„A rendelőm pácienseihez képest alapvetően más állapotú embereket láttam el. Akikkel én találkoztam, otthon is mélyszegénységben élnek. Zömük kárpátaljai magyar vagy kárpátaljai magyarul beszélő cigány volt, ezért köztük akadtak férfiak is, hiszen ők nem közvetlenül háborúval érintett városokból jöttek, s nem is annyira érzik a sajátjuknak a háborút. A menekültek egyharmada viszont ukrán nők voltak gyerekekkel” – meséli Eörsi doktor, aki az egyik budapesti hajléktalan-ellátó intézményben kapcsolódott be önkéntesként az orvosi ellátásba.
Mint mondja, több olyan beregszászi cigánycsaládot is ellátott, amelyek Kárpátalján is rossz körülmények között éltek, nagyon hasonlóan a magyar mélyszegénységben élő falvak lakosaihoz, ahol szintén akadozik a rendszeres orvosi ellátás.
Most derült ki, hogy be nem állított vagy fel nem ismert betegségeik vannak, de ami felismert vagy gondozott, azt is teljesen más elvek szerint kezelték Kárpátalján.
„A világ minden tájáról találkozunk betegekkel és nem ritka, hogy más elvek alapján kezelik őket, mint ahogy itthon tennénk. De valahogy mintha a volt szovjet köztársaságokban még gyakoribb lenne ez a jelenség. Mintha ott nem teljesen ugyanazon tudományos paradigmák mentén történne az orvoslás, mint nyugaton” – mutat rá egy érdekességre a háziorvos.
Az egyik menekült megmutatta neki a vérnyomáscsökkentőjét, de annak híre-hamva sem volt az itthon használatos gyógyszer-tankönyvben. A másik probléma Dr. Eörsi Dániel szerint, hogy sokkal több mindent kezelnek a határon túl vitaminokkal, gyógynövényekkel, mint „rendes” gyógyszerekkel.
„Ők persze épp fordítva látják, ők szedik a „rendeset”, és mi adunk másfajtát” - mondja.
Nem akarnak kórházba menni
De látott például olyan megdöbbentő lábszárfekélyt, amelyet 15-20 éve nem láttak el rendesen. S mivel a március 11-én megjelent EMMI-rendelet alapján egyértelműen eldönthető, hogy az ukrán menekülteknek mi jár, el akarta küldeni sebészetre az illetőt, de ő nem volt hajlandó elmenni.
„Valószínűleg ez összefügghet a háborús traumával is, hogy nem szívesen mennek kórházba, nagyon bizalmatlanok. Az antibiotikumokat ismerik, azt elfogadják, de a felajánlott kezeléseket nem. Számukra a kórház nem biztonságot jelent, hiszen oda nem kísérheti el az egész család, ezért félnek, hogy elszakadnak a szeretteiktől, így a kórház számukra még veszélyes hely is lehet” – magyarázza az önkéntes orvos.
A nyelvi nehézségek csak tovább fokozzák a bizalmatlanságukat, hiszen a kórházban nem tudnak kommunikálni. (Aki volt már olyan országban, hogy nem beszélte az ottani nyelvet és kórházba került, az tudja, ez milyen érzés).
„A menekült gyerekek átoltottsága minimális, mert más oltási sémájuk van Ukrajnában. Én most nem találkoztam kanyaróval, de tudom, hogy előfordult már Magyarországon. Várható a szamárköhögés megjelenése is, de Magyarországon mindenki be van oltva ellene. A magyar oltási protokoll ugyanis jó. Pusztán azért, mert nálunk 30 éve nem fordult elő fertőző szamárköhögés, nem hagytuk abba az oltást, pontosan a behurcolás veszélye miatt.”
A menekültek egyébként hordozhatnak hepatitist, HIV-et (Ukrajnában jóval magasabb a HIV-fertőzöttség, mint Magyarországon), és tbc-t is. És a tbc akkor is fertőzhet, ha valaki oltva van, tehát mi is elkaphatjuk, bár ennek kicsi az esélye a háziorvos véleménye szerint.
