaik díszíti. Az invázió előtt az orvosok évente több mint 25 ezer daganatos beteget láttak el, és nyolcezer műtétet végeztek el.
Az invázió első napjaiban sok minden leállt az intézetben, hiszen a munkatársak negyede nem dolgozhatott, vagy családjával együtt Nyugat-Ukrajnába költözött. Több orvost is besoroztak vagy önként jelentkeztek harcolni a frontra.
"A biztonságosnak tűnő folyosókon elhelyezett ágyakat gyorsan megtöltötték a betegek, ezért a második héten elkezdték a gyerekeket Lengyelországba menekíteni, a keletről érkező felnőtt betegeket pedig az ország nyugati részén található egészségügyi intézményekbe irányítottuk" - mondja Andrij Beznosenko, az intézet vezető orvosa, vastagbélrák specialista.
Az Országos Onkológiai Intézet nyitott ajtóval várja a rákos menekülteket
„Az Országos Onkológiai Intézetben 24 onkológiai ellátást igénylő beteg kért és kapott ellátást. Magyarországon élen járunk a modern onkológiai eljárások alkalmazásában, többféle terápiát alkalmazunk, így az Ukrajnában megkezdett kezeléseket kompatibilisen tudjuk folytatni”
– válaszolta lapunknak az Országos Onkológiai Intézet sajtóosztálya arra a kérdésre, hány menekült fordult meg az intézetben, és nem okoz-e gondot az a probléma, amiről egy háziorvos mesélt: Ukrajnában sokszor Európában ismeretlen gyógyszerekkel kezelik a betegeket, ezért nehéz a magyarországi kezeléseket folytatniuk.
Magyarország minden ukrajnai menekülőt fogad és ellát, a kormány szálláshelyet és szükség esetén egészségügyi, kórházi ellátást is biztosít számukra. A menekülők száma a magyar jelentések szerint már több mint 600 ezer, a nemzetközi adatok szerint 534 821 fő.
„Amennyiben az egészségügyi ellátás során nyelvi akadály merül fel, úgy az 1812-es telefonszámon tolmács vehető igénybe” – tájékoztatott az Országos Onkológiai Intézet sajtóosztálya.
Az intézet honlapján egyébként az ellátásra vonatkozó információk három nyelven érhetőek el. Hétköznapokon, munkaidőben telefonon is rendelkezésre állnak, illetve a központi e-mailen keresztül magyarul, angolul és ukránul is válaszolnak a megkeresésekre. Túlnyomó többségében a szükséges orvosi információ birtokában, tolmáccsal jelentkeznek a betegek, de a nyelvi nehézségek leküzdésében idegennyelvet beszélő intézeti dolgozók is segítenek.
A sajtóosztály arra a kérdésünkre, hogy mennyire megterhelő az intézetnek a menekültek ellátása a tekintetben, hogy a Covid miatt feltorlódott magyar betegeket is el kell látni, hangsúlyozta:
„Hazánkban a daganatos betegek ellátása a pandémia alatt is folyamatos volt, így sem torlódás, sem várólista nincs és nem is volt intézetünkben.”
De Kijevben sem állt meg az élet
A háború közel két hónapja után az alkalmazottak 85 százaléka újra munkába állt Kijevben. Sokan maguk is beköltöztek az intézetbe.
„Így kényelmes. Egyszerre kell orvosi gyakorlatokat végeznünk, online konferenciákat tartanunk külföldi kollégákkal, elemezni az onkológia szakmai helyzetét és így kevésbé vagyunk idegesek a leterheltségtől” - mondja Beznosenko.
Az intézet önkéntesei a hét minden napján, 24 órában működő forródrótot is létrehoztak, amely pszichológiai segítséget nyújt azoknak a rákos betegeknek, akiknek a háború és a betegségük együtt külön traumát okozott. A sugárterápiákat viszont sajnos nem lehet jelenleg folytatni.
Számtalan ukrán rákos beteg akad az 5 millió menekültből, akik különböző országokban kötöttek ki. Azonban sokan az orvosi papírjaik nélkül menekültek el. Az intézet a körülmények ellenére sokaknak tudott digitalizált iratmásolatokat küldeni, sőt, esetenként távolról is tanácsot adnak. Beznosenko becslése szerint azonban az ukrán rákos betegek 15-20 százalékának kellett abbahagynia a kezelését az orosz invázió következtében.
Eközben az ukrán diaszpóra orvosai világszerte azon vannak, hogy rákterápiás gyógyszereket küldjenek az intézetbe. Legutóbb több mint 2000 palack Keitrude-ot, a világ egyik legdrágább rákgyógyszerét – egyetlen adag beadása több mint 5000 dollárba kerül – kaptak ingyenesen adomány útján.
De a kijevi klinika dolgozói azt mondják, több a feladatuk, mint pusztán a rák diagnosztizálása és kezelése. Egyrészt megkeresték a vezető amerikai rákközpontokat, és arra kérték őket, hogy fogadjanak be és képezzenek ki a háború elől menekült ukrán onkológusokat, akiknek többsége nő, hiszen a legtöbb férfi nem hagyhatta el az országot. Egyelőre az amerikai orvosi és jogi rendszerek bürokráciája miatt ez nem könnyű.
Másrészt Beznosenko csapata a háborús rákkezeléssel kapcsolatos tapasztalataikat is dokumentálja a nemzetközi orvosi közösség számára a jövőbeli kutatások érdekében.
„Ez a kötelességünk. Soha egyiküknek se legyen szüksége ilyesmire, de jobb, ha legalább tisztázzuk, mit sikerült elérnünk egy háborús helyzetben. Sajnos nem fértünk hozzá a szíriai vagy afganisztáni orvosok tapasztalataihoz, most ezért erre külön figyelünk” – mondja.
Továbbra is súlyos a helyzet azonban a kelet-ukrajnai rákos betegek számára. Beznosenko szerint két onkológiai centrumot, egyet Harkovban és egy Mariupolban, teljesen megsemmisítettek az orosz rakétacsapások. Ugyan a csernyihivi, a szumi és mikolajivi onkológiai osztályait is többször érte rakétacsapás, ezek az intézmények továbbra is fogadnak betegeket.
