Abban már semmi meglepő nincs, hogy miközben folyamatosan békepártiságról beszél a Külgazdasági és Külügyminisztérium vezetője, addig Magyarország maradt az EU-n belül az orosz gazdaság és így végeredményben a háború egyik fontos szponzora. Szijjártó Péter ugyan rendre azzal érvel, hogy csak az orosz gáz révén biztosítható hazánk ellátásbiztonsága, a tények mégis azt mutatják, hogy az elmúlt évtized vezetékes fejlesztéseinek köszönhetően – hiszen Szlovéniát kivéve az összes környező országgal van már gázvezetékes összeköttetésünk – ha nullára nem is, de jelentősen lehetne redukálni a felhasznált orosz földgáz mennyiségét. Ezt ráadásul a hasonló adottságokkal és infrastruktúrával rendelkező régiós országok, így Ausztria vagy Csehország már meg is valósították az elmúlt egy évben.
A magyar politika irányítóitól az sem idegen, hogy a vélt vagy valós érdekek megvalósítása során nincsenek belátással arra, hogy ez másokra milyen hatással lesz. Ugyanakkor, ha ezt más ország teszi meg, akkor azt „személyes sértésnek” veszik. Most ismét valami hasonló történt, amit Szijjártó Péter erősen sérelmezett. Noha a magyar-orosz (pontosabban az MVM és a Gazprom közötti) hosszútávú gázszerződésről csak a történések fényében találgatni tudunk, feltételezhető, hogy a lent részletezett újabb eset az MVM-nek, illetve indirekt módon a magyar polgároknak nagyon sokba fog kerülni.
Mi történt a hétvégén?
Ahogy arról Szijjártó Péter is beszámolt, a bolgár parlament elfogadott egy olyan jogszabályt (és az a hétvégén életbe is lépett - szerk.), amellyel a Bulgárián keresztül csővezetéken szállított orosz földgáz tranzitdíját drámai módon megemelték. Azt mi tesszük hozzá, hogy valójában nem a tranzitdíj emelkedik, hanem a magyar különadók és extraprofit adók rendszeréhez hasonlóan a bolgárok is kivetettek egy sarcot, amely révén úgy tudnak komoly költségvetési bevételhez jutni, hogy közben az a helyi szavazópolgárok számára nem jelent pluszterhet. A magyar miniszter a részleteket nem ismertette, ezért ezt megtesszük helyette: az új bolgár jogszabály "energiahozzájárulást" vezetett be az oroszországi vezetékes földgáz importjára és tranzitjára. A fizetendő összeg, amelyet a vezetékeket üzemeltető vállalatnak kell beszednie, 20 leva megawattóránként, amely valóban brutális összeg. A mostani 50 euró körüli megawattóránkénti tőzsdei árat ugyanis 20 százalékkal dobja meg ez az összeg, amely 10,20 eurónak felel meg.
Szijjártó Péter kitért arra is, hogy amennyiben a feladatot ellátó Bulgartransgaz nem tudja beszedni ezt a díjat, úgy fel kell függesztenie a gáztranzitot. Ez pedig a magyar miniszter szerint elfogadhatatlan, mert ezzel a bolgárok veszélyeztetik egy másik európai uniós állam energiaellátását.
Más kérdés, hogy a miniszter némileg önmagának ellentmondva a Facebook-bejelentkezésében arra is rámutatott, hogy a magyar energiaellátás biztosított, hiszen a hazai gáztárolók töltöttségi szintje 96 százalékos. Ami azért különösen jó hír, mert ez azt jelenti, hogy a magyarországi földgázfogyasztás 62 százaléka van a tárolókban. Szijjártó Péter egyúttal odaszúrt a többi uniós országnak is, hiszen azt is megjegyezte, hogy az összes európai tárolóban betárolt földgáz mennyisége az összeurópai fogyasztás 29 százalékát fedezi le.
Az új bolgár jogszabályra visszatérve érdemes megjegyezni, hogy ebből a becslések szerint az ottani költségvetésnek jelentős, 2 milliárd euró körüli bevétele származhat. Ezzel pedig a tervezettnél nagyobb hiányt gyakorlatilag el tudják tüntetni, így pedig el tudják kerülni az Európai Bizottság túlzottdeficit-eljárását. Mindezt úgy, hogy (ahogy fent is hangsúlyoztuk) nem a bolgár választópolgárokra terhelték ennek a költségét, ráadásul a nyugati szövetségeseiknél is szereznek jó pontokat, hiszen az orosz gáz versenyképességét jelentősen rontják ezzel a 20 százalékos sarccal.
