A magyar miniszterelnök saját korábbi állítása szerint „nem foglalkozik üzleti ügyekkel”, közgazdasági végzettsége sincs. Így könnyen előfordulhat, hogy erre vezethető vissza az a vasárnapi bejelentése, mely kicsit zavarosnak tűnik. Orbán Viktor a hazaúton azt hangsúlyozta, hogy az amerikai eszközzel elháríthatóak az esetleges külső, spekulatív támadások a forinttal szemben. Ami arra utal, ami már szombaton a magyar sajtóban is megjelent, hogy swap (devizacsere) ügylet jöhet létre a két ország (jegybankja) között. Ugyanakkor, ha valóban ilyen megállapodás született, vagy fog, mert a Magyar Nemzeti Bank (MNB) képviselői a hivatalos delegációban nem vettek részt, az nem váltja ki az uniós forrásokat.
A miniszterelnök Deák Dániel kérdésére úgy fogalmazott, hogy az amerikai féllel történt pénzügyi és gazdasági megállapodások eredményeképp a Magyarországgal szemben alkalmazható brüsszeli eszközök mostantól kicsorbultaknak tekinthetők. A kormányfő úgy fogalmazott, hogy a washingtoni megállapodások egy pénzügyi védőpajzzsal ruházzák fel Magyarországot. „Ha bármilyen külső támadás érné Magyarországot, annak a pénzügyi rendszerét, akkor arra a szavukat adták az amerikaiak, hogy ebben az esetben a magyar pénzügyi stabilitást meg fogják védeni” – magyarázta Orbán Viktor.
Fotó: Orbán Viktor / Facebook
A nyilatkozatban ugyan nem szerepelt, hogy pontosan milyen pénzügyi eszközt is biztosítanak majd az amerikaiak, ám néhány héttel korábban az USA-ban az argentin elnök, Javier Milei kért és kapott pénzügyi mentőövet: 20 milliárd dollár értékben biztosítottak devizaswap lehetőséget a dél-amerikaiak számára. Erre az időközi választások előtt azért volt szüksége Argentínának, mert úgy tűnt, hogy az elnök pártja pozíciókat veszíthet, és a peso piaca meglehetősen idegesen viselkedett. Ekkora dollárösszeggel megnövelve a devizatartalékokat viszont az argentin jegybank számára már reális alternatíva lett volna a peso védelme. Más kérdés, hogy a választásokon az előrejelzéseket felrúgva Milei pártja nyert, így végül nem volt szükség a swap lehívására.
Ugyanakkor a swap nem egyoldalú transzfer, még csak nem is hitel, így a magyar pénzügyi stabiltást önmagában nem tudja biztosítani. Az uniós pénzek, amelyet kiváltani vél ezzel Orbán Viktor, ugyan célokhoz kötöttek, de nem kell ezeket visszafizetni (ezeket nevezik a közgazdaságtanban transzfernek). A miniszterelnök által elmondottak alapján feltételezhető, hogy az amerikai megállapodás nem is hitel, amely, ha nem is olyan előnyös módon (hiszen ezt kamatosan kell később törleszteni), mint a transzferek, de finanszírozást biztosíthat a költségvetésnek. Érdemes még elmondani, annak ellenére, hogy Orbán Viktor állítása szerint a brüsszeli forrásokat ki lehet váltani az amerikai segítséggel, ez szinte biztosan nem fedi a valóságot. Arra viszont lehetőséget teremthet, ahogy azt a lentiekben elmagyarázzuk, hogy elszálló költségvetési hiány esetén se kerüljön a forintra céltábla.
A fentiekkel szemben a swap ügylet, amit valószínűleg Orbán Viktor szavai szerint pénzügyi védőpajzs lesz Magyarország számára, elsősorban a deviza védelmére szolgálhat. A swap (vagy swap line) keretében a devizák cseréjére van lehetőség, így a például a magyar jegybank, az MNB a saját devizáját cserélhetné el dollárra. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy az amerikai jegybanknak ugyan valószínűleg semmi szüksége forintra, de ha ilyen megállapodás születik, akkor a meghatározott keretösszegnek megfelelően biztosít dollárt forintért.
