A tavalyi már a harmadik olyan év volt egymás után, amikor a magyar ipar érdemben fékezte a teljes gazdasági teljesítményt. 2025-ben a szektor kibocsátása 3,2 százalékkal esett vissza az egy évvel korábbi, 4,1 százalékos csökkenést követően (2023-ban pedig 5 százalék feletti volt a mínusz). Hogy 2026-ra fordulva trendszerűen megváltozhatott-e a helyzet, nehéz kérdés. Amit csak tovább bonyolít, hogy azóta bejöttek a képbe az iráni háború nyomán elszálló energiaárak is.

Mindenesetre a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) részletes beszámolója szerint idén januárban, bár a nyers adatok alapján 2,5 százalékkal csökkent az ipar teljesítménye az egy évvel korábbihoz képest, munkanaphatástól megtisztítva már 0,3 százalékos bővülést produkált a szektor. Hasonlóra csaknem két éve, 2024 februárjában volt példa, amikor 1,4 százalékos növekedést mért a hivatal.

A havi adatok az elmúlt években is hullámoztak. Ezúttal decemberhez viszonyítva 1,5 százalékkal emelkedett a kibocsátás (egy hónappal korábban pedig 1 százalékos volt a havi szintű növekedés). Bizakodásra adhat okot továbbá, hogy az ipar teljes rendelésállománya január végén 22 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. Ez leginkább az exportkereslet felfutásával magyarázható.

A januári adatok kapcsán érdemes még egy összehasonlítást tenni a tavalyi számokkal. 2025-ben a feldolgozóipari alágak közül tizenegyben esett vissza a termelés. A legnagyobb mértékben, 12 százalékkal a kokszgyártás, kőolaj-feldolgozásban. A legnagyobb alág, a járműgyártás kibocsátása 4,3 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Két alágban nőtt a termelés volumene: a számítógép, elektronikai, optikai termékek, illetve a fafeldolgozás, papírtermék gyártása, nyomdai tevékenység területén.

A BMW a hátára vette az autóipart

Idén januárban a KSH adatait böngészve az egyes alágak teljesítményében olyan hatalmas változásokat nem láthatunk. A leggyengébben továbbra is a kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás muzsikál, amelynek kibocsátása 33 százalékkal zuhant. A legnagyobb súlyú járműgyártás termelési volumene is még visszaesést mutat, de már csak 0,2 százalékos az éves szintű mínusz. A számítógép, elektronikai, optikai termékek gyártásában pedig továbbra is erős teljesítményt figyelhetünk meg (17,4 százalékos volt a növekedés).

Becsapós lehet ugyanakkor, hogy a KSH a nyers adatokat részletezi. Ha ezeket megtisztítjuk a munkanaphatástól (idén januárban kettővel kevesebb munkanap volt, mint egy éve ilyenkor), már másképp fest a helyzet.

„A járműgyártás a kiigazított adatok alapján már növekedést mutatott idén januárban. A debreceni BMW-gyár felfutása mellett a kecskeméti Mercedes-gyár egyműszakos termelésre állt át, ennek a kettőnek az eredőjeként jött ki az enyhe plusz” – emelte ki az egyik legfontosabb változást Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza.

A két nagy, német hátterű autóipari cég ellentétes évkezdésére hívta fel a figyelmet Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza is.

„Bács-Kiskunban teljesen összeomlott a termelés, ami a kecskeméti Mercedes részleges leállásával magyarázható. Hajdú-Bihar vármegyében viszont 40 százalékos a növekedés az egyre jobban felpörgő debreceni BMW-gyár miatt. Azt látjuk, hogy egy-egy nagy üzem beindulása vagy kiesése nagyon jelentősen befolyásolja a teljes ipari termelést.”

Az autóipar egyik legfontosabb kiszolgáló iparága a villamos berendezés gyártás, ami 10,4 százalékkal haladta meg a nagyon alacsony tavaly januári bázist. Ezen belül az akkumulátor- és szárazelemgyártás 27 százalékkal ugrott meg. „Az adat annak fényében meglepő, hogy milyen hosszú szenvedésen van túl az iparág. Ugyanakkor a folyamatosan épülő akkumulátoripari kapacitások miatt előbb-utóbb már jönnie kellett egy ilyen növekedésnek” – tette hozzá Regős Gábor.

Virovácz Péter kiemelte, hogy a CATL Debrecenben már elkezdhette felpörgetni az akkupakkok (ami az akkumulátorcellákból felépülő modulok komplex akkumulátoregyegységekké való átalakítását jelenti – a szerk.) összeszerelését a próbagyártás elindításához. Emellett Komárom-Esztergom vármegyében látható még egy jelentős növekedés az elektronikai ipar területén.

Az ING Bank vezető közgazdásza ugyanakkor óvatos lenne azzal kapcsolatban, hogy a januári növekedés fenntartható lehet-e. „Az év elején ugyanis emlékezhetünk rá, hogy óriási hidegek voltak, ami az energiaipar termelését jelentősen megdobta. (6,7 százalékos volt a bővülés – a szerk.) Ez a hatás februárban már nem valószínű, hogy továbbra is velünk marad.”

A legnagyobb csalódást keltő feldolgozóipari alágak közül Regős Gábor az élelmiszergyártás 5,3 százalékos visszaesését, illetve a kokszgyártás és kőolaj-feldolgozás 33 százalékos zuhanását említette. Ez utóbbi esetében a közgazdász a tavaly októberi, százhalombattai tűz máig ható negatív hatásait emelte ki (a finomító teljesítménye még mindig csak 40 százalék a teljes kapacitáshoz képest – a szerk.).

Az iráni háborúval füstbe mentek a tervek?

