A hétvégén megjelent információk szerint az európai uniós országok földgáztartalékai augusztus 17-én történelmi csúcsra emelkedtek, jóval a téli fűtési szezon előtt elérték ugyanis a tárolók a 90 százalékos szintet. Így a következő két hónapban a kereslet drasztikus csökkenésére lehet számítani, hacsak nem találnak ki az uniós országok olyan további módszereket, mint amilyen az ukrán tárolói kapacitások felhasználása és azok feltöltése, amivel tovább tudják csökkenteni az orosz energiafüggőséget. Persze ez a nagytotál, Magyarország sok szempontból kilóg a sorból, egyrészt a hazai tárolók töltöttsége messze elmarad az uniós átlagtól, igaz a hivatalos adatok helyett (a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, a MEKH sem a júliusi, sem az augusztus 15-i állapotot nem publikálta még) az általunk becsült 70 százalék feletti töltöttségi szint így is az elmúlt évek egyik legmagasabbja lehet, ennél látványosan több gáz csak 2020-ban volt a hazai tárolókban. A téli ellátás miatt tehát Magyarországon sem kell aggódni.
A másik ordító különbség, ami hazánk és akár csak a térség országai között megfigyelhető, az a gáz forrása. Míg az orosz gázt a régiós országok is jórészt kiváltották (például Csehország, Ausztria), a magyar kormány továbbra sem próbál diverzifikálni. Azt legalábbis a szakértők szerint aligha lehet annak tekinteni, hogy a nagy csinnadrattával bejelentett katari kapcsolatok eredményeként Szijjártó Péter szerint reális esély van arra, hogy 2027-től katari cseppfolyósított földgáz (LNG) is érkezzen Magyarországra. De azt sem lehet a kockázatok kezelésének tekinteni, hogy a miniszter augusztus 20-ai bejelentése szerint új dimenzióba lépett az energetikai együttműködés Magyarország és Azerbajdzsán között. A nálunk biztosított bértárolás ugyanis a hazai fogyasztók ellátását nem segíti. Hogy visszatérjünk Magyarország orosz gázfüggőségére: érdemes megemlíteni azt is, hogy hiába maradtunk az utolsó európai vevők egyike, ez semmiféle előnnyel nem jár, sőt az adatok azt mutatják, hogy a tőzsdei árnál rendre drágábban kapjuk a gázt.
További csavart jelent a gázellátásban, hogy az ukrajnai csővezetékeket üzemeltető vállat, a Naftogaz azt jelezte, hogy a 2024 végén lejáró szerződést aligha fogja meghosszabbítani. Mindez azzal jár, hogy nagyságrendileg 10-15 milliárd köbméter orosz gáz fog hiányozni az EU piacáról. A Bruegel gazdasági agytröszt vezető munkatársa, Georg Zachmann korábban úgy vélekedett, hogy ez Európa egészét tekintve nem okoz nagy problémát, ugyanakkor a vezeték végén lévő országok, így például Ausztria vagy Magyarország esetében felmerülnek kérdések. Ami hazánkat illeti, 2021 őszén a Gazprommal kötött hosszútávú szerződés arról rendelkezett, hogy az abban foglalt 4,5 milliárdos mennyiségből 1 milliárd köbméter Ukrajnán át Szlovákiába, majd Ausztriába tartó vezetéken érkezik hozzánk.
Szijjártó Péter a már említett nyilatkozatában igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, jelezte ugyanis, hogy Szerbia biztosítani fogja a szállítási útvonalat, amennyiben Ukrajna nem hosszabbítja meg az Oroszországból érkező földgáz tranzitjára vonatkozó korábbi megállapodást. Azt már mi tesszük hozzá, hogy Magyarország számára valószínűleg gond nélkül megoldható ez az 1 milliárd köbméternyi plusz tranzit, a vezeték jelenlegi kapacitása ugyanakkor nem teszi lehetővé az Ukrajnán keresztül Európába érkező teljes gázmennyiség kiváltását. Ugyanakkor ezt a déli vezetéket terheli az a megállapodás is, amelyet szintén az augusztus 20-ai hétvégén jelentettek be, és amely keretében az MVM és a török BOTAŞ közel 300 millió köbméter gáz vásárlásáról állapodott meg.
Azt is érdemes leszögezni, hogy az ukrán vezetékek lezárása vélhetőleg tovább csökkentené az EU-ban értékesített orosz gáz mennyiségét, ami azt feltételezi, hogy a Gazprom import-, valamint Putyinék költségvetési bevételei tovább esnek. Az árak ugyanis aligha fognak idén vagy akár jövőre ismét az egekbe szökni, ami tavaly például ellensúlyozta az oroszok számára az alacsonyabb értékesített mennyiség miatti bevételkiesést.