„És az ilyen szociális környezetből érkezőknél nincs kizárva a rüh, a tetű és más fertőzés sem” – mondja Eörsi doktor, aki szerint az ukrán felnőttek csak 36 százaléka kapott legalább egy Covid-oltást, míg Magyarországon ez az arány 70 százalék felett van.
A poszttraumás stressz később fog kijönni
Nagyon heterogének a menekültek, más-más anyagi helyzetből jöttek. Nyilván azokkal van több gond, akiknek anyagi nehézségeik voltak otthon is. Azok egy része, akik bankkártyával, készpénzzel jöttek, továbbment, más részük, ha maradt, megoldja a problémáit, akár a magánegészségügyben, akár az állami intézményekben.
A mélyszegénységben élő embereknek azonban pénzük sincs nagyon kiváltani a felírt gyógyszereket, vagy megvenni a buszjegyet, hogy elmenjenek a rendelőig. Ezért ilyenkor egyedi megoldásokat kell kitalálni.
„Nekem azért volt könnyebb dolgom, mert ezen a helyen eleve hajléktalanokkal foglalkoznak, és a szociális munkások a kisujjukból kirázták, hogyan kell nincstelen embereken segíteni. De azoknál, akik nem ilyen helyen lettek elszállásolva szegény létükre, nyilván többet kell improvizálni” – teszi hozzá az orvos.
A mentális állapotukat tekintve azt mondja, nagyon más, hogy valaki a háború elől vagy amiatt menekült el otthonról. Aki előle menekült, annak volt ideje jobban felkészülni, összepakolni, leszervezni, hova megy (kivéve a mélyszegénységben élőket).
„Pár embert láttam el, akik akkor keltek útra, mikor megérkezett a városukba a front. Ám ilyenkor a stressztünetek nem a trauma szakaszában jelennek meg, hanem utána. Az elején, amikor nagy baj történik, még mozgósíthatja is az erőforrásokat, átmenetileg jobban is lehetnek mentálisan, és inkább a következő hetekben-hónapokban jelennek meg a stressztünetek. Kérdés, mi mennyire fogjuk ezt látni a menekültek körében, itt lesznek-e még, visszamennek-e, vagy tovább utaznak” – válaszolja a menekültek lelki állapotát firtató kérdésre Dr. Eörsi Dániel, aki kilencedik kerületi rendelőjében a menekültek teljesen más rétegével is találkozik.
„Pár menekült keresett eddig fel a praxisomban, akikkel angolul tudtunk kommunikálni. Ha viszont tömegesen kezdenének jönni, nem tudnám megoldani. Persze vannak kollégáim, akikhez olyan páciensek mentek, akik az ukránon kívül semmilyen nyelven nem beszéltek, nem vitték magukkal az otthoni leleteiket, vagy ha igen, azok cirill betűsek, és olyan terápia állt rajtuk, amit nem biztos, hogy felismertek, vagy ha felismerték sem biztos, hogy itt lehet folytatni a kezelést. Hiszen az is kérdés, hogy például egy magasvérnyomás csökkentő kúrát érdemes-e elkezdeni, hiszen ha a páciens két hét múlva elutazik, nem biztos, hogy megéri átállítani a gyógyszereit, ha azonban fél évig marad, akkor már igen. De hát erre senki nem tudhatja a választ, mint ahogy arra sem, meddig tart a háború”.
A miniszteri rendelet egyébként kimondja, hogy mindenki az elszállásolási helyéhez tartozó háziorvosnál kapjon ellátást, aminek az a következménye, hogy bármelyik háziorvosi szolgálat válhat menekültellátó hellyé. Dr. Eörsi szerint ennek előnye és hátránya is van. Előny, hogy a 6 ezer magyar háziorvos mindegyike tapasztalatot szerez e speciális területen, és a munka megoszlik. Hátránya, hogy mindez pluszképzési és -tájékoztatási erőforrást igényelne az orvosok felé.