Regős Gábor szerint, ha becsukjuk a szemünket, akkor jó esély van arra, hogy az ipar idén már pozitívan járulhat hozzá a magyar gazdaság teljesítményéhez. Azonban, ha kinyitjuk és az iráni háború, valamint a Hormuzi-szoros blokádja miatt látott energiaáremelkedést figyelembe vesszük, már egyáltalán nem ennyire biztató a jövő.

Az Európai Unió jelentős importra szorul a földgáz és a kőolaj tekintetében is (a villamosenergiát illetően jobb a helyzet, itt viszont az árak szorosan együtt mozognak a földgázárakkal – a szerk.). Ráadásul Európa már így is jóval drágábban (3-4-szeres áron) szerzi be az energiát az Egyesült Államokhoz vagy Kínához képest, ami eleve egy komoly versenyképességi hátrányt jelent egy olyan energiaintenzív ágazatban, mint amilyen az ipar. Magyarországon sem más a helyzet: a rezsicsökkentés csak a háztartásokra vonatkozik az átlagfogyasztás szintjéig, az iparvállalatok viszont kifejezetten drágán juthatnak hozzá a termeléshez szükséges energiához.

Regős Gábor elmondta, hogy először az olajáremelkedés csapódhat le a vállalatok termelési költségeiben. A földgázárak kevésbé, vagy csak késleltetve, hiszen itt jó esetben fix, rögzített áras szerződéseket kötnek a cégek, amik jellemzően szeptemberben szoktak lejárni.

Virovácz Péter szerint az iráni háború pontos gazdasági hatásait még nehéz előre megjósolni. Azonban valószínű, hogy a mostani energiaárrobbanás közel sem fogja olyan mértékben fékezni a növekedést és emelni az inflációt, mint amit a 2022-es energiaválság idején láttunk.

„Akkor egy teljesen más ipari ciklusban voltunk. A cégek rendelésállománya nagyon magas szinten mozgott, miközben a készletek nagyon alacsony szinteken álltak. Most épp fordított a helyzet: a rendelésállományok lassan kúsznak felfelé, míg a készletek épphogy elkezdtek lefelé tendálni” – magyarázta az ING vezető közgazdásza.

Ezúttal tehát egy épphogy éledező ipari teljesítménynek tehet be az iráni válság, amiből inkább egy stagnálás, oldalazás jöhet ki végül Európában. Az eltérő konjunkturális környezet mellett azt is ki kell emelni, hogy az Európa Unió most már sokkal több forrásból szerzi be az energiát, miközben a megújulók szerepe is megnőtt 2022-höz képest. Ez is tompíthatja a negatív hatásokat.

„Ökölszabály szerint egy 10 százalékos olajáremelkedés 0,1 százalékponttal ronthatja a GDP-t. Ebből kiindulva a magyar gazdaság idei várható növekedése a 2 százalék helyett inkább a másfél százalékhoz lehet közelebb.”

Virovácz Péter továbbra is bizakodó azt illetően, hogy a magyar ipar – főleg a felpörgő exportaktivitás és a nagy gyárberuházások miatt – 3 év után ismét pozitívan járulhat hozzá a GDP-hez. Az iráni háború és az energiaárrobbanás miatt a kérdőjelek száma megnőtt, de maximum annyit veszíthet ezzel az ipar, hogy nem lesz érdemi a hozzájárulása a teljes növekedéshez.  

Nagy Mártonék ezúttal nem reagáltak

Az iráni háború gazdasági hatásai a külső környezet és a legfontosabb felvevőpiacaink teljesítménye szempontjából is hatással lehet a magyar iparra. A hazai iparcikkek legnagyobb vásárlója toronymagasan Németország, ami nagyjából 5-ször annyi terméket szív fel, mint a második helyen álló Románia. A teljes magyar export több mint 75 százaléka pedig az Európai Unió tagállamaiba irányul.

Regős Gábor szerint az iráni háború kirobbanása előtt már látszódott a külső környezet javulása. A legfontosabb partnerünk, Németország teljesítménye viszont igencsak hullámzó, stabilan növekvő trendről továbbra sem lehet beszélni. „A német GDP tavaly 0,2 százalékkal bővült, az egy évvel korábbi csökkenést követően. Mindig azt várjuk, hogy majd jövőre beindulhat a német gazdaság.” Ez egyébként Magyarország esetében is így van.

Virovácz Péter úgy véli, hogy nem is annyira egyes országokról, hanem a világpiacról érdemes beszélni az exportkilátásokat illetően. „A globális termelési láncokba vagyunk beágyazva. Márpedig itt már látszik, hogy elindult az élénkülés, ami az európai gazdaságokba is elkezdett lecsorogni.”

A Központi Statisztikai Hivatal második becslése tehát egy javuló ipari teljesítményről árulkodik egy olyan környezetben, amikor ismét egyre több kérdőjel jelenik meg a globális gazdaságban. A Nemzetgazdasági Minisztérium a részletes adatokat nem kommentálta, így csak a március 6-i, első becslés utáni reakciójára hivatkozhatunk.

Ekkor azt írták, hogy a „magyarországi ipart tovább erősíti, hogy a közeljövőben olyan gigaberuházások kapcsolódnak majd be a nemzetgazdaság teljesítményébe, mint a CATL, a BYD, a SEMCORP vagy az EcoPro”. Leginkább tehát a nagy külföldi gyáraktól várja a tárca, hogy kirángassa a magyar ipar szekerét abból a kátyúból, amibe 3 éve beleragadt és épp most kezdett el onnan kikászálódni. Remélhetőleg az iráni háború hatására sem lesz ismét nyakig sáros az ágazat.