Az oroszoknak már most is fáj
A Kreml persze igyekszik betömni a költségvetésben keletkező lyukat, amit önmaguk idéztek elő azzal, hogy az európai fogyasztókat megpróbálták kizárni a gázellátásból. Ez már az előző télen sem vált be, és nagyon úgy tűnik, hogy az előttünk állón is így járnak. Mindez nem azt jelenti, hogy az európai ellátás sétagaloppá vált, hiszen a hiányzó orosz gáz miatt a cseppfolyósított földgáz (LNG) világpiacának nagyobb áringadozásait el kell viselniük a kontinens szolgáltatóinak és fogyasztóinak.
Az persze igen megnyugtató tény, hogy a Gas Infrastructure Europe adatai szerint augusztus 17-én a tagországok gáztárolói 90,12 százalékos kapacitáson álltak. Ezzel sikerült túlszárnyalni azt a Brüsszel által kitűzött célt, hogy novemberre érjék el ezt a szintet. Kadri Simson, az EU energiaügyi biztosa az adatok kapcsán azt jelezte, hogy a tervezettnél jóval korábban teljesített gáztárolási követelmények alapján az EU jól felkészült a télre, és ez hozzájárul a piacok további stabilizálásához az elkövetkező hónapokban. "Az EU energiapiaca sokkal stabilabb helyzetben van, mint tavaly ilyenkor volt" - tette hozzá, ugyanakkor elismerte, hogy "az elmúlt hetekben láttuk, hogy a gázpiac továbbra is érzékeny", és hogy a Bizottság továbbra is figyelemmel fogja kísérni, ahogy a kontinens a hűvösebb időjárás felé tart.
A sikeres betárolás azért is figyelemre méltó, mert a háború előtt az orosz vezetékes gáz a fogyasztás 40 százalékát fedezte. Az idei évben viszont már csak az uniós igények 8 százalékát. Sőt a cél az, hogy 2027-re az EU teljesen leváljon az orosz energiahordozóról és kiváltsa az onnan érkező gázt. Hogy ezt Magyarország miként teljesíti, esetleg továbbra is mentességet kap, arról sem a kormány, sem az unió illetékesei részéről nem hangzott el konkrétum.
A piac továbbra is törékeny
Az látszik, hogy ellátási probléma nem várható a tél folyamán, ráadásul az árak az egy évvel korábbi tizedére estek vissza. Az utóbbi hetekben az ausztrál LNG-üzemek sztrájkja miatt azonban komoly emelkedést láthattunk.
Az eddigi fenyegetések helyett vasárnap a Woodside Energy Group konkrét bejelentést tett, mely szerint szeptember 2-án megkezdődhet a cég nyugat-ausztráliai gázmezőin a sztrájk. Ráadásul a következő napokban a Chevron LNG-létesítményeiben dolgozók is a munkabeszüntetés mellett dönthetnek, ami vélhetőleg további áremelkedést hozhat. Pedig már hétfőn is 10 százalékkal megugrottak az árak, mivel sokan attól tartanak, hogy a globális LNG-piac 10 százalékát adó ausztráliai cégek kiesése felborítja a kereslet és a kínálat viszonyát. A mostani kisebb problémák ellenére a szakemberek optimisták, és úgy vélik, a következő években javulni fog a helyzet, mivel újabb amerikai és katari kapacitásokat kapcsolnak majd be.
Mindez azzal jár, hogy az oroszok valószínűleg nem fogják tudni visszaszerezni a korábbi európai piacaikat - miközben ez már most is komoly költségvetési problémát jelent a Kreml számára. Az orosz pénzügyminisztérium szerint az energiaexportból származó bevételek 41 százalékkal, 43,4 milliárd dollárra csökkentek az idei év első hét hónapjában. Ráadásul a napokban a rubel 16 havi mélypontra esett, és a múlt héten a dollárhoz viszonyítva 100 egység fölé is került.
Eközben Oroszországnak finanszíroznia kellene a háborút, ami a saját fegyvergyártás mellett külföldi vásárlásokat is jelent, továbbá fizetniük kellene a hadsereget, és a kárpótlást a harcokban elhunytak és megsebesültek után is. A szakértők úgy vélik, hogy Putyin olyan zsákutcába kormányozta Oroszországot, ahonnan nincs visszaút: ha az orosz seregeket kivonnák Ukrajnából, az az ő személyére hullana vissza. Ha viszont folytatják a háborút, akkor az a lakosság és általában az ország elszegényedéséhez fog vezetni. Miközben a Kreml és csatlósaik azzal érvelnek, hogy az orosz gazdaság milyen jól teljesít, az valójában a szakadék felé megy, hiszen az erőforrásokat egy reménytelen háborúba ölik.
Nem véletlen, hogy a gazdasági gondok már most is nehézséget jelentenek sok orosz számára. A moszkvai székhelyű Romir piackutatócég a múlt héten tette közzé azt a 3500 fő megkérdezésével készült felmérést, amely szerint már minden ötödik orosz kénytelen csökkenteni az élelmiszerekre és alapvető cikkekre fordított kiadásait. Ez három százalékkal több, mint amennyit egy hónappal korábban mértek.