Mindez pedig azért jelenthet védőpajzsot – például spekulációs támadás esetén –, mert a jegybankok saját devizát korlátlan mennyiségben tudnak teremteni, de más ország devizáját nem. Ha pedig a spekulánsok elkezdenek forint ellen spekulálni – amikor a gyakorlatban forintot adnak el és eurót (vagy dollárt vesznek) –, akkor könnyen el tud mozdulni a kereslet-kínálati viszonyok miatt az árfolyam, és egyre több forintot kell adni egy euróért. Érdemes megjegyezni, ahogy a szavannák, úgy a pénzpiacok hiénái sem ostobák és nem az erőseket, hanem a gyengéket próbálják legyűrni. Ha azt látják, hogy egy országnak nagy az adóssága, jelentős költségvetési hiánnyal küzd, az egyensúlyi mutatói (mint a folyó fizetési mérleg vagy a külkereskedelmi mérleg) erősen megbillen, akkor „támadják meg a devizát”. Ez történt anno a 2008-as hitelválság idején, de 2022-ben, a gázárak felrobbanásakor is ez adott zöld jelzést a forint elleni spekulációnak. Ha egy ország gazdasági mutatói stabilak, vagy nagyon komoly szereplő áll mögötte – legyen az a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Európai Központi Bank (EKB), vagy jelen esetben az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed –, akkor az sokakat visszatart attól, hogy egy deviza ellen spekuláljanak. Vélhetőleg a magyar kormány is ezért szeretne ilyen swap ügyeletet.
Ugyanakkor felvetődik, hogy miért is tart valójában a forint elleni támadástól a kormány, amely ugyan ezúttal is konzekvensen „brüsszelezik”, ám szakmai szemmel ez csak a „szokásos parasztvakításnak” tekinthető. Az Európai Unió ugyanis soha nem végez olyan pénzügyi tranzakciókat, amely veszélyeztetné a forint stabilitását, sőt az EKB sem, amelynek székhelye Frankfurtban van. A megértéshez közelebb vihet, hogy később Orbán Viktornak volt egy kiegészítése: „ha a világ bármely más sarkából indulna el pénzügyi támadás Magyarországgal szemben, akár ami az árfolyamunkat, akár az adósságbesorolásunkat érintené, annak az elhárításához rendelkezésünkre áll amerikai segítség.”
A fentiekből tehát az feltételezhető, hogy a közelmúltban ugyan a három nagy minősítő cég közül az amerikai Standard and Poor's (S&P) nem változtatta meg a hitelbesorolásunkat – amely a befektetésre ajánlott utolsó kategóriában van, ráadásul negatív, azaz leminősítést valószínűsítő kilátással –, ám a kormány reális veszélynek tartja, hogy akár ők, akár a másik, friss értékelését a következő hetekben nyilvánosságra hozó két nagy rating cég (a szintén amerikai Moody's és a brit Fitch) bóvli kategóriába tenné át a magyar adósságot. A választásokra készülve ugyanis Orbán Viktorék egyre inkább fokozzák az osztogatást, számos olyan bejelentést tettek az utóbbi időszakban, amely a korábban elfogadott költségvetésben nem szerepelt. Nem véletlen, hogy az elemzők a korábban elfogadott 3,7 százalékos GDP-arányos hiánynál jóval nagyobb deficitet várnak. A többség immár 5 százalék feletti hiányt prognosztizál, de a múlt héten pellengérre állított K&H-s elemző, Németh Dávid 5,5-6 százalékot feltételez.
Márpedig, ha a hitelminősítőknél is általánossá válik a várakozás, akkor könnyen romolhat a besorolásunk. Már csak azért is, mert itt nemcsak egyszeri tételek vannak, hanem gyakorlatilag a rendszerbe beégő költségek miatt (mint a 14. havi nyugdíj, amelynek megvonása politikai öngyilkosság lenne bármely párt számára) a mostani intézkedések a következő éveket folyamatosan terhelni fogják. Tekintve, hogy a független közvélemény-kutatások a Fidesz hátrányát mutatja, könnyen lehet, hogy nem a 14. havi nyugdíj lesz az egyetlen lépés, amivel a kormány szavazatokat szeretne venni. Jelenleg ugyan a kamatkülönbözet támaszt ad a magyar fizetőeszköznek, de ha további választási pénzszórás lesz, akkor az – karöltve a gyenge növekedéssel és a viszonylag magas inflációval – előbb-utóbb akár a forint elleni spekulációra csábíthat, amit Orbán Viktorék úgy tűnik, csírájában szeretnének elfojtani.