Mi jelenthet mindez Magyarország számára?
A magyar kormány tagjai, különösen az oroszokkal kifejezetten barátinak tűnő kapcsolatot ápoló Szijjártó Péter az elmúlt időszakban rendszeresen méltatta a Török Áramlat nevű gázvezetéket, amely Szerbia felől érkezik hazánkba, és amely révén az oroszok a régiónkba történő gázszállításoknál kiváltották az Ukrajnán át vezető Testvériség gázvezetéket. Ugyanakkor a mostani példa azt mutatja, hogy az ezen át történő tranzitnak is megvan a politikai és gazdasági kockázata, bár az is tény, hogy legalább nem egy Oroszország által megtámadott és vele szemben háborúban álló országon keresztül érkezik gáz. Ugyanakkor az Északi Áramlat vezetékeinek felrobbantása, a Lengyelország felé vezető Jamal és a fent említett Testvériség gyakorlati leállításával mostanság ez az egyetlen nagy kapacitású gázvezeték, amely orosz gázt szállít az Európai Unióba.
Ha tehát ez az útvonal valamilyen okból ellehetetlenül, úgy Magyarország rá fog kényszerülni arra, hogy az orosz gázt valamilyen módon kiváltsa. Ez, ahogy arról mostani cikkünkben is írtunk, nem lehetetlen küldetés, hiszen tudunk gázt vásárolni Nyugat-Európa felől, a lengyelországi vezetékeknek köszönhetően Norvégiából, de például a jelenleg is élő, évi 1 milliárd köbméteres LNG-beszerzés horvátországi terminálra érkezik és onnan jön csővezetéken Magyarországra.
Mint az jeleztük, az oroszokkal 2021 őszén kötött hosszútávú gázszerződés részletei nem ismertek, de vélhetően csak a tranzitdíjak miatt aligha van esély annak felmondására. Ahogy azt sem tudjuk, hogy a kontraktus miként rendelkezik a díj viseléséről, igaz, egyes források azt feltételezik, hogy ez a magyar felet terheli majd. Ami már csak azért is gondot okoz, mert
a bolgárok által kirótt pluszteher a tranzakciót lebonyolító MVM számára nagyságrendileg 150 milliárd forint pluszköltséget jelent.
Az állami kézben lévő vállalatot sújtó teher pedig a végén a fogyasztókon vagy az adófizetőkön csattan. Ami manifesztálódhat abban, hogy a régiós átlagnál sokkal magasabb inflációt is fűtő különadók megmaradnak (amit aztán az érintettek a végfogyasztókra, vagyis a magyar lakosságra hárítanak). De az is benne van a pakliban, hogy az átlagfogyasztás feletti felhasználásra továbbra is brutális többletköltséget terhel az állam: annak ellenére, hogy a piaci árak alapján például a gáz lakossági (piaci) ára lehetne 200 forint körül, továbbra is 747 forint a köbméterekénti díja.
Persze érdekes lenne, ha a magyar kormány, amely rendre azt hangsúlyozza, hogy nem az orosz, hanem a magyar érdekeket képviseli, végre a sarkára állna, és valóban a saját választópolgáraikért állna ki, elérve azt, hogy a bolgárok által kivetett extrasarcot a Gazprom magára vállalja, és fizesse. Más kérdés, hogy az oroszoknak minden fillér bevételre szükségük lenne a háború finanszírozásához (erről laptársunk a Privátbankár írt átfogó elemzést a közelmúltban), ezért nem biztos, hogy szívesen vállalnák ezt. Ugyanakkor számukra is fontos lehet az utolsó "nagy európai vevő" megtartása, tehát nem feltétlenül biztos, hogy az új költségeknek az oroszokra való áthárítása teljesen elvetélt ötlet. Az Orbán-kormány elmúlt kétéves ténykedése alapján sokkal valószínűbb, hogy a szövetségeseivel (Európai Unió, NATO) marad kritikus, és a valójában az országunkkal szemben álló oroszokkal pedig továbbra is engedékeny. Ennek költségét viszont ebben az esetben a magyar választópolgároknak kell megfizetni.
